Macron elnök csak átnyomta: Franciaországban fokozatosan hatvankettőről hatvannégy évre emelik a nyugdíjkorhatárt. Előtte persze Párizs utcái füstbe és könnygázba burkolóztak. A franciák ennél kisebb szociális érdeksérelem miatt is hajlamosak utcára vonulni és tevőlegesen is hangot adni nemtetszésüknek – így megy ez náluk 1789 óta. Persze lehet gondolkodni, mi a jobb: ha két évvel többet kell dolgozni, vagy egyszer csak összecsuklik a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer – amelyben a nyugdíjakat az aktív korúak befizetéseiből tartják fenn –, és volt nyugdíj, nincs nyugdíj? Az európai jóléti társadalmak – köztük a magyar is – elöregedőben vannak. Ez ahhoz vezet, hogy egyre kevesebb aktív munkavállaló fizeti azt a nyugdíjat, amit viszont az egyre szélesedő idős generáció kap juttatásként.
A kérdés persze nem fekete-fehér. Egyrészt nem kell pánikba esni, mert nyugdíj azért lesz. Ugyanakkor minden korosztálynak el kell kezdenie félretenni saját magának is. És az sem mindegy, milyen az életminőségünk, amikor ránk köszöntenek a nyugdíjas évek.
Nagyszülők motoron
Steigervald Krisztián generációkutató nemcsak a fiatalokat, de az időseket is figyeli. Szokott előadni nyugdíjasklubokban, így van rálátása a különböző élethelyzetekre.
– Azt gondolom, sokkal vidámabb, aktívabb nyugdíjas leszek, mint a mostani magyar populáció. Aztán hogy ez tényleg így alakul-e, nem tudom. Most nagyon sok a panasz és a szomorúság azok körében, akikkel találkozom. Azonban tény, hogy az idősödő életkorral biológiai változások indulnak el az agyban. Elkezdünk az élet mélységével intenzívebben foglalkozni. De ha ehhez nincs minta, vagy nincsenek a kezünkben azok az eszközök, amelyekkel mindezt jól tudnánk csinálni, akkor elkezdünk a negatív dolgokra fókuszálni. Ha messze élnek az unokák, ha túl sokat tévézünk, és túl nagy mennyiségű olyan információ jut el hozzánk szűretlenül, amire semmi szükségünk, azonnal aggódni kezdünk. Látunk persze körülöttünk példaértékű élethelyzeteket is. Egy ismerős nyugdíjas férj horgászegyesületbe lépett be, és időnként társadalmi munkát végez, míg a feleség rengeteget olvas, könyvtárba jár, és ingyenes szabadegyetemre is beiratkozott. De ismerek olyan párt is, akik egy életen át gyűjtöttek, majd a félretett pénzükből vettek egy túramotort, és tavasztól őszig járják a hazai tájakat. Nincsenek különösebben jó anyagi helyzetben, de arra azért futja nekik, hogy ha a rántott húsos szendvicset otthonról viszik is, egy kávéra azért megálljanak Tihanyban.
Bismarcktól a pandémiáig
A bismarcki nyugdíjrendszert – ami az európai nyugdíjak alapja volt – Németországban vezették be az 1800-as évek végén – mondja Nagy Zoltán pénzügyi tanácsadó. – Akkor hetven év volt a nyugdíjkorhatár – míg az átlagéletkor negyvenhat. Ráadásul nem is lehetett a nyugdíjból megélni, csupán az átlagbér tizennyolc százalékát tette ki. Ha lett volna annak idején gázszámla, arra talán elég lett volna. Magyarországon csak 1929-től létezik egyáltalán a nyugdíj intézménye, de akkor is csak a munkások és azok kapták, akik hatezer pengőnél kevesebbet kerestek. Nyugellátás az iparosoknak, a kereskedőknek, a mezőgazdaságban dolgozóknak és a háztartásbeli alkalmazottaknak nem is járt. A második világháború után jött el az a rendszer, amit már mi is ismerünk. A háború után indult el az a folyamat, amelynek eredményeképpen már többen is nyugdíjhoz juthattak. Németországban korábban tízből egy-két ember érte meg a nyugdíjkorhatárt, ma már ott is egyre nő az élettartam, így tízből már nyolcan vonulhatnak nyugdíjba. A fő probléma, hogy jól láthatóan elöregedő társadalmakban élünk. Jelenleg ott tartunk, hogy Európa lakosságának húsz százaléka nyugdíjas. 2060 környékén ez a szám már harminc százalék lesz. Így aztán sok helyütt a nyugdíjkorhatár kitolása a cél. A németeknél már most hatvanhét év, Spanyolországban pedig már a hetvenet emlegetik.
