A rosszul evő, nem evő, válogatós, kínlódva étkező gyerekek szüleinek panaszkodó leveleire nem tudok egyértelmű választ adni. Annyi bizonyos, hogy mint más viselkedészavarok esetében, itt is az életmód, s nemritkán a szülők életszemlélete bír nagy befolyással.
A rendelésen az anamnézis felvételekor – ez a gyermek életmódja, mozgás- és beszédfejlődése, egyszóval előtörténete – már láthatók a jelek. Például: nagyon várt gyerek, kicsit későn érkezett baba, kissé lusta volt, keveset szopott… Így azután kialakult, meg amúgy is divat az „ahogy tetszik” szoptatás vagy a mellen altatás. Rövid távon mindenkinek kényelmesebb volt – az egész család békésen aludt. Nos, nagyon sok ilyen előtörténetű gyereknek lesz gondja az evéssel.
Ugyanakkor az ilyen életmód a később megjelenő, különböző alvászavarok előfordulását is valószínűsíti. És akkor az anyáknak elegük lesz: Mit tegyek, hogy hagyjon már végre aludni a gyerekem?
Vissza az evéshez. Különösen akkor lesz gond, ha a gyereknél izomhipotóniát észlelnek (csökkent izomtónus, petyhüdt, tésztaszerű kis test). Hozzá az említett életforma – meg lehet jósolni: baj lesz az evéssel.
A szülőket – annak idején engem is – rettegéssel tölti el a gondolat, hogy ha nem eszik eleget a gyerek, akkor éhen hal. Ilyenkor mindent elkövetünk: mindegy, mit eszik, csak egyen valamit, bármit, csak éhen ne vesszen. A gyerekek okosak, és szépen rászoktatnak bennünket arra, hogy csak a nekik ízlő, később a rágás szempontjából „kényelmes” ételeket veszik magukhoz. De legalább eszik, nyugtatja magát a kicsit átejtett szülő. És számára ilyenkor már összekeveredik az étvágytalan, a keveset evő, az erősen válogatós gyerek.
Az evést befolyásoló ok az említetteken kívül sok minden lehet. A nagyobb gyerekeknél a háttérben ott húzódhat a testképzavar, az önelfogadás mélyen rejlő problémája. Valahol ott van a szülő alakja, testkultúrája, apa, anya „kövérsége”.
