Japánban a lakosság húsz százaléka hetven év feletti, amivel világbajnokok ezen a téren. Ez két dolgot jelent. Egyrészt hogy a japánok sokáig élnek: a férfiak várható átlagéletkora 81,6 év, amire a nők több mint hat évet vernek rá (87,7). (Magyarországon férfiak és nők nagyjából kilenc évvel élnek kevesebbet.) Másrészt azt is jelenti, hogy a távol-keleti országban él arányaiban a világon a legtöbb idős ember. Tavaly hivatalosan is Japán lett a világ legelöregedettebb társadalma, mely címet nem valószínű, hogy egyhamar el fogja veszíteni. (Jelenleg ezer lakosra 6,8 születés és 11,1 halálozás jut.) Hogy ennek mi az oka, azzal már jó ideje foglalkoznak a szakemberek, megoldást azonban még nem találtak.
Ami sokáig csak álomnak tűnt egy európai számára – hogy lakása vagy nyaralója legyen Japánban –, az ma a demográfiai válság következtében kézzelfogható közelségbe került.
Hosszú évtizedeken keresztül Tokió volt a világ egyik legdrágább városa, Japán pedig a legdrágább országa, itt lehetett a legmagasabb négyzetméteráron lakáshoz jutni, ami messze túlmutatott még a módosabb európaiak vagy észak-amerikaiak lehetőségein is. Mára azonban ez radikálisan megváltozott.
Japán nagyjából négyszer akkora, mint Magyarország, az ország területének háromnegyede viszont erdővel borított hegyes-völgyes vidék, ami sem mezőgazdasági megművelésre, sem ipar létesítésére nem alkalmas. Éppen ezért a százhuszonötmilliós lakosságnak egy jelentős része – mintegy hetven százaléka – az ország közepén húzódó viszonylag szűk sík területen lakik. Itt Tokiótól kezdődően nyugat felé haladva egymást érik a nagyvárosok: Jokohama, Nagoja, Kiotó, Oszaka, Kóbe és Hirosima, ami lényegében egyetlen gigantikus, egybefüggő település ötszázötven kilométeren át. A rohamosan elöregedő társadalomnak, illetve a fiatalok elköltözésének következtében a japán lakóingatlanok egy jelentős része elhagyatottan áll. Ezeket az üresen álló házakat japánul akijáknak hívják. A Nomura Kutatóintézet jelenleg tizenegymillióra teszi az akiják számát, és azt jósolják, hogy egy évtized múlva minden harmadik lakóingatlan (!) üres lesz az országban. Az ingatlanárak radikális csökkenésére lehet hát számítani, ami már meg is kezdődött. Például Észak-Japánban, a Jamagata prefektúrában (az ország elsődleges törvénykezési és adminisztratív felosztását a prefektúrák alkotják) található Jonezava városban családi házat lehet venni kerttel, mindössze százharmincezer forintért (!). A ház természetesen szörnyen lerobbant állapotban van, sokat kell(ene) rajta dolgozni, amíg lakhatóvá válna, de akkor is! (Akinek van kedve, vessen egy pillantást Jonezava fotóira!) Japán-szerte rengeteg eladó családi ház van kétszázezer forint alatt a tengerparton, a hegyekben, kisebb szigeteken, de akár nagyvárosok közelében is. És hogy miként lettek elhagyatottak? Úgy, hogy a magányosan élő tulajdonosuk meghalt, és vagy nem volt örököse, vagy ha volt is, az nem jelentette be az igényét a házra, amit komoly örökösödési, illetve „második otthon” adó terhelne. (Japánul kodokusinak nevezik, ha az otthonában, magányosan hal meg valaki, akit sokszor csak napokkal vagy hetekkel később fedeznek fel. Évente harmincezer ilyen eset van.)
Ezek a nagyon olcsó ingatlanok nagy valószínűséggel hagyományos japán házak, faszerkezettel, vályogfalakkal, rizspapír ablakokkal, tradicionális tatamival (padlóburkolati anyag legtöbbször rizsszalmából) – de nem feltétlenül. Az elhagyott otthonoknak egy jelentős része az elmúlt harminc-negyven évben épült, modernebb technológiával.
PhD és nyelvtudás
Miért kell meggondolnia a döntését annak, aki egy nagyon olcsó akiját vásárolna? Minden valószínűség szerint még a nyolcvanas évek előtt épült, amikor sokkal lazábbak voltak a földrengésbiztonsági építési szabályok. Egyrészt egy ilyen régi építésű ház jobban ki van téve egy földrengés vagy tájfun romboló hatásának – Japánban pedig mindkettőből jut bőven. Másrészt a helyi prefektúra kötelezheti az új tulajdonost, hogy újítsa fel az ingatlant a friss biztonsági szabályoknak megfelelően. Ez pedig nem két fillér. Japán már évtizedek óta krónikus munkaerőhiánnyal küzd, ezért az élőmunka nagyon drága, és mivel nyersanyagokban szegény országról van szó, az építőanyag is. Minden felújítónak vagy építkezőnek mélyen a zsebébe kell nyúlnia. De ez még nem a történet vége! Vannak ugyanis olyan jó helyen és jó állapotban lévő, modern technológiával épült és a biztonsági előírásoknak is minden tekintetben megfelelő akiják, amelyek tízmillió forint alatt elérhetők, de huszonötmillióért már olyan kétszintes, hat hálószobás, téglaépítésű, garázsos, ápolt japánkerttel rendelkező akiját lehet kapni, amely egy óra vonatútra van Tokió belvárosától. A Covid előtt ilyesmi elképzelhetetlen lett volna. Egy tisztasági festés, és már költözhet is az új tulaj. Sőt, viszonylag új jelenség, hogy az akiják között megjelentek a nagyvárosok belső, lerobbantabb negyedeiben lévő elhagyatott lakások is.
Minden kicsit más
A japán társadalmat ugyanazok a problémák sújtják, mint a fejlett világ többi országát, csak mintha őket kicsit jobban terhelnék ezek. Például egyre kevesebb japán fiatal köt házasságot, ami jelentősen hozzájárul az alacsony születésszámhoz. A „kapunyitási pánik”, azaz a fiatalok vonakodása, hogy elkezdjék a felnőtt életüket, szintén a távol-keleti országban a legkritikusabb. A férfiak gyakran napi tizennégy-tizenöt órát töltenek a munkahelyükön, ám ennek csak egy része munka, a másik – nem találok jobb kifejezést rá – „protokolláris pávatánc”, amit a vállalati hierarchia megkövetel. Minden nagyvárosi metró éjszakánként tele van a munkából hazafelé tartó, alvó férfiakkal.
Fotó: Getty Images
