Petőfi Sándor A nép nevében című versében olvashatók a következő sorok, amelyek egy akkor már évtizedek óta fennálló legendát, a „győri futásként” ismert eseményt említették: „Majd elfeledtem győri vitézségtek. / Mikor emeltek már emlékszobort / A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?” A költő forradalmi hevületében a magyar nemesség mihaszna voltát igyekezett hangsúlyozni ezekkel a gúnyos verssorokkal.
Azóta már tudjuk, hogy a valóság – mint általában – árnyaltabb ennél a nem túl dicső képnél. Bizonyára sokan jártak már Párizsban, és meglátogatták a Champs-Élysées sugárút egyik végében álló Diadalívet. Nos, a győztes csatákat felsoroló feliratok között némi keresgélés után megtalálhatjuk a Raab nevet, amely nem más, mint Győr német elnevezése. A császár nyilván azokat a győzelmeket örökítette meg itt, amelyekre igazán büszke volt. Gyáván megfutamodó, mindent eldobva menekülő anyámasszony katonái ellen márpedig nem nagy ügy diadalt aratni. Természetesen nem is erről volt szó… De mi is történt 1809. június 14-én a Magyar Királyság nyugati végein, és mit keresett a francia császár, Európa akkor leghatalmasabb uralkodója Győrben?

Inkább kardot ragadtak

Napóleon abban az évben egymás után aratta a győzelmeket, és szinte különösebb erőfeszítés nélkül foglalta el Bécset is. A megalázott osztrákok ellen­támadásra készültek, és ehhez a magyar nemesség segítségét is kérték. Ámde máshonnan is érkezett elsőre visszautasíthatatlannak tűnő ajánlat a magyarokhoz: magától Napóleontól. A csillagokat is leígérte az égről: szabadságot, függetlenséget ajánlott, továbbá, hogy „ősi szokás szerint” Rákos mezején új királyt is választhatnak maguknak, ha átállnak hozzá, és Habsburg sanyargatóik ellen fordulnak. A császár minden bizonnyal pozitív válaszra számított, ám csalódnia kellett. Nem azért utasították őt vissza, mintha annyira jó sorunk lett volna az Osztrák Császárság uralma alatt, de kétszáz éve élt őseink hamar belátták, hogy a cserével csöbörből vödörbe kerültünk volna. A Rákos mezején „szabadon” megválasztott uralkodó is vélhetően Napóleon egyik rokona lett volna a többi meghódított európai ország példája alapján. Márpedig ebből nem kértek! Inkább kardot ragadtak, és a hagyományos nemesi felkelést, azaz inszurrekciót meghirdetve hadba vonultak a francia császár seregei ellen.