Idén márciusban bejárta a sajtót a hír, hogy az olaszországi Policoróban a férfiak és a nők versenyét is magyar résztvevő nyerte a hatnapos ultrafutó-világbajnokságon. A nők mezőnyében a Kanadában élő, de magyar színekben versenyző Brown Viktória 684,9 kilométert tett meg. Ez nagyjából olyan távolság, mintha az ember elfutna Budapestről az olaszországi Velencébe. Azt is hihetnénk, hogy egy ilyen eredmény mögött több évtizednyi felkészülés áll, de Viktória esetében nem erről van szó. Szilasi Viktória néven eredetileg sportriporterként kezdte pályafutását, dolgozott a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban is, olimpiai tudósítóként is emlékezhetünk rá, majd a BBC-hez került, és Londonban kezdett tevékenykedni. Itt találkozott a férjével, rajta keresztül megismerkedett a pókerezéssel, és profi játékos vált belőle. 2009-ben tizenharmadik helyezést ért el a Las Vegas-i világbajnokságon, ám első gyermeke születése után abbahagyta a pókerezést. Közben ingatlanbefektetőként is kihozta magából a maximumot, immár Kanadában, ahol másfél évtizede él férjével és most már három lányával.
Amikor egy ajtó bezárul…
Ez az egészen egyedülálló életút olyan, mintha nem is egyetlen ember élete lenne, Viktória azonban nem így érzi.
– Mindig csak egyvalamit csinálok, de azt teljes erőbedobással – mondja –, és ha nem tudom folytatni, mint például a pókerezést a gyerekek vagy az ingatlanozást a megváltozott piaci körülmények miatt, akkor valami másba fogok. A harmadik lányom születése után nehezen tudtam lefogyni, ezért elkezdtem felfedezni az alacsony szénhidrát- és magas proteintartalmú ételeket. Ezek segítségével tudtam viszonylag rövid idő alatt nagy súlyt leadni, és futottam is mellette – meséli Viktória.
Negyvennyolc óra
A háromgyerekes anyuka eleinte heti háromszor futott fél órát, ez volt az a magára szánt idő, amikor egyedül lehetett a gondolataival. Időközben megtetszett neki a triatlon, olyannyira, hogy 2020-ban elindult a nagyatádi eXtremeMan versenyen, meg is nyerte, ezzel országos bajnok lett.
– Észak-Amerikában akkoriban egyáltalán nem rendeztek versenyeket, mindet törölték, többek között ezért indultam el a magyarországi megmérettetésen. Ezután nem sokkal pedig beneveztem egy huszonnégy órás versenyre, amellyel egyébként már három éve szemeztem. Akkoriban szinte semmit nem tudtam az ultrafutásról – idézi fel Viktória, aki ennek ellenére első próbálkozásra megdöntötte a pályacsúcsot a huszonnégy órás versenyen. Azelőtt maratonnál még sosem teljesített hosszabb távot, igaz, a nagyatádi triatlonversenyen úgy tett meg negyvenkét kilométert, hogy előtte háromezernyolcszáz métert úszott és száznyolcvan kilométert biciklizett is.