1. Személyes meggyőződés

Akinek nincs semmiféle indíttatása, aki nem vágyik az életmódváltásra, annak hiába mondja a családja, a barátai, az orvosa, hogy jobb lesz utána az élete, attól még nem fogja a feladatot a sajátjának érezni, hiányozni fog belőle az elszántság. Mindig eredményesebb és tartósabb az a változás, ami belülről jön, az összes kívülről jövő motiváció csak segédeszköz. A kettő hatékonyan erősíti egymást, de csupán külső nyomásra nem lesz tartós a siker.

2. Önismeret

Jeffrey E. Young és Janet S. Klosko Fedezd fel újra az életed! című könyvükben elismerik, hogy az alapvető személyiségjegyek megváltoztatása nehéz, hiszen a temperamentum, valamint a családban és a kortárs csoportokban szerzett tapasztalat mind a változás ellen hatnak, de nem teszik a dolgot lehetetlenné. A hétköznapi cselekedeteink többségét egy „robotpilóta” irányítja, folyamatosan azt ismételjük, amit korábban begyakoroltunk, mert ezek a viselkedésminták ismerősek és biztonságosak, éppen ezért hiba azt várni, hogy a csoda magától bekövetkezik. A szerzőpáros szerint a leghatékonyabb az, ha elegyítjük a saját személyiségünkhöz passzoló legkülönbözőbb stratégiákat. 

3. Reális cél

John William Atkinson és David McClelland elmélete szerint a teljesítménymotivációval kapcsolatban két hozzáállást különböztethetünk meg. A sikerorientált személy reális célokat tűz ki, a lécet nem teszi alacsonyra, mert akkor az egész unalmas volna, de nem teszi túl magasra sem, mert az szorongást váltana ki belőle. A kudarckerülő ezzel szemben túl alacsony vagy túl magas elvárásoknak akar megfelelni, így vagy nem történik érdemi változás, vagy elbukik. 

 4. Fokozatosság

A cél felé vezető úton érdemes a lépések nagyságát is megtervezni, és mindig csak egy kicsit elhagyni a komfortzónát, mert hirtelen messze kerülni a megszokott életmódunktól nagyon megerőltető. Amit már ismerünk, ahhoz szívesebben nyúlunk, például lehet, hogy valakinek nehéz egyszerre lemondania a feldolgozott húsról, a fehér lisztről, a cukorról, és még napi egy órát mozognia is. Viszont ha lépésenként halad, akkor egy idő után ismerős lesz minden, és könnyebb mindezeket napi rutinná tennie.

 5. Saját erőforrás 

A mi kultúránk jellemzően pesszimista, ha valami jól sikerül, akkor a körülményekkel, a szerencsével magyarázzuk, ha rosszul, akkor magunkban keressük a hibát. Megszoktuk, hogy a hibákat akarjuk orvosolni, ahelyett, hogy a már működő dolgokra fókuszálnánk, és azokat erősítenénk meg. Ha tudom, hogy mik az erősségeim, akkor képes vagyok arra építeni, ugyanakkor lesz erőm szembenézni azzal is, hogy mik a gyengeségeim.

 6. Külső segítség 

Fontos felismerni, kinek milyen kívülről érkező támogatás adhat erőt. Van, akinek segítség, ha nincs egyedül, és mások is csatlakoznak hozzá. Akad, akit a versenyhelyzet motivál, ha van mód arra, hogy a saját teljesítményét összemérje a többiekével. Másokat a jól elvégzett munka élvezete hajt, hogy edzés után látja az alkalmazásban a számokat, vagy hogy elismerően fordulnak utána a futópályán. ­Sokan ezért is dokumentálják a közösségi oldalakon a teljesítményüket, egyrészt hogy nyomon követhessék a saját fejlődésüket, másrészt mert jólesik nekik a környezetük elismerése.

Dr. Pácz Alexandránál, a Pesti és Budai Magánorvosi Centrum orvos­igazgatójánál mindenféle korú, nemű és problémával érkező beteg megfordul. A belgyógyász-kardiológust a tapasztalatairól kérdeztük.

Mik azok a tényezők, amelyek jellemzően lendületet adnak az igazi változáshoz? 

Rövid, gyors eredményekre általában azok vágynak, akik egy számukra rendkívül fontos eseményre készülnek; esküvőre, nyaralásra, fontos családi összejövetelre. Ezek a hirtelen bekövetkező, látványos változások többnyire nem hoznak tartós életmódváltást. Ennél kicsit jobb eredményt érnek el azok, akik a betegségükkel szembesülve, a gyógyulás érdekében váltanak. Számtalanszor láttam, hogy az infarktust követően egyetlen nap alatt leszoknak a betegek a dohányzásról, képesek diétázni, megfogadják, hogy sportolni fognak, csak kapják vissza a korábbi életüket.

Milyen „kellékek” segítenek a helyes úton maradni? 

Ahhoz, hogy az egészséges szokások valóban életmóddá váljanak, tudatosság és kitartás kell. Könnyebb, ha rendelkezünk némi ismerettel a táplálkozás és a testedzés témakörében, minél többet olvasunk róla, annál jobban magunkénak érezzük az adott életformát, és ehhez nagyszerű lehetőséget nyújtanak a különböző klubok. Bekerülünk egy összetartó közösségbe, ahol egyre több ismeretre teszünk szert, hamarabb értesülünk sporteseményekről, túrákról, újdonságokról. Számít a rendszeres visszajelzés is, akár az orvosnál jelenünk meg kontrollon, akár a személyi edző méri fel az állapotunkat. 

Ön többször teljesítette az Ironmant és különböző ultraversenyeket, nagyon hitelesen képviseli azt, amire a betegeit is kapacitálja, vagyis hogy a mozgásnak olyannak kellene lennie, mint az evésnek: egy nap se maradjon ki. A munka, a család és a háztartás mellett honnan merít erőt ahhoz, hogy hajnalban is felkeljen futni? 

Számomra a mozgás az éltető erő, minél fáradtabb vagyok, annál inkább szükségem van az edzésre; karbantart fizikálisan és mentálisan is. Hosszabb futások alatt helyükre kerülnek a dolgok bennem, mire visszaérek, tudom, mit kell tennem. A rendszeres edzés segít beosztani az időmet, tudatossá teszi a hétköznapjaimat. Hosszú évek alatt eljutottam oda, hogy maga a testmozgás szerez örömöt, a versenyek pedig megkoronázzák az egész évi erőfeszítést. Egy-egy nagyobb verseny olyan, mint egy ünnep, készülünk rá hónapokon keresztül, és segít azokon a napokon is edzeni, amikor éppen kevesebb a motiváció. A mozgás természetes része az életünknek, a nem mozgás az, ami természetellenes. Ahogy mondani szokás, a nyári alak télen készül, ennek analógiájára én azt vallom, hogy az időskori jóllétet ­fiatalkorban kell megalapozni. Ha nem tartjuk meg az ízületek mozgékonyságát, ha nem törődünk a szívünk egészségével, akkor nem lesz lehetőségünk együtt szaladgálni az unokáinkkal, márpedig én nagyon szeretnék majd velük síelni, túrázni, kerékpározni. Többek között már erre is készítem a testem.

(Fotó: Getty Images)