Ezért aztán egyre jellemzőbb az öngondoskodás. A pénzügyi szakértő úgy látja, hogy miként az egészségügyi rendszer is hanyatlóban van, és az időskori ellátás is egyre bizonytalanabbá válik, már kevesen gondolják azt, hogy ezt a problémát az állam meg tudja és meg is akarja oldani. Az emberek nem szeretnének halálukig dolgozni és reménytelen élethelyzetekbe kerülni. Egyszerűen csak élveznék az életet, de ahhoz fel kell halmozniuk némi vagyont. A Covid, az inflációs hullámok, az energiaválság mind-mind ráébresztett bennünket arra, hogy milyen gyorsan kerülhetünk kiszolgáltatott helyzetbe.
Megnyugtat a nyugdíjguru
A hétköznapi beszélgetésekben gyakori téma, hogy a nyugdíjrendszer úgyis összeomlik, és már a negyvenesek-ötvenesek sem kapnak egy vasat sem. Dr. Farkas András, a NyugdíjGuru News internetes portál főszerkesztője szerint ettől azonban egyáltalán nem kell tartanunk. – A nyugdíjrendszer nem omlik össze, de a teljesítőképessége attól függ, hogy a finanszírozását hogyan lehet megoldani a jövőben – mondja. – Amíg van, aki fizeti a járulékot, addig lesz nyugdíjrendszer is. Csak nem mindegy, hány ember fizet, mennyit fizet, és hány nyugdíjasnak kell majd szétosztani ezt az összeget.
Abban dr. Farkas András is egyetért, hogy a korfa alapján azért túl sok jóra nem lehet számítani. Az ötvenesek még csak-csak megfelelő összegű nyugdíjban részesülnek majd, de a harmincas-negyveneseknek már fájhat a fejük, ha nem tesznek félre. Szerinte ráférne a magyar nyugdíjrendszerre egy kis változtatás, kiegészítés: például olyan, mint a brit NEST (fészek – a szerk.) rendszer, amivel a munkáltatók segítik a munkavállalókat. Itt, ha valaki munkába áll, huszonkét éves korától be kell fizetnie a bruttó keresete öt százalékát, amiből az állam vállal egy százalékot, majd a munkáltató mindezt kiegészíti még három százalékkal. A NEST-ben vannak „zsebek” – ki lehet belőlük venni lakásvásárlásra vagy gyermekvállalás esetén is, de teljesen lemeríteni nem szabad. Hasonló rendszer működik már az Európai Unió tizenhét tagországában is.
A nyugdíjgurut arról is kérdeztük, várható-e nálunk a nyugdíjba vonulás korhatárának megemelése. – A nyugdíjkorhatár Magyarországon eleve magas – mondja –, az elmúlt tizenkét év alatt emelkedett hatvankét évről hatvanötre. Nálunk most nincs nagy nyomás a tekintetben, hogy újabb emelésre lenne szükség. Az én számításaim szerint – de persze ebben van egy kis jóslás is – valahol 2035 és 2040 között kellene majd ismét emelni a nyugdíjkorhatárt.
Gyűjtögető életmód
Dr. Farkas András szerint nagyon fontos, hogy előre gondoskodjunk magunkról a nyugdíjas időkre. Minél korábban kezdünk el megtakarítani, annál kisebb összegekkel érhetjük el ugyanazokat a célokat. Ha a jelenlegi, 208 ezer forintos átlagnyugdíjjal számolunk, és azt mondjuk, szeretnénk kiegészíteni legalább 100 ezer forinttal – hogy évi 1,2 millió forint kiegészítésünk lehessen –, akkor körülbelül húszmilliós tőkére lesz szükségünk, amikor nyugdíjba vonulunk. Ha ötvenévesen kezdjük, akkor ez nagyon komoly összeget jelent minden évben, de ha harmincévesen állunk neki, akkor egészen alacsony összegekkel – tíz-húszezer forintokkal havonta – elérhetjük. De ötvenévesen sem kell pánikolni, mert még mindig van tizenöt jó évünk, amikor megtakaríthatunk. Tavaly a nyugdíjpiaci termékek nagy része veszteséget termelt, de emiatt se fájjon a fejünk: a piacok „kidolgozzák” a bukást. Üljünk csak szépen a papírjainkon. Legyen az nyugdíjpénztár, nyugdíjbiztosítás vagy nyugdíj-előtakarékossági számla – mind működhet, mert ezeket ráadásul támogatja is az állam személyijövedelemadó-jóváírásokkal. De ha valaki nem bízik semmiben, és már közelebb van a nyugdíjkorhatárhoz, vegyen inflációkövető állampapírt, mert az biztonságos, és legalább részben fedezni fogja a pénzromlást.
