– Szia, anya, gyere be! Megtaláltad azt a mappát?
A finom vonású asszony éppen csak bólintott a lánya felé, beszélni egyelőre nem tudott. Gyalog a negyedikre, ez már nem kevés az ő korában, és talán az izgalom is oka, hogy szaporábban veszi a levegőt.
A lánya a mosogatónál folyatta a vizet, addig ő kipakolt. A vejének meggylekvárt hozott, a lányának paradicsomlevet, az unokájának házi készítésű krémtúrót. Aztán már nem volt mit pakolni, felkapaszkodott az egyik magas székre. Nem segít a téma előhozásában, hogy közben a levegőben lógnak a lábai.
– Kislányom, valamit szeretnék… Nem is tudom, hogy hozzam elő.
A lánya a válla felett visszanézve kicsit meglepve kérdezte:
– Ugye nincs semmi baj?
– Hát, nálunk nincs, de azt gondolom, esetleg nálatok… Mondd csak, a Gábor rendes veled? Úgy értem, rendben van köztetek minden?
– Jézusom, persze hogy rendben van! Kezdesz megijeszteni. Hogy jutott ilyesmi eszedbe?
– Hát tudod, a mappában… szóval, amit most elhoztam, mert legutóbb nálunk hagytad, volt valami, ami eléggé megijesztett.
– Mégis mi?
– Tudod, hogy nem akarok beleszólni a dolgaidba, meg mi nem is szoktunk ilyesmiről beszélni, de valahogy azt hittem, ugyanúgy gondolkodsz ezekről, mint én.
– Anya! Fogalmam sincs róla, hogy miről beszélsz. Biztos, hogy az én mappámat hoztad el? – A lánya megtörölte a kezét, és felnyitotta a szürke dossziét. – Pedig ez az. Mondd már, mit találtál benne? Ebbe gyűjtöm, amit a lapokban találok, vagy kinyomtatok a netről. A húsvéti virágdísz az asztalon, az is ebben volt. Van benne vegetáriánus recept is, de azért ne hidd, hogy lemondunk a húsevésről. Gábor mellett nem is lehetne.
Húsevés! Ha csak erről volna szó. Ráadásul nem is ő találta meg a dossziéból kicsúszott lapot, hanem a férje.
Ott állt az asztalnál, döbbenten nézte a papírt, aztán mennydörögni kezdett, mint mindig, ha valami felizgatta. „Ezt beszéld meg a lányoddal, de gyorsan – harsogta. – Ennek a gyereknek elment az esze? Azt hittük, minden rendben, és tessék! Az én lányom, akit neveltünk, taníttattunk, akire vigyáztunk, aki unokát szült nekünk…!” A férje még folytatta, de ő már nem hallotta, mert az újságkivágásra meredt. Fiatal nőket, harmincon túliakat keresnek felnőtt filmes tartalom előállítására – ez állt a hirdetésben feketén-fehéren. Nem kell hibátlan testűnek lenni, bevállalósnak annál inkább. Ők ketten, a döbbent szülőpár álltak a cetli felett, és nem akartak hinni a szemüknek. Ezt a szemetet az ő lányuk vágta körül gondosan, ahogy a babaételrecepteket és az adventi ajtódíszek mintáit szokta. És betette a Weöres Sándor- meg Lao-ce-idézetek közé.