A tiktokozó kamasz. Ha egy természetfilm narrációjának stílusában kellene bemutatnom, nagyjából így kezdenék neki: leggyakoribb lelőhelye a kanapé, testtartása valahol az ülés és a fekvés között definiálható, nevezhetjük fetrengésnek is. Egyáltalán nem mozog, egyetlen testrészét használja, a hüvelykujját, azzal görgeti a kijelzőt. Arcán a legritkább esetben tükröződnek érzelmek, üveges tekintettel mered a képernyőre. Környezetére nem reagál, semmilyen jelét nem mutatja, hogy nyitott lenne bármiféle interakcióra. Vajon meddig marad így? Tíz percig? Másfél óráig? Egy napig? Örökre? 

Az a baj, hogy mindez nem vicc. Ez a videómegosztó mindennél gyorsabban szippantotta be a gyerekeket és a fiatalokat, miközben a felnőttek szinte teljesen elvesztették a fonalat. Ennek pedig olyan, generációk jövőjét érintő következményei lesznek, amelyeket a jelenkor felelős felnőtteinek egyszerűen nem szabad figyelmen kívül hagyniuk. A közösségi média, azon belül is a legfeketébb lyuk, a TikTok mélyére Páli Patrícia szakpszichológus kalauzol el bennünket. 

A BeSocial online marketinggel foglalkozó cég nemrég tette közzé a Magyar tinik a neten 2023 kutatás eredményeit. A felmérésben a tizennégy és huszonöt év közötti fiatalok internetezési szokásainak eredtek nyomába, és számos tanulságos (esetenként egyenesen megdöbbentő) eredményre jutottak. Kiderült, hogy a leggyakrabban használt közösségimédia-felület a Messenger, ezt követi az Instagram, de gőz­erővel tört fel a TikTok is a harmadik helyre. 

– Néhány évvel ezelőttig az Instagram volt a fiatalok játszótere – mondja Páli Patrícia, aki maga is folyamatos szakmai jelenlétet célzott meg ezeken a felületeken. – Azonban kezd veszíteni a népszerűségéből, mert statikus volta miatt a mostani fiatalok ingerküszöbét már nem feltétlenül éri el. A TikTok ezzel szemben színes, pulzáló világot tár elénk, nagyon rövid fókuszt kíván, és úgy ingerel folyamatosan, hogy közben teljesen függővé tesz.

Szakértőnk szerint napjainkban már a nagyon kis gyerekek is meglehetősen aktívan használják az internetet és a közösségi médiát. A fejlettebb országokban az edukáció része, hogy a gyerekek tableten, laptopon elvégzendő iskolai feladatot kapnak, ezáltal korán elkezdődik saját online életük. 

– Ez a tudatos szülőkre is nagy veszélyt jelent, nem beszélve azokról a rosszabbul szabályozott családokról, amelyekben a szülők – élve a legolcsóbb és legegyszerűbb „gyerekcsősszel” – már egészen kicsi korban leteszik a gyereket a You­Tube elé. Ártatlan megoldásnak tűnik, de gyakorlatilag itt kezdődik el az, hogy a szülő elveszti az irányítást afölött, mit enged be gyereke életébe. Kényelmes világban élünk, nagyon szeretjük a készen kapott információkat, már mi, felnőttek is hozzászoktunk ehhez. Ezek a nagyon rövid, lényegre törő, könnyen befogadható és feldolgozható információk azonban a fiatalabb korosztályoknál mindent visznek, hiszen bennük már az elszántság sincs meg, hogy az információkeresésbe energiát fektessenek.

Páli Patrícia azt is hozzáteszi, hogy az Instagrammal kapcsolatban egyre hangosabb az a kritika, hogy mesterkélten tökéletes világot mutat, és emiatt el is kezdtek eltávolodni tőle az emberek. Megunták, hogy, összehasonlítva a saját életüket az ott látottakkal, egyre nyomorultabbul érezzék magukat. Ezzel szemben itt az egész tematika abból indult ki, hogy a hétköznapi ember hétköznapi életét mutassa be. 

– Ne felejtsük el, az első időkben a népszerű applikáció a táncos videókra épített. A videók otthonokban, ismerős utcákon készültek, és ezekhez a tartalmakhoz nagyon jól tudtak kapcsolódni az emberek, mert otthonos érzést keltett bennük – mondja szakértőnk, ám gyorsan hozzáteszi azt is, hogy ez az applikáció ma már messze túlmutat a táncos videókon, és nagyon naiv az a szülő, aki ezzel nincs tisztában. 