Nagy Zoltán pénzügyi tanácsadó szerint sincsenek csodaszerek. Sőt, ha valaki ilyenről hall, jobb, ha messzire elkerüli. Inkább a szokásainkat alakítsuk át. Ha már elhatároztuk, hogy félreteszünk a nyugdíjas éveinkre, akkor célszerű olyan terméket választani, amelynél fizetési kötelezettségünk van – tehát nem tudunk kiszállni belőle. Meglátása szerint a rugalmasság ebben az esetben csapda: el fogjuk linkeskedni a befizetést. Ami még fontos: határozzuk meg, hogy a bevételeink mekkora százalékát tesszük félre. És ha növekszik a bevételünk, emeljük meg a félretett összeget is. Ha fegyelmezetten gyűjtögetünk, nem lesz gondunk nyugdíjba vonuláskor.
Ötvenesek, készüljetek!
Állásbörzéken általános, hogy az ötven felettiek kiesnek a szórásból, és egyszerűen láthatatlanok maradnak a munkaadók számára. – Az „ötvenpluszos” korosztállyal kapcsolatban – magamról is beszélek, mert én is ebbe tartozom – felbukkannak mindenféle előítéletek – mondja Juhos Andrea, az LHH Magyarország karrier-tanácsadó cég ügyvezető partnere. – Például hogy már most „nyuggerek” vagyunk, és csak addig akarjuk kihúzni, amíg nyugdíjba nem tudunk vonulni. Vagy hogy lusták vagyunk, már nem megy a tanulás, nem ismerjük a digitális eszközöket, rosszul beszélünk nyelveket, képtelenek vagyunk beilleszkedni fiatalos csapatokba. Fontos, hogy a korosztályunk ezekkel az előítéletekkel tisztában legyen – hogy rá tudjon cáfolni. Egyrészt: van tapasztalatunk. Jó esetben sok sikert learattunk már – de ami még fontosabb: kudarc is ért már bennünket, amiből le tudtuk vonni a megfelelő következtetéseket. A harmadik: van időnk dolgozni. Felnőttek a gyerekek, ezért óriási elánnal vetjük bele magunkat a munkába. És van még egy fontos tényező, amiben mások vagyunk: felhalmozódott egy nagy adag kapcsolati tőkénk, így tudjuk, kihez forduljunk, ha megoldást keresünk egy problémára. Ne felejtsük el, hogy fontos nyitottnak maradni! Legyünk kíváncsiak a világra, a saját iparágunk trendjeire, és vegyük észre, hogy ha valamikor, akkor most van a legnagyobb szükség a folyamatos tanulásra. Nem lehet abbahagyni!
Magyar nyugdíj, számokban
2023 elején Magyarország lakosságának negyede, 2,4 millió fő részesült nyugdíjban vagy egyéb, nyugdíjfolyósítási körbe tartozó ellátásban.
2023 elején a nyugdíjban és egyéb ellátásban részesülők 75,5 százaléka a nyugdíjkorhatárt betöltött öregségi nyugdíjas volt, 6,3 százalékuk a nők kedvezményes öregségi nyugdíjában, a „nők 40”-ben részesült. Ez utóbbi jelenleg az egyetlen nyugdíjazási forma, amely életkori feltétel nélkül lehetővé teszi az öregségi nyugdíjba vonulást, ha az igénylő nő rendelkezik negyven év jogosultsági idővel.
Az öregségi nyugdíj átlagos összege 208 168 forintot tett ki, a férfiak ellátása – összefüggésben a jellemzően hosszabb szolgálati idővel és a magasabb keresettel – több mint 32 ezer forinttal meghaladta a nőkét. Az öregségi nyugdíjasokat vizsgálva 13 százalékuk részesült
120 ezer forintnál kevesebb, 15 százalékuk 300 ezer vagy annál nagyobb összegű ellátásban.
Fotó: Stocksy, Getty Images
