A peron betonján megjelenik egy bőrönd, mellette magas sarkú cipő, harisnyás, formás női láb, aztán ahogyan távolodik, belibben a filmvászonra egy női hátsó, ami egyszeriben megbolondítja a világot. Az ötvenes évek végén vagyunk. A háború utáni eufóriának már rég vége, vége a fényes hitek, ragyogó remények korának, mccarthysta hisztéria, dermesztő hidegháborús feszültség, fenyegetettség mindenütt. Az ember, ha menekülni akar a kiábrándultság elől, akkor ott a nagy, hétköznapiságon túlmutató, felülemelkedő, perzselő, buja illúzióvilág. A filmipar szolgáltatja is a bálványokat, csodálatos sztárokat, akiket lehet imádni: Brigitte Bardot, Anita Ekberg, Gina Lollobrigida, Juliette Gréco, Gábor Zsazsa, Elizabeth Taylor – mind-mind gyönyörűek, kívánatosak, ám egyetlen pillanat alatt háttérbe szorulnak, amikor Billy Wilder filmjében végigvonul a peronon Marilyn Monroe. Ez maga az erotika, mindenféle férfiúi fantáziát lángra lobbantó, leplezetlen, pőre érzékiség. Amikor Wilder elolvassa a Van, aki forrón szereti forgatókönyvét, rögtön rá gondol főszereplőként. A producer sokáig hallani sem akar róla. Monroe köztudottan labilis, megbízhatatlan, meg egyébként is mindig késik, és sose tudja a szöveget. Wilder viszont makacsul kitart. „Ha megbízható emberre volna szükség, akkor ott a bécsi nagynénikém – érvel. – Ő halálpontos, és mindig felkészült, csak éppen a kutyát sem érdekli.” Monroe viszont lázba hoz mindenkit. Korábban többnyire vacak filmekben játszott, ócska cicababaszerepeket kapott, és ezek valóban nem tudták igazán kihozni belőle lénye, személyisége eredendő lényegét, az erotikát. Itt viszont megkapja a nagy lehetőséget. Remek forgatókönyv, szerep, játéklehetőség és partnerek, a fénykorában lévő Tony Curtis meg a mindig elbűvölő Jack Lemmon – és Monroe valóban szárnyal benne. A sors paradoxona, hogy a szerelem a világ legvonzóbb, legvarázslatosabb nőjét egész életében csak kísértette. Pillangóként újra meg újra belerepült a lángba, és halálos lelki sebeket kapva, megégve, perzselődve vergődött.
Az álmok asszonya
Monroe Los Angelesben született 1926-ban Norma Jeane Mortenson néven. A Baker és a védjeggyé váló Monroe neveket később anyja után veszi fel. Papájáról nem tudni, meglehetősen zűrös életet élő mamája hol intézetbe, hol nevelőszülőkhöz adta. Hányattatott éveinek egy kritikus pontján, tizenhat évesen feleségül ment szomszédjához, James Doughertyhez, aki egy gyárban dolgozott, pár évet nyűglődtek, unatkoztak egymás mellett, mígnem elváltak 1946-ban. Monroe szintén gyárban vállalt munkát, és egy ott készült fotót meglátva több ügynökség is megkereste, majd a filmipar is felfedezte. Futószalagon készítették vele a sikeres tucatfilmeket. Könnyű limonádék, butuska szőke lány, szerelmi kaland, könnyed cselekmény – Monroe-ban ennyit láttak. Egy fogadáson találkozik az amerikai baseball-legendával, Joe DiMaggióval, és a kőkemény bajnok nem tud ellenállni Monroe varázsának. Összeházasodik a két sztár, de DiMaggio vidéki nyárspolgársága nyomasztóan hat a szertelen Monroe-ra, és hamarosan elválnak. Milliók rajongtak érte, ő viszont csak egyetlenegy férfit szeretett volna, aki szereti, és akit viszontszerethet, ez azonban soha nem adatott meg neki. A Van, aki forrón szereti című filmben viszont lénye legjavát adhatja, a szerelmet, ami alpári és szent, önző és önfeláldozó, testi és intellektuális, titokzatos és nyitott. Itt válik a mai napig élő, ható, minden