Színpadon lenni jó!
A bátyám nyolcadikos osztálya búcsúzásként Molière A kényeskedők című darabját mutatta be az iskolában. Hetedikesként főleg a szép lányok miatt jártam a próbákra, majd rám bízták a szolga szerepét. Volt három mondatom, és kaptam egy nagy pofont a főszereplőtől, a bátyámtól. Gyakran kérdezték, mi indított el a pályán, és rájöttem, hogy ez az előadás. Három kimondott mondatnak és egy pofonnak ekkora hatása van? Ennyire a középpontba lehet kerülni vele? A szakmai tudás és a felelősség később jött, de az, hogy mások előtt szerepelve jól érzem magam, akkor dőlt el.

Mesterem, Mensáros
Megadatott, hogy voltak meste­reim, közülük szakmailag és emberileg is meghatározó, hogy élete utolsó két évében Mensáros László tanítványa lehetettem. Mackó bácsinak szólítottam. Sétáltunk a Margitszigeten, vezettem az autót,­ amikor az Arany János-estjével vidékre ment, és elkísérhettem Mariazellbe is. A mai
napig meghatározó mindaz, amit tőle kaptam.

Üzenet Thomas Manntól
Viszonylag későn kaptam rá az olvasásra, ám akkor faltam a könyveket. Fiatalon elolvastam Thomas Mann minden művét, mert az első, a Tonio Kröger nagy hatást tett rám, valamiféle megváltást hozott az életembe. Nyolcadik osztály után, amolyan lázadásként nem akartam sem gimnáziumba, sem szakközépiskolába menni, ácsnak jelentkeztem. Az alkalmassági vizsgálatra is vittem magammal a Tonio Krögert, és kitettem az asztalra. A doktornő megkérdezte, mi ez, és vagy két órán át beszélgettünk.