– Tati, én kitől örököltem, ahogy kinézek, tőled vagy a mamától? – kérdezte Berni lányom a minap.

– Természetesen tőlem. – Úgy gondolom, mint apukának erre a kérdésre kötelező ezt felelnem, függetlenül attól, mi az igazság.

– És nem a húgodtól? Mindenki azt mondja, hogy rá hasonlítok a legjobban, amikor kislány volt.

Ez rendkívül furcsa dolog. Mindenki azt mondja, hogy Berni teljesen úgy néz ki, mint Zsófi, a feleségem, egészen addig, amíg nem látnak egy gyerekkori fényképet Lindáról, a húgomról. Ha a családból Bernike valakire nagyon hasonlít, akkor az ő a gyerekkori fotóin. Vannak felvételek, amelyeken akár össze is lehetne téveszteni őket, ha a környezet nem lenne árulkodó. Ám hiába hasonlít rá a legjobban, Berni nem örökölhette a fizimiskáját a húgomtól, hiszen ugyan valóban vérségi kapcsolatban vannak, de nem egyenes ági a leszármazás. 

– Hogyan örökölhetted volna a kinézetedet tőle, hiszen nem ő az anyukád! Én vagyok az apukád.

– De ő a testvéred, azaz tested és véred, nem igaz?

– Igaz.