1. ELFOGADÁS ÉS HUMOR

Vácon születtem, de Újpest legszélén nőttem föl. Olyan volt, mint egy kis falusi közösségben; a gyerekeket szabadon le lehetett engedni a házak közötti játszótérre. Korán kiderült, hogy mozgékony, szinte túlmozgásos vagyok, ezért már pici gyerekként szertornáztam, később úsztam. A sporthoz szükséges versenyszellem azonban hiányzott belőlem, inkább bohóckodtam meg viccelődtem, ezért az egyik munkatársa azt mondta anyukámnak, hogy úgyis állandóan verset és mesét mondok, írassanak be egy gyerekszínházas foglalkozásra. Sokat kaptam a szüleimtől, a családunk nagyon elfogadó, a kitartásom és a humorom a szüleimé, viszont otthonról hoztam a meg­felelési kényszert is.

2. KÜLÖNLEGES VÁNDORÉLET

2001-ben Korcsmáros György színházigazgató leszerződtetett főiskolai végzettség nélkül a Győri Nemzeti Színházhoz, neki és Ács János rendezőnek rengeteget köszönhetek. A náluk töltött tíz évben váltam színésszé. Csodálatos vidéki nemzeti színházban dolgozni, a kortárs daraboktól kezdve a zenés műveken keresztül a királydrámákig mindenben kipróbálhattam magam. Közben Pesten is játszottam már, ide-oda utaztunk, különleges vándorélet volt. A főiskolások akkoriban nem akartak vidéki társulathoz csatlakozni, végül sokan lemorzsolódtak a pályáról, mert azért a budapesti színházak nem tudnak minden évben egy teljes új osztálynak játék­lehetőséget adni.

3. AJÁNDÉK AZ ÉLETTŐL

Az HBO Társasjáték című sorozatában tanultam meg, hogyan kell filmezni, és azt a tudást remekül kamatoztathattam a nagybetűs mozifilmben, a Liza, a rókatündérben. A Liza örök életre szóló, kedves emlék, szép és simogató ajándék az élettől, annyira szerették és szeretik a nézők. Amikor évente még csak egy-két mozifilm jöhetett ki, az ember nem is álmodhatott ekkora esélyről. A régi nagy színészek a rádiójátékoktól kezdve a tévéfilmekig számtalan helyen megmutathatták magukat, később ezek a lehetőségek nagyon beszűkültek. Amióta újra elindult a magyar sorozatgyártás, már több színész forgathat, de még mindig sokan ülnek a kispadon. 

4. A BOLDOGSÁG FORRÁSA

Ujj Mészáros Károly a párom az életben: a munkatársam, az alkotótársam, a férjem, a gyermekem apja. A kapcsolatunk szakmainak indult, három évig próbáltunk ellenállni egymásnak, mert, ugye, házi nyúlra nem lövünk. Még magázódtunk is, annyira igyekeztünk tartani a távolságot. Aztán adtunk magunknak egy esélyt, hogy megnézzük, hogyan működünk együtt ‒ ennek tizenkilenc éve. A családunk aztán a fiunkkal lett teljes. Ő életem meghatározó szereplője, a boldogság és az aggodalom örök forrása. Számomra teljesen átdimenzionálta a család fogalmát, hogy gyerekem van.

5. ÜZENET A MÁSIK OLDALRÓL

2023-ra fontos lett az embereknek az, hogy kikapcsolódjanak, hogy elfelejtsék a problémákat, a szorongásaikat; a színházban is érzem, hogy hálásak a szórakoztatásért. De én nagyon szeretem azokat a feladatokat is, amelyeknek komoly mondanivalójuk és üzenetük van. Az életemben pont ilyen állomás most a Hat hét című film, amit Szakonyi Noémi Veronika rendezett, a főszereplője Román Katalin, a közönség március 26-tól láthatja. Egy örökbefogadásról szól, és azért különleges, mert a történetet az örökbe adó anya szemszögéből mutatja be. Az örökbe fogadó anya karakterét játszom, gyönyörű a szerepem, de ennél sokkal fontosabb az, hogy elmesélhettük az embereknek, milyen vívódás árán jut el valaki odáig, hogy lemondjon a gyerekéről.

Portréfotó: Emmer László