Hazánkban a gyermekvédelem, gyermekjólét növelésének területén rengeteg tennivaló van mind a mai napig. Ti ezek közül kiemelkedően fontosnak tartjátok, hogy javítsatok a kiskorúak médiareprezentáció­ján. Ennyire lényeges lenne, hogy mi jelenik meg a gyerekekről a televízióban vagy, mondjuk, az Instán?
Mindannyian egy konstruált valóságban élünk, úgy ítéljük meg a világot, ahogyan az szembejön velünk a mindennapokban, és a valóságképünk jelentős részét a médiából nyerjük. Véleményünk a mai gyermekekről nap mint nap formálódik azáltal, hogy mit olvasunk, hallunk, látunk róluk a hírekben, a különböző médiafelületeken, internetes portálokon. A sajtó és a közösségi média igenis befolyásolja, milyen érzetünk van arról, milyen gyereknek lenni, kik a mai gyerekek, milyen veszélyek leselkednek rájuk, és még hosszasan sorolhatnám. Mivel a média bizonyos irányelvek mentén működik, bizonyos (gyerek)csoportok teljesen láthatatlanok maradnak, mások pedig nagyon is szem előtt vannak – sokkal jobban, mint azt a valóság, a példák gyakorisága indokolná –, tipikusan ilyen a fiatalkorú bűnözők csoportja, sokkal kevesebben vannak, mint azt a médiavisszhang alapján gondolnánk. A Gyermekbarát Média és Reklám védjeggyel az a célunk, hogy közelebb kerüljön a valósághoz az, ahogyan a gyerekeket megjelenítik, a sajtó- és a reklámügynökségek konkrét, érték­alapú irányelvek mentén szabályozzák a tartalomgyártást, a hirdetéseket. Szeretnénk elérni, hogy sokkal kevesebb láthatatlan gyerek legyen: adjunk teret nekik, engedjük, hogy a saját hangjukon szólalhassanak meg.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Tudom, hogy egészen komoly munka előzte meg a minősítés elnyerését – a ti oldalatokról, és nálunk, a Nők Lapjánál is.
A Nők Lapjával való közös munka több mint három éve zajlik, a folyamat része volt a korábbi gyakorlat átnézése, a kérdéses pontok közös megbeszélése, workshopok és a mentorképzés. Jó volt egy olyan szervezettel dolgozni, ahol, ha előfordultak is viták, komoly beszélgetések, az nem volt kérdés, hogy az alapértékekben egyetértünk. A mentorokra azért van szükség, hogy minden szerkesztőségben legyenek olyanok, akik kérdéses helyzetekben segíteni tudják az újságírót, fotóst, videóriportert, azaz a tartalom előállítóit. Természetesen a minősítés elnyerése után az alapítvány nem tűnik el a színről, hozzánk is lehet fordulni. Kiemelném, hogy a védjegy feltételéül szolgáló irányelvek azt is rögzítik, hogy mi az, ami semmiképp nem történhet meg egy gyerekkel. Mindenképp kerülni kell a gyerekek kihasználását, nem lehetnek pusztán biodíszletek a tartalomgyártás során, sőt, azt is végig kell gondolni, hogy újságíróként vagy hirdetőként hogyan lehet felelősséget vállalni a celebszülők gyerekeinek érdekeiért, jogaiért is. Ezek mind-mind olyan kérdések, amikről az elmúlt években az egész világon komoly viták zajlottak.

Van külföldi precedens, ahonnan inspirálódni tudtatok? Vagy ez színtiszta hungarikum?
Nagy globális szervezetek – mint például a Save the Children – rendelkeznek újságírók képzésére vonatkozó ajánlásokkal. Nemzetközi szinten is egyre nagyobb érdeklődés, igény van erre, lassan kezdenek megkérdőjeleződni a régi rossz beidegződések. Egyetlen magyar alapítványként tagjai vagyunk a Keeping Children Safe nemzetközi ernyőszervezetnek, így egész jól rálátunk a külföldi viszonyokra, de ilyen minősítésre tudomásunk szerint külföldön sincs példa.
Magyarországon hagyománya van a védjegyeknek, annak, hogy a termékeken megjelenik az az érték, ami mellett a terméket előállító cég elkötelezi magát. Mindenféleképpen nagy érték, hogy a Nők Lapját egy olyan szerkesztőség állítja elő, ahol tisztában vannak a gyermekvédelmi szempontokkal, és alkalmazzák is azokat a mindennapos munkájukban. A védjegy előzményeként pár éve, az Önszabályozó Reklám Testület felkérésére kidolgoztunk egy kódexet is, amiben a gyerekbarát reklámozásra vonatkozó alapelveket gondoltuk végig.

