Kübekházát a „hármas határnál” találjuk: itt találkozik össze Magyarország, Szerbia és Románia. Kübekházáról Szerbia érhető el, de a két ország külügye már dolgozik azon, hogy Románia felé is határ nyílhasson. Nagyon messze lehet a fővárostól, gondolhatnánk, de a helyzet az, hogy a távolságot autópályán bő két óra alatt megtehetjük – a gyorsforgalmi utaktól mintha „összement” volna az ország; hamarabb odaérünk bárhova.
Kübekháza neve ismerősen csenghet a kultúrafogyasztók és újságolvasók körében. Másfél évtizedig rendeztek itt operettfesztivált. Kis túlzással olyankor Szegedtől Makón át Hódmezővásárhelyig nem lehetett szállást kapni, olyan sokan özönlöttek az ezerhatszáz fős kis faluba. És hogy milyen viszonyok fogadnak az ország legdélkeletibb pontján?
A falu központja idilli: középen kis tó fahidakkal, apró szökőkúttal és tavirózsákkal. „Mint Monet kertje” – sóhajt fel fotós kollégám, és kattogtatni kezd.
A tó partján kis oszlop, kortárs és huszadik századi költők verseivel. A portrék mellett QR-kód: ha ráirányítjuk a telefonunk kameráját, megnyílik a videómegosztó, és a verseket helyben élő emberek olvassák fel nekünk. A főtéri Károly-házban – és annak kertjében – ingyenesen használható fitnesz- és konditerem van. Odébb iskola és óvoda – meg egy félkész, modern bölcsőde, amely ősszel már el is kezd üzemelni. A buszmegálló is úgy néz ki, mint egy mediterrán házikó – bár a polgármester szerint megérett a felújításra.
Molnár Róbert már huszonegy éve vezeti Kübekházát. Miközben körbejárunk, szabadkozik, hogy nincs rendesen lenyírva a fű. Kübekháza sváb település volt, de a második világháború végén kitelepítették a tizenkilencedik században beköltöző németséget. Ettől még persze olyan rend és tisztaság van, mint az egykor német nemzetiségek lakta egyéb településeken. A fűnyírással azért vannak lemaradva, mert rengeteg eső esett az elmúlt hetekben, és kevés a közmunkás. Így aztán volt már rá példa, hogy a polgármester is beállt kaszálni egy kicsit. Érkezésünk előtt fát ültetett, az irodájában meg türelmet kér: előző héten volt a falunap, de máris itt a kihívás napja, úgyhogy még bepötyögi a programpontokat a brosúra tervezetébe. Kübekháza átlagéletkora harmincnyolc év: sok a fiatal, és jönnek a kiköltözők a városokból – az ingatlanok ára fel is ment. Ezenkívül van francia és olasz lakó is.
Az idilli kép ellenére azonban Kübekházát éppen úgy megviselték az elmúlt évek, mint az ország összes másik kistelepülését. A polgármester szerint a koronavírus-járvány szépen rátett az egyre jobban eluralkodó apátiára, és a Covid alatt valóban elkezdett felfesleni a társadalom szövete.
– Szétszakadtak a civil és a családi kapcsolatok is, és elkezdtünk egyre jobban befelé fordulni – mondja a polgármester. – A járvány alatt elveszítettük tizenkét polgártársunkat. Egyik volt csak idősebb közülük.
A településen már a járvány alatt is figyelőszolgálatot alakítottak ki, hogy azonnal segíthessenek a rászorulókon. Rendszeresen bekopognak az idősekhez, az egyedül élőkhöz, a betegekhez, a krízisben lévőkhöz és a szegényekhez. Tűzifa, ennivaló, segélyvonal: minden rendelkezésre áll, hogy ne legyen nagy baj. Volt, hogy valakinek elromlott a konvektora – amikor ezt megtudták a községházán, közzétették a közösségi oldalon. Harminckét konvektort ajánlottak fel az ország különböző pontjairól. És hogy az emberi kapcsolatok működjenek, azért a sok rendezvénnyel is próbálnak tenni. A legviccesebb videók a nyári beachpartiról készültek: homokkal szórják fel a főteret, igazi nagy pálmafákat bérelnek, azokat kivilágítják színes súrlófényekkel, a helyiek meg vadul limbóznak a tengermentes tengerparton.
Ha baj van…
Ebben a környezetben került bajba Balla Béla. A férfi tősgyökeres kübeki, sokáig az édesanyjával lakott. Amikor ő elhunyt, kiderült, hogy adósságokat halmozott fel, emiatt pedig a házat elárverezik. Ekkor lépett közbe az önkormányzat, és még az árverezés előtt sikerült eladni az ingatlant. Mire kifizették Béla testvérét és a fennálló tartozásokat, a férfinak három és fél millió forintja maradt. Kübekházán már egy földszintes vályogház is bőven húszmillió forint felett kel el – Bélának esélye sem volt, hogy helyben ingatlanhoz jusson. Hogy a pénze biztonságban legyen az újdonsült „barátok” elől, azt tanú előtt „letétbe helyezte” a polgármesternél. Bélának segítségre volt szüksége – és a falu összefogott.
Először máshol kerestek neki lakhatást.
– Elmentünk a szomszédos vajdasági falvakba, ott is néztünk házakat – mondja a polgármester. – Meg is tudtunk volna venni egyet. Csakhogy dolgozni kezdett bennünk a lelkiismeret: én sem tudok elolvasni egy szerb nyelvű villanyszámlát – mi lenne Bélával? Elkezdtünk az országon belül is keresgélni, de rájöttünk, Bélának az lesz a legjobb, ha velünk marad, az ismerős, megszokott környezetében.