férfi vágyait megtestesítő idollá, a modern mitológia részévé, az álmok asszonyává. Adódik egy újabb esély? Marilyn Monroe 1955-ben a Pillantás a hídról bemutatóján találkozik a kor talán legnagyobb drámaírójával, Arthur Millerrel. A nő szexbálvány, generációk ideálja, miközben végtelenül gátlásos, szenzibilis, magányos. Miller túl van immár első nagy sikerein, Az ügynök halálán és A salemi boszorkányokon. Nagydarab, erős, magabiztosnak tűnő, de lelke mélyén erősen félszeg. Rögtön heves vonzalmat éreznek egymás iránt, Monroe csodálja a fölényes intellektust, Miller pedig az átütő érzékiséget. Barátságba keverednek, kerékpározni és színházba járnak. Fura, úgymond pajtási kapcsolat alakul ki közöttük. A Buszmegálló című film forgatása közben azonban kétségbeesett helyzetbe kerül Marilyn. Elhatalmasodik rajta a depresszió. Rendszeresen késik, nem tudja a szöveget, sokszor kiborul, hisztériás rohamot kap. Fél, magányos, segítség után kapkod. Egy este felhívja Millert: „Ó, papa, gyere, segíts, nem tudok dolgozni!” Miller ezt írja naplójába: „Eddig Marilyn eltitkolta, mennyire függ tőlem, most már tudom, hogy rajtam kívül senkije sincs.” Hajnalig sétálnak, aztán együtt mennek fel Miller lakásába… Néhány hónap múlva Monroe nagy szertartás közepette felveszi a zsidó vallást, így nincs akadálya a házasságnak. Az esemény döbbenetet vált ki. Az intellektuel írófejedelem és a meztelen Vénusz?
Kallódó emberek
Monroe egy ideig igyekszik eljátszani a tökéletes házasságot, Miller a gyámolító férfit, de ez csak ideig-óráig tarthat. Egyiküknek sem áll jól a szerep. Mind a ketten öntörvényűbbek, egoistábbak, tehetségesebbek. Monroe egyre szeszélyesebb, mohóbb, egyre több szeretetet, ragaszkodást, odafigyelést igényel, Miller pedig több szabadságot, függetlenséget. Kizsigereltnek érzi magát, képtelen dolgozni. Egy vetélés után elpattan a húr. Monroe idegei felmondják a szolgálatot. Gyógyszerfüggő lesz. A Miller forgatókönyvéből készült Kallódó emberek forgatása teljes érzelmi téboly. Féltékenység, szemrehányások, veszekedések, botrányok. Minden túlfokozott, túlfeszített. Maga a pokol. Pár nappal a forgatás befejezése után egy szívroham elviszi a férfifőszerepet játszó Clark Gable-t. Monroe is kórházba kerül. A szakítás Millerrel végleges. Monroe egyre depressziósabb, egyre kétségbeesettebben kapaszkodik a férfiakba. Újra összejön Joe DiMaggióval is, de totális kudarcba fullad az affér. Kalandba keveredik Sinatrával, de ő számára nem több, mint páratlan kollekciójának egy darabja. Ezután következik a legkatasztrofálisabb döntése. Kennedy születésnapján ő köszönti az elnököt. Az elnök nem tud ellenállni a csábításnak, Monroe-t pedig elragadja vad közeledése. Furcsa, félig titkos, félig nyílt kapcsolat kezdődik a titkosszolgálat kínos közreműködésével, alantas zsarolásaival. A helyzet mind tarthatatlanabbá válik, ráadásul belekeveredik az igazságügyi miniszter címet betöltő fiatalabb Kennedy, Robert is. 1962. augusztus 5-én hajnalban saját házában holtan találják Monroe-t. A vizsgálat gyógyszer-túladagolást állapít meg. Ő maga akart öngyilkos lenni? Rossz lelkiállapotában túladagolta véletlenül a nyugtatót? Vagy annyira útjában volt a titkosszolgálatnak, hogy ez volt a legkézenfekvőbb megoldás? Ki tudja… Rejtélyes volt a megjelenése, az élete, tündöklése, és rejtélyes a halála is. Egy villanásnyi lét, de azóta szebb lett mindannyiunk élete.
Fotó: Getty Images, Profimedia.hu
