Ha azt várjuk, hogy Magyarországon majd valamiféle mediterrán, kellemes éghajlat fog kialakulni, nagy tévedésben vagyunk. A Kárpát-medencét kifejezetten erősen érinti az időjárás átalakulása, és ezt a saját bőrünkön – és a kertjeinkben is – érezhetjük. Tavaly február-márciusban például rengeteg örökzöld elpusztult. Sokan arra gondoltak, hogy a tuják megfagytak, de nem ez történt. Kiszáradtak. Szakértőink segítségével most megmutatjuk, a megváltozott körülmények között hogyan érdemes nekifogni a kertészkedésnek kis és nagy területen.
– Az év első felében több veszély is leselkedik a növényekre – kezdi Megyeri Szabolcs kertész. – Jönnek a tavaszi fagyok. Március-áprilisban már jóval többször fordulnak elő, mint korábban. Pedig ilyenkor indul el a nedvkeringés, aktívvá válik a növény, elkezd élni – nem véletlenül veszélyes, ha a benne keringő víz hajnalban megfagy.
Jellemző példa, hogy miközben délben már húsz fok van, hajnalban, a fagyban megfeketedik a dió csúcshajtása. Az ilyen kis fagyok jobban pusztítanak, mint a januári mínusz tizenöt fok. Ezért érdemes például olyan kajszit keresni, ami a kora tavaszi fagyok után virágzik, így nem fagyhat el.
– A tavalyi nyár volt életem legnehezebb nyara kertészként – folytatja Megyeri Szabolcs. – Júliusban jött egy hatalmas jégeső – ezekből is több van már –, július-augusztusban pedig nem pusztán kánikula érkezett, hanem a levegő is kiszáradt: lényegében eltűnt a hajnali pára. Ez az igazán döbbenetes. Épp ezért, ha magashegyi növényeket ültettünk, mint például a hamisciprus, azok döntő része elhalt.
Tavaly óriási méreteket öltött a növénypusztulás a hibás fajválasztás miatt. Az örökzöldeket jobb, ha elfelejtjük – a tujakorszaknak vége. A kertészetekben megjelennek a lomblevelű, lombhullató, ehető termést kínáló növények. Például a som, a kökény vagy a bodza. Utóbbi virágzatát ki lehet rántani, vagy lehet belőle teát, limonádét készíteni. Nagyon fontos tudatosan figyelni, mi az, ami jól érzi magát a kertben. Ha például szenved a málna – a virága vagy a gyümölcse „ráég” a szárra –, az azért van, mert ez erdei növény, és a félárnyékos helyet kedveli. Ültessük párásabb, picit hűvösebb területre! Fontos elolvasni a tájékoztatókat, és „meg kell tanulnunk” a kertlakókat. Nagy lombú növényekkel, egy kis csobogóval árnyékolhatunk és párásíthatunk.
– Érdemes az egész kerttervezést annak a gondolatnak alávetni, hogyan tudunk hűvösebb mikroklímát teremteni lazán hagyott cserjefoltokkal, lombos fákkal – mondja a szakember. – A hárs, a kőris vagy a juhar lassabban nő meg, de vannak gyors növekedésű fajok, mint a vörös levelű nyárfa, a nyírfa, a fűz, az éger, a császárfa vagy a korai juhar, érdemes ezekből választanunk. Az újfajta kártevők ellen pedig úgy is védekezhetünk, ha a növényeinket a legjobb kondícióban tartjuk: összeszedjük a földről a beteg leveleket, gyommentesítünk, öntözünk, tápoldatozunk. Nagyon fontos a talaj víztartalmának megtartása is. A talajtakarást lehetőleg ne kaviccsal vagy fenyőkéreggel, hanem növényekkel oldjuk meg. Ezek olyanokká válhatnak a kertünkben, akár valamiféle színes szőnyeg.
Méhlegelő a parkokban
Két évvel ezelőtt kisebb közéleti viharokat keltett, hogy a fővárosi parkokban néhány helyen, kísérletképpen, hagyták megnőni a füvet – így pedig úgynevezett „méhlegelők” jöttek létre. A jelenség nem új: még a nyírt gyepére oly büszke Angliában is egyre inkább így tesznek.
A méhlegelőnek kijelölt területeken ugyanis – ez már hazai tapasztalat – háromszor-ötször több növényfaj jelent meg, mint egy kaszált kontrollterületen. Ezeken a ritkábban kaszált részeken nem égett ki a fű, és több vizet is tudott tárolni a növényzet. Ráadásul a városi nagy melegben ezek párologtató felületként szolgálnak, így a hőszigetek helyett hűvösebb területek jönnek létre: a felszíni hőmérséklet itt négy-öt fokkal kevesebb volt, mint a nyírt gyepen. A tavalyi év azonban némileg árnyalta a jó tapasztalatokat.