Laikusan nézve azt gondolhatjuk, hogy igenis sokat foglalkozik a média a gyerekek védelmével, hisz ez mindig hálás téma. Ti ezt hogy látjátok? Mire gondoltok pontosan, amikor azt mondjátok, hogy a gyerekek nem kapnak saját hangot?
Jellemző a magyar médiára, hogy botránytól botrányig haladunk: nagy visszhangot kiváltó ügyek követik egymást, amelyek felvetnek egy-egy komoly problémát, ez pezseg egy hétig, kettőig, majd megnyugszanak a kedélyek, mindenki elfelejti, és nem történik semmi érdemi, amivel a problémát megelőzni vagy kezelni lehetne, és az emberek alapvető viszonyulása sem változik. Ez az egyik példa. A másik, amikor egy-egy probléma médiamegjelenítése akkora vihart kavar, hogy konkrét jogszabályváltozásokat tud előidézni egy-egy konkrét ügyre reflektálva – ezek viszont sokszor túl gyorsan, valódi szakmai előkészítés és utánkövetés nélkül történnek. Csak egy példa: az agárdi eset után, ahol a család egy gyereket halálra éheztetett, bevezették az anonim jelzéstétel lehetőségét, és előírták a szülők számára a kötelező együttműködést a védőnőkkel, orvosokkal, de kétséges, hogy ez valóban segíti-e, segítette-e a gyermekvédelmi szakma működését. Ráadásul a mai médiagyakorlat sokszor arra motiválja a szülőket, hogy saját vélt vagy valós sérelmeiket is a sajtó elé vigyék, gyerekükkel, gyerekük sorsával példálózzanak, ami igen, olykor szükséges, és szép megvalósulásai születtek több ilyen esetben is a társadalmi összefogásnak, de sokszor nem a gyerek érdekei az elsődlegesek, hanem a „médiacirkusz”. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a kiskorúakat életük végéig képes elkísérni, ha egy-egy ilyen nagy port kavart ügy fókuszába kerülnek. Ezért a gyermekbarát média-irányelv komolyan hitet tesz amellett, hogy ha bármilyen történetben megjelenik egy gyerek, szükséges biztosítani számára a lehetőséget, hogy korának megfelelően a legpontosabban értse, tudja, mit jelent majd rá nézve az adott médiumban való szereplés.

Hogy látod, van nyitottság ezekre az alapelvekre Magyarországon? Hogyan állnak a nagyobb cégek, vállalatok a gyermekvédelem kérdéséhez?
Sok céggel, szervezettel dolgozunk együtt, és sikerként könyveljük el, hogy ma már például egy nagy telekommunikációs vállalat is megkeres bennünket – még a tervezési fázisban (!) –, ha családokat, gyermekeket célzó reklámtémával készülnek. Időbe tellett azért eddig eljutni. Az utóbbi években nagyon sok minden változott, a gazdasági szereplőknek is egyre fontosabbá vált egy-egy társadalmi érték mellett elköteleződni. A mi egyik tételmondatunk, hogy a gyerekek nemcsak a jövő, hanem a jelen is. Ezt egyre több cég ismeri fel, érzi magáénak, és tesz is érte.

Az alapítvány munkájában is rendszeresen részt vesznek gyerekek.
Munkatársaink között is vannak gyerekek, ők a kikók, a kiskorú kollégák, akik saját szemszögükből néznek rá egy-egy kérdésre, mondanak véleményt, vagy kezdeményeznek alternatív megoldásokat ahelyett, amit mi gondoltunk. A jelszó, miszerint semmit róluk, nélkülük, nálunk a mindennapok része.

Fotó: Diala De Gábor