Ezzel is csak az a baj, hogy nem én találtam ki – gondoltam magamban, mikor hírolvasgatás közben rábukkantam egy zseniális ötletre. A találmány nem más, mint egy egyszerű, mentazöld szilikongyűrű, mely arra hivatott, hogy viselője jelezze a világnak: egyedülálló, és szívesen ismerkedne. A brit gyártó egyenesen „társadalmi kísérletnek” nevezi ezt az újítást, amely szerintük segít visszaterelni az ismerkedés rituáléját a digitális felületekről a való életbe. Ahhoz, hogy az ember részt vegyen a kísérletben, nem kell mást tennie, mint megrendelni a gyűrűt – hármas csomagban érkezik, különböző méretekben, nyolcezer-nyolcszáz forintért –, kilépni benne az ajtón, és várni a hatást.
Egy olyan világban, ahol lassan mindent a telefonunkon intézünk, és különösen a fiatalabb korosztálynak erőfeszítésébe kerül megszakítani a kapcsolatot a képernyővel, felszabadító lehet minden, ami arra sarkall, hogy a való életben fejlesszük készségeinket. Például a szemezést. A bátorító mosolyt. Vagy azt, hogy hogyan álljunk szóba valakivel, aki nagyon tetszik nekünk, és zavarba jövünk, ha csak ránk néz. A mai harmincas-negyvenes generáció még élesben tanulta mindezt tizen- meg huszonévesen, ehhez adódtak később a technológia hozta lehetőségek, amik, ha jól használjuk őket, szerintem nagyon is a hasznunkra válnak. A tény, hogy ez a mentaszínű gyűrű eladható, méghozzá tömegeknek, viszont azt jelzi, hogy az ismerkedés mostanra túlságosan beszorult a kütyük érintőgombjai mögé.
A kérdés csak az, hogy ha egy nő egyértelműen jelzi a külvilág felé, hogy társat keres, az milyen következményekkel fog járni. Mi van akkor, ha egy ilyen gyűrű viselése miatt majd még inkább feljogosítva érzik magukat egyesek, hogy kéretlenül és durván közeledjenek? Mi van, ha csak még inkább felkorbácsolja az egyedülállókat sújtó előítéleteket, netán egyenes úton arra a következtetésre juttatja rosszindulatú embertársainkat, hogy az illető nyilvánvalóan könnyűvérű?
Épp ezért – és mert tényleg sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe – szívesen továbbfejleszteném az ötletet, de én egy egész színpalettát kínálnék nyolcezer-nyolcszáz forintért, például ilyen kódokkal: Lila – hosszú távú ismeretséget keresek. Fehér – az élet szép, ha párom is lesz, az csak hab a tortán. Beszélgessünk tét nélkül. Barna – túrázók előnyben. És így tovább.
Most már csak arról kell gondoskodnom, hogy ezek a kódok minél több emberhez eljussanak a világon.
És már nyomkodom is a telefonomat…