Nekem igazából a húsvét az évkezdés. Bármerre nézek, ott az új élet ígérete, halványzöld a kert, mindig rácsodálkozom, hogy hány árnyalata létezik a tavaszi ébredésnek.

A virágaink még óvatosak, de a naposabb részeken már megmutatják magukat. Három éve nálunk ragadt a húsvéti nyuszink, azóta a legfiatalabb családtagok is tisztában vannak vele, hogy nem ő hozza a csokitojást, de azért ünnep előtt dupla salátát kap, biztos, ami biztos. A csokivadászat (anya, ugye hoz majd a nyuszi plüsst is?) ennek ellenére elmaradhatatlan programja a hétfőnek.

Ebben a lapszámunkban is minden friss és inspiráló. A riport a természetbe költözött fiatal párról arra késztet, hogy elinduljunk kirándulni, túrázzunk a fák között, friss sajtot kóstoljunk a helyi termelőnél. A jókedvű pékkel készült interjú után nekem például azonnal sütni támadt kedvem. Bemutatunk egy szépséges történetet egy művészházaspárról és ezernyi festett tányérról, a szerelem erejéről és egy meglepetéskiállításról. Bekukkantunk olyan családok életébe, akik szerint nem szabadna ennyire gyorsan élnünk, jobb lenne kevesebbet kütyüzni, akik a vikingek, az ötvenes évek, vagy akár a múlt század divatja, berendezési tárgyai, szokásai között jobban érzik magukat, mint a jelenben.

A húsvét kiváló alkalom arra, hogy átrendezzük a lakást, dekoráljunk, a gyerekekkel díszeket készítsünk, ünnepi mellékletünkben erre mutatunk pár kreatív ötletet, és persze a vendégváró receptek sem maradnak el.

Szóval az olvasnivalót adjuk, most már csak annyi kell, hogy pár nyugodt órát találjon magának, amikor kedvére olvasgathat. Persze csak azután, hogy a csokinyuszi-vadászat és a locsolás lezajlott.