Pajtásaim a szülőségben.

Hogyan neveljünk gyereket? A jelenlegi trendek arra biztatnak, hogy a saját ösztöneinket és értékeinket vegyítsük a tudományos kutatások eredményeivel, és így alakítsunk ki egy tartható keretrendszert. A recept jó, de kihagy egy mágikus hozzávalót; a többi szülővel való eszmecserét. Sok pszichológiai tárgyú cikket és könyvet olvasok, a munkám miatt rendszeresen konzultálok szakemberekkel, a legtöbbet mégis abból nyerem, amikor a hasonló cipőben járó anyukákkal átbeszéljük a kínzó kérdéseket.
Kamaszokat nevelve könnyen elbizonytalanodik az ember. Folyton azt halljuk tőlük, hogy bezzeg a többiek­nek nem kell a menzán enniük, már két éve van okosórájuk vagy piercingjük, és simán mehetnek fesztiválozni. Nem akarjuk, hogy pont a mi drágaságunk lógjon ki a sorból, ezért néha arra is rábólintunk, amire szívünk szerint nemet mondanánk. Ezt kerülhetjük el, ha egyeztetünk a többiekkel! Az írországi Grey­stones városában összefogtak a szülők, és úgy döntöttek, hogy középiskolás korig nem vesznek a gyerekeknek okostelefont. A település nyolc általános iskolájának szülői közössége együtt fogadta el a paktumot, így már senki nem érzi magát kívülállónak, és bármikor hivatkozhatnak a szabályzatra. Tisztában voltak vele, hogy az online világ meg a közösségi média gyorsan függővé tesz, és elveszi az időt az igazi élményektől, egyedül azonban képtelenek voltak ellenállni a nyomásnak. A kezdeményezésre felfigyelt a nemzetközi sajtó és az ír egészségügyi miniszter, már több helyen is dolgoznak azon, hogyan lehetne ezt a gyakorlatot elterjeszteni, és visszaadni a gyerekeknek a gyerekkorukat.
Az egymással való kommunikáció különösen fontos most, a nyári szünet kezdetén, amikor kevesebb az elfoglaltság, és nem a rutin diktálja a napokat. A homokozó szélén, egy zsúrban vagy az évzáró bulin is kaphat az ember tippeket, születhetnek közös döntések. Mi például ötödik osztály után megegyeztünk a többi szülővel, hogy hatodikban senki nem megy át gimnáziumba, és tartottuk is magunkat a megállapodáshoz. Egy grillpartin derítettem ki, milyen felvilágosító könyvet adjak a fiaim kezébe, és a múlt heti edzésen kaptam megerősítést arra vonatkozóan, hogy egyetemistának is érdemes néha tanácsot adni. Ehhez semmi más nem tettem, csak beszélgettem.