– A forró és aszályos nyár miatt augusztusra gyakorlatilag minden kiégett – mondja Bardóczi Sándor, a budapesti Főpolgármesteri Hivatal tájépítészeti osztályvezetője. – Azt lehetett látni, hogy ahol magasabbra hagytuk a füvet, ott nagyjából két-három hetes plusztartalékuk volt a növényeknek ahhoz képest, ahol intenzívebben kaszáltunk. Tehát ez sem csodaszer, legfeljebb addig, amíg nem jött be ez az eddig nem nagyon tapasztalt szárazság, amihez hozzá kell szoknunk hosszú távon.
A globális klímafolyamatokat az elmúlt időszakban a La Niña nevű dél-amerikai időjárási jelenség irányítja, amely Európában jelentős aszályt okoz. Tavaly Angliában is kiégett szinte az összes gyep. A szakértő szerint a tendencia az, hogy aszályra kell felkészülnünk. Borzasztóan nagy kinccsé fog válni a víz, és Megyeri Szabolcs szerint éppen az angolpázsit-minőségű gyepnél okozza a legnagyobb gondot – ugyanis az csapadék nélkül egyszerűen nem működik: ez az egyik legfenntarthatatlanabb növénytársulás. Magyarország klímáját a mediterrán, az atlanti és a kontinentális hatások határozzák meg, és látszik, hogy a mediterrán hatás erősödik. Ezért a parkokban és az erdőkben is abban gondolkodnak, hogy azokat a fajokat, amelyek nálunk is megélnek, csemeteként a mediterrán területről szerzik be. Merthogy ezek – bár rendszertanilag ugyanazok a növények, amelyek nálunk is megtalálhatók – mégis jobban hozzászoktak a mediterrán klímahatásokhoz. Ezenkívül fontos lesz minden területen – legyen az közpark vagy kiskert –, hogy a csapadékvizet meg kell tartanunk: a csatornából vagy ciszternarendszerből összegyűlő esőt be kell gyűjtenünk. A talajba fúrt kutakat pedig el kellene felejteni. Ezekkel csak elősegítjük, hogy az adott terület még jobban kiszáradjon.
Dolgozzon a katica!
A permakultúra – permanent agriculture, vagyis fenntartható mezőgazdaság – olyan kertészeti filozófia, amely „békén hagyja” a kertet, és ökológiai egységként kezeli. Tulajdonképpen azokat a folyamatokat működteti, amelyek a természetben is lejátszódnak. Őshonos, az adott területet kedvelő növényekkel, növényvédő szer nélkül, kevés emberi beavatkozással „teszi a dolgát” minden permakultúrában lakó élőlény. A gondolat a hatvanas években született meg Ausztriában, hogy aztán kiteljesedve az egész világon elterjedjen. És hogy könnyű-e átállni az ilyesfajta kertművelésre? A bajai Goda Zoltán szerint nem annyira.
– Sőt, elég nehéz – mondja –, mivel gyakorlatilag szemléletváltással kezdődik az egész. Én annak idején még nagyapámtól tanultam a hagyományos kertészkedés csínját-bínját. Ehhez képest a permakultúra nagyon más: itt a feladatok jelentős részét rábízzuk a természetre. Ha van kertünk, a klasszikus módon – permetezve, a füvet rövidre nyírva, a fákat mindig tökéletesre metszve – igyekszünk a lehető legtöbbet kihozni a termésből. De ez egy kicsit olyan, mintha „infúzión tartanánk” a kertünket. Ha ezt abbahagyjuk, a kert látszólag összeomlik. Ezt onnan tudom, hogy én is így jártam. Az elején nagy számban megjelennek a kártevők, és az összes növényt lerágják. De ott, ahol nem permetezünk mindent agyon rovarölő szerekkel, előbb-utóbb meg fognak jelenni a katicabogár-félék és lárváik is. Ezek aztán jóízűen elfogyasztják a tetveket. Léteznek olyan növénytársítások, amelyekkel elősegíthetjük az ökológiai egyensúly kialakulását: például a hagymát és a répaféléket szokták egymás mellé ültetni, mert kölcsönösen elriasztják egymás kártevőit. Az erős illatú virágok, mint a levendula, odacsalják a pillangókat, de elriasztják a kártevő rovarokat. Nem az a cél tehát, hogy kihozzuk a maximumot a kertből, hanem hogy beindulhassanak azok a folyamatok, amik a természetben már évmilliók óta tökéletesen működnek.
