Jakabos Zsuzsanna: Jöhettek, paradicsomok!
Mióta kiderült, hogy kijutottam a július végi világbajnokságra, fix a program: felkészülési időszak jön edzésekkel, versenyekkel. Amikor épp nem utazom versenyre, itthon járok majd heti tíz úszóedzésre, plusz kondi- és szárazedzésekre, és ha emellett eljutok jógázni is, amit nagyon szeretek, az csak azért lehet, mert előfordul, hogy valamiért mégsem huszonnégy órából áll egy nap. Az igazi nyár nekem majd augusztusban kezdődik, és az utóbbi időben észrevettem, hogy ilyenkor nem szívesen megyek el itthonról. Imádom a meleget, az édes és a sós vizet, de akkor itthon is klassz az idő, és mivel egyébként rengeteget utazom, nyáron már egyáltalán nem akaródzik repülőre, de még kocsiba se ülni. Ilyenkor egyszerűen nem tudok elképzelni olyan helyet, ahol szívesebben lennék, mint a Győr melletti házunkban és annak kertjében. Végre lesz időnk sorozatot nézni is: ez nem tűnik nagy dolognak, de nálunk valahogy sosem jut idő ilyesmire. Tíz éve élünk itt, de amikor tavaly nyáron egyszer úgy alakult, hogy le tudtam heveredni egy kicsit a kanapéra, és pont átugrott valamiért a szomszéd, egészen elhűlve mondta: „Na, ilyet se láttam még tőled!” Keresek időt a paradicsomjaim gondozására is. Gazolni, bevallom, utálok, de a palántázást és a magaságyás-készítést, amivel nemrég végeztünk, igazán élveztem, büszke is vagyok a kertre, és már most azon töröm a fejem, mit fogok a paradicsomok mellé ültetni. Talán furcsán hangzik, de engem az is pihentet, ha a házimunkát nem őrült rohanásban kell megcsinálni, ha van időm rendesen kitakarítani, vagy épp főzni, amit egyébként szeretek. Ha idén nyáron jut idő erre is, na meg arra, hogy néha csak úgy kiüljünk a kertbe, onnantól nekem pipa a bakancslista.
Szabados Ági: Irány az önismeret földje
Munkával indul a nyár, hiszen június elején a könyvhéttel kezdünk: ez mindig a pörgésről szól, és azután is sokat jövök-megyek, „könyvezek” majd a debreceni boltnyitás miatt. Viszont egy ideje tudatosan törekszem arra is, hogy kevesebbet vállaljak, megtanuljak nemet mondani, és több időm jusson magamra. Ez a nyár erről a törekvésről is fog szólni. Január óta teljesítek egy kihívást: minden hónapban elutazom valahova, júniusban Máltára megyek majd. A júliusi-augusztusi úti cél még bizonytalan, de a tervem az, hogy merjek teljesen egyedül is utazni, ismeretlen helyre, ahol nem vár senki. Ma még tartok ettől kicsit, de haladok; egyedül megyek ki a reptérre, vagy onnan majd ahhoz, akit épp meglátogatok. Szeretnék fejlődni, mert nagyon izgalmas önismereti út kerekedik ki abból, ha az ember magára van utalva – annak minden szabadságával és felelősségével együtt. Egyedül elmerülni más országok lakóinak hétköznapjaiban nemcsak izgalmas, de jó inspirációforrás is, és ezekből a kalandokból nem maradhatnak ki a könyvesboltos kincskeresések sem. Londonból tizenkét kötettel jöttem haza, ezek elolvasása szintén bakancslistás… Egyre jobban vonz az aktív pihenés is. Korábban az a típus voltam, akit ha két hétre kitettek egy vízpartra egy könyvvel, csak etetni-itatni kellett, most viszont már vágyom rá, hogy legyenek kirándulósabb, élménygyűjtősebb utazásaim, és nagy kedvem támadt biciklizni is. Egy-egy fesztivál vagy koncert szintén elmaradhatatlan, és van még egy dolog, ami nélkül jó tíz éve nincs nálam nyár. Június végén, a születésnapomon mindig piknikpartit csapunk a barátokkal. Kimegyünk a Margitszigetre vagy a Kopaszi-gáthoz, mindenki hoz egy kis elemózsiát, piknikezünk, beszélgetünk, örülünk egymásnak és a nyárnak.
