Már ötévesen eldöntötte, hogy festő lesz. Első tanára édesanyja volt, aki meglehetősen egyedi módon kezdte oktatni. Mivel úgy vélte, hogy a művészek túl gyakran használnak radírt, olyan technikát mutatott neki, ahol a javítás lehetetlen: a vízfestéket és tintarajzolást. Ha elrontott valamit, azt nem tudta eltüntetni, ki kellett találnia, hogyan építi be a kész képbe. A tehetségesnek bizonyuló lánnyal később magántanárok egész sora foglalkozott, de valójában senki nem gondolta komolyan, hogy a művészet több lesz majd számára, mint hobbi. Apja agronómus volt, aki számos vegyipari céget alapított; édesanyja pedig amatőr kerámiaművész, és sokat vártak egyetlen gyermeküktől. Françoise angol irodalmat tanult Cambridge-ben, és filozófiát a Sorbonne-on. Édesapja azt akarta, hogy ügyvéd legyen, és két évet el is végzett az egyetemen, ám amikor a nácik elfoglalták Párizst, onnantól fogva az egyetemi órák helyett titokban inkább egy magyar festő, Rozsda Endre műtermébe látogatott, aki bevezette az olajfestés titkaiba.
Amikor bevallotta apjának, hogy megbukott a szóbeli vizsgákon, és otthagyja az egyetemet, a férfi véresre verte, és megfenyegette, hogy őrültek házába záratja. Ám ahogyan Picasso gyakran mondogatta, kétféle nő van a világon: istennő és lábtörlő. Gilot pedig nem volt lábtörlő. Soha nem félt szembeszállni a férfiakkal. Apja volt az első, akinek nemet mondott. Picasso a második.
Teljes katasztrófa
1943-ban találkozott Picassóval. Különös év volt ez, emlékezett vissza később a nő. A fiatal férfiak mind a fronton voltak, és Párizst a halál aurája lengte körül. Gilot huszonegy éves volt, Picasso hatvanegy, és ők ketten semmilyen szempontból nem illettek össze. Picasso először is alacsony volt. Még Gilot-nál is kisebb. Ráadásul öreg is, még a lány apjánál is öregebb! Ám ami talán a legtaszítóbb, hogy úgy kezdett udvarolni a fiatal lánynak, hogy közben ott ült mellette Dora Maar. A szeretője. Ráadásul nem ő volt az egyetlen nő Picasso életében! A férfi egész kis háremet tartott. Dora Maar várta otthon, de hetente kétszer Marie-Thérèse Walterrel és közös gyermekükkel, Mayával vacsorázott. A nő vágta Picasso körmeit, haját, és mindennap szerelmes leveleket írt a férfinak. De ott volt még az orosz Olga Koklova, Picasso törvényes felesége, akinek eszébe sem jutott lemondani a férfiról, és később is gyakran zaklatta Gilot-t az utcán, azt kiabálva, hogy ő az egyetlen Madame Picasso a világon. Amikor kiderült, mennyi nő van Picasso életében, Gilot közölte a férfival, hogy bár mint művészt nagyra tartja, erkölcsileg egy nagy nullának.
Mégis a szeretője lett. „Olyan katasztrófa volt, amit nem akartam elkerülni” – vallotta be később. Egyszerűen nem tudott ellenállni annak az életerőnek, ami a férfiból áradt. Szülei tiltakozása ellenére hozzáköltözött, és két gyerekük is született: Claude és Paloma.
Furcsa kapcsolat volt ez, amelyben a szerelmes nő mindent odaadott – ám a férfi nemhogy hálás nem volt érte, természetesnek tartotta, hogy mindig, mindenben ő az első. Kezdetben Gilot elfogadta, hogy ez egy kiegyensúlyozatlan kapcsolat, ahol a férfi van feljebb – ám ahogy telt az idő, és főként miután megszülettek a közös gyerekeik, egyre jobban zavarta, hogy nem kap semmit. Sem időt, sem figyelmet, sem támogatást. „Egy nap a napfényben táncoló port néztük, és
Picasso azt mondta: »Az emberek számomra olyanok, mint azok a kis homokszemek. Egy mozdulat a seprűvel, és már nincsenek is.«” Egyszer egy cigarettát is elnyomott a lány arcán, mert úgy érezte, az nem figyel rá. A fizikai bántalmazás ritka volt a kapcsolatukban, de az érzelmi mindennapos. Amikor 1952-ben megnyílt Gilot első önálló kiállítása, Picasso még a megnyitóra sem volt hajlandó elmenni, mondván, már úgyis látta az összes képet. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a férfi közös házukba költöztette új szeretőjét. Így hát Gilot elhagyta őt.
„Nélkülem senki vagy, és annak is fognak nézni!” – kiabálta a hetvenegy éves Picasso, amikor a fiatal nő két bőrönddel és közös gyermekeiket kézen fogva kisétált az életéből. Több ezer újságíró faggatta később Françoise Gilot-t, nem félt-e attól, hogy a férfi majd bosszút áll rajta, de ő mindig csak megrántotta a vállát, és azt válaszolta: „Az, hogy tíz évig kibírtam mellette, megerősített. Tudtam, hogy bármire képes vagyok.”
Intim vallomás
Picasso bosszúálló exnek bizonyult, minden alkalmat megragadott, hogy keresztbe tegyen Gilot-nak. Nemcsak a közös barátaikat kényszerítette arra, hogy válasszanak közte és a nő között, de a műkereskedőket és a galériásokat is. Gilot ezért Amerikába költözött, úgy gondolta, ott igazságosabbak lesznek vele az emberek. Az igazságtalan pletykák ellen pedig úgy védekezett, hogy 1964-ben megírta minden idők legsikeresebb művészéletrajzát Életem Picassóval címen. A könyvben részletesen kitálalt. Elmesélt minden intim részletet
az első közös éjszakájuktól kezdve Picasso botrányos nőügyeiig. A férfi tombolt, amikor megtudta, mire készül, és háromszor perelte be, hogy megakadályozza a könyv kiadását, majd megpróbálta legalább a francia változatot betiltatni, de nem sikerült.
Gilot a könyv megírásával visszakerült a művészeti világ térképére, de óriási árat fizetett a hírnévért. Bár Picasso múzsájának botrányos története mindenkit érdekelt – Françoise Gilot, a festő láthatatlanná vált. Műveit állandóan Picasso alkotásaival hasonlították össze, és minden képében azt keresték, miben utánozza vajon. Sok-sok évtizednyi munka kellett hozzá, hogy a világ észrevegye, hogy amit ő csinál, különleges, egyedi és izgalmas, és érdemes odafigyelni rá. Ma már persze ezt nem kell bizonyítani, hiszen a világ szinte összes nagyobb múzeumában őriznek a képeiből, és az aukciókon rekordáron kelnek el a művei.
Ő azonban soha nem mások elismeréséért festett, hanem azért, mert ez számára olyan volt, mint a lélegzés. Hozzátartozott az életéhez. Természetes volt, hogy mindennap, amint felkelt, pizsamában és papucsban, odaállt a festőállvány elé. Azt mondta, azért nem öltözik fel, mert hálóruhában az ember kevésbé kritikus önmagával, és jobban szabadjára tudja engedni a fantáziáját.