Mindez azért nehéz az elején, mert el fognak pusztulni például azok a gyümölcsfák, amelyek nem az adott kertbe valók – nem bírják a mikroklímát, a talajt –, de eddig erővel életben tartottuk őket. Sok izgalmas kísérletezéssel aztán megismerjük a terület sajátosságait, és kialakíthatunk egy jól működő, részben önfenntartó ökológiai rendszert. A permakultúrát létre lehet hozni egész kis kertekben is, de jobb, ha nagyban tudunk gondolkodni.
– Vannak olyan permakultúrás szerkezetek, ahol a lakóház áll középen. Körülötte konyhakert, hátrébb gabona, utána pedig véderdő, ahonnan jöhet a tűzifa – mondja Goda Zoltán. – Egy hektár el tud látni egy kisebb családot mindennel, amire szüksége lehet. A permakultúra lényege tehát, hogy kölcsönkérünk a természetből egy darabot, hogy ott számunkra is hasznos növények éljenek, de az alapvető ökológiai folyamatok tovább működhetnek.
Jó tanácsok balkonkertészeknek
Ha nincs kertje, de szeretné élvezni a kertészkedés örömeit, irány a balkon, a terasz vagy a (lapos) háztető!
Ehető növényeket termesztene? Bár a család teljes ellátásához nem fog tudni eleget termelni, egy kis koktélparadicsom vagy néhány fűszernövény azért belekerülhet a balkonról is az ételekbe. Szaporítson magról növényeket palánták helyett, ez jóval pénztárcakímélőbb megoldás. Kérhet magokat rokonoktól, ismerősöktől. Nem kellenek új cserepek sem: a pince vagy a tároló valószínűleg tele van rég nem használt kaspókkal, edényekkel. Egyvalamin ne spóroljon: a jó minőségű termőföldön!
Vizsgálja meg a hely fekvését, és a benapozottságnak megfelelően vásároljon növényeket! Ha déli a kitettség, jöhet a kaktusz is. Ha északi, akkor páfrány vagy begónia. A zöldségféléknek napi hat-nyolc óra napsütésre van szükségük! Ha nagyon meleg az erkély, próbálkozzon mediterrán növényekkel is.
Mennyire szeles a terasz? Minél magasabban vagyunk, annál jobban éri a légmozgás, és annál hamarabb kiszáradnak a növények. Ha zavarja a szél, szereljen fel rácsokat, és futtasson fel rájuk növényeket. Nem csak hasznos, szép is lesz!
Mérje fel a terasz méretét! Ha kicsi, jöhet a függőleges kertészkedés: akasszon kaspókat a falra, de beszerezhet kifejezetten függőleges kertészkedésre alkalmas konténereket is. Ez már a balkonkertészet egy haladóbb, ám helytakarékosabb műfaja.
Nézze meg a társasház alapító okiratát! Ezzel elkerülheti, hogy a zűrös szomszéd elkezdjen kekeckedni, ha a tetőn szeretne ültetni.
Tudja meg, mennyit bír az erkély vagy a tető. A terrakotta- és kerámiaedények nehezek. Helyettük használjon üvegszálas vagy műanyag cserepet, textil termesztőtasakot.
A tetőre általában nem lehet locsolócsövet felvinni. Öntözzön csepegtető módszerrel, vagy ültessen önöntöző edényekbe. A lecsepegő vizet fogja fel, ne áztassa magát és a szomszédot!
Sivatagi erdősítés
A városok legnagyobb zöld kincsei a fák. Egy fával sűrűn betelepített utca egy forró, kánikulai napon az árnyékoló hatás miatt akár tizenöt fokkal hűsebb aszfaltot is jelenthet. A házfalakra futó repkény vagy vadszőlő is értékes hőszigetelő hatással bír a nyári melegben. Ugyanakkor még a világ jóval szárazabb részein is jó szolgálatot tehetnek a fák. Irak például ötmillió fával küzdene a klímaváltozás okozta homokviharok és az elsivatagosodás ellen – írta az MTI. „Az emelkedő hőmérséklettel, csökkenő csapadékmennyiséggel egyre több homok- és porviharral járó éghajlatváltozás veszélybe sodorja az élelmiszer-ellátást, az egészséget és a környezetet” – mondta a miniszterelnök a dél-iraki Bászrában egy klímakonferencián. A kormányfő hozzátette, a tervek szerint minden kormányzóságba jutna a fákból, majd azt kezdte ecsetelni, hogy Irakban több mint hétmillióan a saját bőrükön érzik az éghajlatváltozást, ezen belül a szárazság miatt több százezren kényszerültek otthonuk elhagyására. Napjainkra az egykor harmincmillió pálmafa országának nevezett Irak területének harminckilenc százaléka sivatagosodott el, és ez ellen a vezetés egyebek között a városok körül kialakított zöldövezetekkel próbálja felvenni a küzdelmet.
Fotó: Getty Images, 123rf, Bielik István