Csányi Vilmos: Élet, annak rendje szerint
Bakancslista? Tervek a szabadságom idejére? Tudom, hogy az emberek általában úgy vannak vele, hogy ott a munkájuk, amiből néha elmennek szabadságra, nyaralni, de én nem így csinálom. Nálam az élet folyamatában zajlik, és nem válik el a két terület. Amit tavasszal kellett elvégezni, azon már túl vagyok, most jön a nyár, majd azt fogom csinálni, ami éppen adódik, és hozzátartozik a mindennapi élethez. Talán nyáron sikerül eladni az almádi házat, ezt vehetjük tervnek, ha úgy tetszik, egyébként az időm nagyobb része most azzal telik, hogy egy könyvre készülök, amit a képzelőerő evolúciós befolyásáról fogok írni. Van pár hivatalos teendőm is, jönnek hozzám a tanszékről, megnyitom majd a veszprémi könyvhetet, és Kapolcson is lesz jelenésem: Sétálgatok a kertemben című könyvemről Géczi János professzor, költő, író, botanikussal és Juhász Annával fogunk beszélgetni. De ha nyári bakancslistáról kérdez, tényleg bajban vagyok, mert mi az ma már, amit nem lehet bármikor csinálni? Szeretem például a meggylevest, amire azt mondhatják, hogy nyári dolog, de ma már nyugodtan megehetek egy tányérral télen is, ha szeretnék. Vágyhatnék a strandra, de oda meg azért nem megyek le, mert egyrészt nyolcvannyolc éves vagyok, másrészt mert az előző nyolcvanhét évben sem szerettem azokat a helyeket, ahol annyi ember van, mint hal a szardíniásdobozban. Viszont eszembe jut mégis egy: a könyvhöz, amit írok, el kell olvasnom még vagy nyolc-tíz másik munkát, köztük egy Bali szellemi története címűt, ami arról szól, hogyan épül fel az ottani szellemvilág. Ezek olyan, egészen titkos történetek, amiket a helyiek nem szeretnek idegeneknek elmesélni, egy szorgos antropológus mégis összeszedte őket, én meg, bevallom, várom már, hogy végre elolvashassam.
Molnár Piroska: Mint a gyerekkori nyarakon
Hál’ istennek nem nézek dolgos nyár elébe – kimondottan vágytam rá, hogy így legyen. Elvétve lesz egy-két vidéki előadásom, de végre nem vállaltam semmi olyat, amit próbálni kell. Júniusban befejeződik az évad, utána jön egy hét tévéfelvétel, de július-augusztusban semmi komolyabb kötöttségem nincs. Terveztem, hogy elutazom még egyszer az Adriára, van ugyanis egy pici pihenőhely Makarska és Split között, ahová szeretek járni, de lehet, hogy már nem merek nekivágni a hosszú autóútnak. Ha maradok, akkor amint lehet, leköltözöm a Balatonra, és a nyaralónkban töltöm ezt a két hónapot. A legfőbb tervem, hogy ne csináljak semmit, valahogy úgy, mint a hosszú gyerekkori nyarakon. A sok munka után az ember először egyébként is csak „néz ki a fejéből”, hogy: nahát, fiú vagyok, vagy lány…? Ha ezen túl van, jöhetnek a nagy alvások, és az öröm, hogy nem kell reggel korán kelni. Olyan különösebben nagy dolgokat ezért nem is szoktam tervezni nyárra. Szeretek olvasni, filmet nézni, és nyáron az a jó, hogy az ember belefoghat valami hosszabba is, amiben el kell mélyülni. Nagyon várom például, hogy a kezembe vegyem Alan Rickman, a 2016-ban elhunyt angol színész most megjelent életrajzi könyvét. Az ő játékát különösen kedveltem, és ezért érdekel, milyen volt az élete. Legalább egyszer meg fogom nézni a Balatont, és sokat gyönyörködöm majd a kertemben is; már nem nekem kell gondoznom, mert remek szomszédaim vannak, akik elvállalták. Az is lehet, hogy megkérek valakit, készítsen nekem egy jó nyári káposztát. Ez egy édes káposztás, kapros verziója a töltött káposztának, odavagyok érte, szerintem igazi nyári étel. Régebben szívesen meg is főztem, de ma már jobban esik, ha elkészítik nekem.
Fördős Zé: Kipróbálni mindent, főképp magamat
Régóta vágytam rá, hogy a nyaramat a siklóernyőzésnek szenteljem, de mindig a munka volt az első. Na, idén ezt megfordítottam, és a repüléshez és a versenyzéshez igazítom, hogy mit vállalok el. Nagyon hálás vagyok a kollégáimnak, hogy ezt ma már megtehetem: megengedtem magamnak, hogy kevesebb videóban szerepeljek, mert nincs szükség bábáskodásra, az én vágyam pedig, hogy pótolható legyek. Régóta siklóernyőzöm, de sokat kihagytam: a munka miatt hét évig nem vettem részt megmérettetéseken, úgyhogy most újrakezdőként fejest ugrottam bele, és szeretnék minél jobb lenni. Egyébként is versenyző típus vagyok szinte mindenben: nekem fontos, hogy kiderítsem, mire elég másokkal összehasonlítva az, amit tudok. A futásnak is így álltam neki, és a főzésben is azt keresem, hogyan lehetnék egyre jobb. Imádok bográcsozni: van egy szuper bográcskatlanom, olyan, mint egy kis kéményes kályha, abban biztos, hogy sok mindent fogok készíteni nyáron is, és igyekszem mindig felülmúlni az előzőt. A másik projekt, amiben saját magamat hívom ki, a nápolyi pizza. Nemrég szert tettem egy fantasztikus, fatüzelésű mini pizzakemencére, amiben – bár még csak teszteltem – máris olyan isteni pizza sült, hogy teljesen be vagyok sózva, meddig lehet még tökéletesíteni. Úgyhogy amikor otthon leszek, ezzel fogok kísérletezni. Remélem, belefér majd egy kis kempingezés is esetleg Olaszországban vagy Horvátországban, aztán van egy-két videós tervem is, és egy könyvvel is készülök, szóval alaposan ki kell majd centiznem, ha azt szeretném, hogy minden összejöjjön.
(Fotó: Kovács Szilvia, Falus Kriszta, Bodnár Zsófia, családi archívum, RTL, Jágity Fanni, illusztráció: Getty Images)