Néhány évvel ezelőtt az aktuá­lis veszélyt a számítógépes játékok jelentették, amelyek hosszabb időre beszippantották a kamaszokat. Ilyenkor a legtöbb szülőnek feltűnt, hogy órák óta nem látta a gyerekét, és különböző korlátozásokkal kisebb-nagyobb sikerrel ellenőrzése alatt tarthatta annak online tevékenységét. 

– Ez a platform azonban a néhány perces videóival úgy kúszik az ember bőre alá, hogy észre sem vesszük – folytatja szakértőnk, Páli Patrícia. – Kontrollálhatatlanná válik a szülők számára. Mivel a Facebookot, az Instagramot a szülők generációja is használja, ezeken a felületeken még megvolt a lépéselőny: a szülők mintát is adhattak, volt edukációs lehetőségük. Ebben az esetben azonban a mai átlagszülő fejében nincs benne, mi is ez valójában. A legtöbben lemaradtunk arról az evolúciós ugrásról, ahogyan a táncos videókból személyes történetet elmesélő, szemléletformáló és nem mellesleg üzleti felület lett. Az átlagszülő nem tudja, milyen tartalmakkal találkozik a gyereke, és mely területeken veszi át az irányítást a közösségi média a nevelése felett. És ez a felület – úgy tűnik – pont ezt a generációs különbséget használja ki, hogy úgy formálhassa a gyerekek és a fiatalok szemléletét, hogy ebből a szülőket teljesen kihagyja. Közben a nagy cégek is rájöttek, hogy nekik is ott a helyük a felületen, nagyon tudatosan elkezdtek jelen lenni, jelenlétükkel szemléletet formálni, és hosszú távon elkötelezett fogyasztókat nevelni.

A jövő kanapéharcosai

Szakértőnk szerint az első és legfontosabb, amit a szülő tehet, hogy megismeri azokat a platformokat, amelyeket a gyereke használ. Még akkor is, ha neki már az Instagram is sok, és azt sem tudja, hogyan kell helyesen leírni azt, hogy TikTok. 

– Én azt szoktam mondani – tanácsolja pszichológus szakértőnk –, hogy a szülő ismerje meg ezeket a felületeket, fogadja el, hogy nem tud velük versenyezni, és nyugodjon bele, hogy a közösségi média a gyerek életének a része. De közben kitartóan küzdjön azért, hogy neki is fix helye legyen benne. Alapvetően a  leválást a szülők kezdeményezik, saját kényelmük érdekében, amikor leteszik a kisgyereket a kütyü elé. A szülő felelőssége, hogy a gyerek tudatos használó legyen. Nem érezheti, hogy azért engedik a tablet elé, mert nincs erejük küzdeni vele. Ha ez megtörténik, akkor a szülő lemond a helyéről a gyerek életében, és csupán a látogató szerepe marad neki. El kell fogadni, hogy a virtuális világ része a gyerek mindennapjainak. De közben a szülő legyen az, aki bevezeti őt ebbe, azzal, hogy mintát ad, felkészíti, hogyan kellene ezeket a felületeket felelősségteljesen használni. Minél korábban kerül a gyerek kezébe a kütyü, annál kidolgozatlanabb az élete, a személyisége, és annál hamarabb veszi el tőle a közösségi média azt a lehetőséget és törekvést, hogy dolgozzon magán. Ez rendkívül kiszolgáltatott létezést eredményez. 

A közösségi media kanapéharcosokat nevel gyerekeinkből, azt sugallja, hogy „ne mozogj, ne gondolkozz, ne érezz, csak hagyd, hogy mossam az agyad, engedd, hogy birtokba vegyek mindent, ami irányít téged”. A közösségi média adta kényelmes világhoz képest a legtöbb gyerek a személye elleni támadásnak veszi, ha a szülei azt kérik tőle, mosogasson el. 

