Tipikus lépcsőházi történet, szatyrokkal siető asszony, a másik megállítaná, de amaz menne, ám ahogy elhangzik, hogy hallotta a legfrissebbet?, azonnal belassul a jelenet, mert, ugye, a legfrissebbet hallani kell.

A pletykát megállítani lehetetlen. Betilthatják, akkor is gyorsabban terjed, mint a fénysebesség. Büntethetik, legalább van miről suttogni.

Ahol kettőnél több ember él, ott van pletyka. Nem feltétlenül rossz, nem kell hogy bántó legyen, de azért ritkábban hallunk dicséretet susogni másokról, inkább valami negatívat.

Végeztek már a témával kapcsolatban számos kísérletet, pszichológusok vezetésével, és a jó hír, hogy a pletykálkodásnak sok a haszna is, egyrészt a szociális hálót, a másokhoz való kapcsolódást erősíti, másrészt fontos szerepet játszik a társadalom rendjének fenntartásában. Kutatók állítják, hogy a baráti, családi beszélgetések több mint a felében pletykákat cserélünk ki.

Számtalan alkotás örökíti meg a pletykálkodás hatását (kedvencünk Grecsó Krisztián könyve), a középkori királyi udvarok besúgóitól a modern kor történelméig. Könyvekben, filmekben dolgozták fel, hogy milyen hatással lehet akár nemzeteket érintő döntések meghozatalára egy jól elindított szóbeszéd.

Ebben a számunkban foglalkozunk is vele, de szigorúan tudományos alapon, hiszen kiderül, ha egy közösséget igazán meg akarunk ismerni, akkor figyelnünk kell a pletykáira is. 

A pletykáról szóló interjúnkat a 40. oldalon olvashatják.