– Generációs jelenség, hogy manapság már a nyolc-kilenc évesek is elképesztő módon képviselik énhatáraikat – mondja a pszichológus. – A közösségi média világában a gyerek megtalálja a saját kis komfortzónáját, és ha a szülő ezzel bármi ellentéteset mond, az máris generációs összeütközésként csapódik le. A közösségi média azt sugallja, hogy „te vagy a világ közepe, itt minden a te kényelmedet szolgálja”, és a gyerek úgy gondolja, a szüleinek az a dolguk, hogy ezt az elgondolást valóra váltsák.

Gyermekeink intim szférája

Sajnos a közösségi média természetes velejárója, hogy a gyerekek legintimebb szférája is veszélyben van, szabad prédává válhatnak. Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy a kamaszok amúgy­ is szeretnek titkolózni. A felmérés szerint a lányok 52 százalékának jelenleg is van titkos profilja valamelyik felületen, 20 százalékuknak pedig korábban volt már. A fiúknál ugyanez az arány 38, illetve 16 százalék. A kutatásban részt vevő, 14 (!) és 25 év közötti fiatalok 62 százalékától már kértek erotikus fotót cseten, 61 százalékuk pedig már kapott ilyet. A megkérdezettek 54 százaléka érezte már úgy, hogy zaklatják, és 91 százalék kapott már üzenetet ismeretlentől. Mindez olyan veszélyt jelent, amely ellen az egyetlen hatásos fegyver a bizalmon alapuló szülő-gyerek kapcsolat lehet. Létfontosságú dolgozni rajta, még ha nehezebb is, mint valaha. 

Újgenerációs bátorságpróbák

A gyerekek és fiatalok mindig is szerették próbára tenni saját magukat és egymást, hogy vajon ki a legbátrabb. Régen ez még megállt ott, hogy biztosítótűt szúrtunk át az ujjhegyünkön, vagy Mentos cukorkát tettünk a kólába, és vártuk, hogy robbanjon. „Serdülőkorban minden érdekes, ami kicsit is veszélyes vagy kockázatos” – mondja dr. Pamela Rutledge médiapszichológus a foxneews.com internetes híroldalon. Erre építenek a videómegosztón terjedő kihívások is, amelyek tragikus módon folyamatosan gyer­mek­életeket követelnek. 

A fulladásos „játékok” nem az új találmányok közé tartoznak, az elmúlt másfél évtizedben is több tucat gyerek fulladt meg a világban ezek miatt. Ám a platform hatványozta az esetek számát, mert világméretűvé és egy gombnyomással elérhetővé tette a kihívást, amelynek az a lényege, hogy addig kell visszatartani a levegőt, amíg az illető el nem ájul. 

A Dragon’s breath, azaz a sárkány lehelete kihívás arra buzdítja a gyerekeket, hogy folyékony nitrogénnel bevont cukrot egyenek, és közben élvezzék, hogy füst jön az orrukból és a szájukból. Indonéziában figyelmeztetést adtak ki a trend ellen, miután több mint húsz gyerek került kórházba égési sérülésekkel, gyomorproblémákkal és ételmérgezéssel. 

És ez csak pár példa volt. Dr. Rutledge azt mondja, „ezek a kihívások a fiatalok merészségét teszik próbára. Ez pedig azt a veleszületett igényüket kelti életre, hogy dicsőségeik révén szeretnének beilleszkedni. Hogy megmutassák, van vér a pucájukban.” 

A TikTok biztonsági okokból idén márciusban napi egy órára limitálta az applikáció használatát a tizennyolc év alattiak körében, de lássuk be, ez még látszatintézkedésnek is kevés. „Ezek a korlátozások olyanok, mintha labdákat akarnánk a víz alatt tartani – mondja dr. Rutledge. – Le lehet tiltani az egyik platformot, de rögtön felugrik helyette egy másik.”

Mi leszel, ha nagy leszel? Influenszer!

Az említett kutatásban részt vevő fiatalok több mint egyharmada legalább harminc influenszert követ a különböző közösségimédia-felületeken. Ezek legnagyobb része kizárólag ezeknek a felületeknek köszönheti ismertségét, tehát nem rendelkezik az offline világban is érvényes különleges képességgel. 

A fiatalok körében az a karrierlehetőség, hogy influenszer legyen belőlük, teljesen valós életpályamodell. Már csak azért is, mert napjainkban egy fiatal TikTok-influenszer jobban keres, mint a hatalmas gigavállalatok vezérigazgatói, mondja szakértőnk.

(Fotó: Stocksy)