Személyes történettel kell kezdenem. 2018-ban, lehetőségeim hosszas mérlegelése után úgy döntöttem, jelentkezem örökbefogadásra, mégpedig egyedülállóként. Harmincnyolc éves voltam, és bár akkori helyzetemben nem éreztem a gyerek égető hiányát, a jövőmet elképzelni sem akartam úgy, hogy nem válok anyává. 

Tudtam, hogy dönteni, és aztán cselekedni kell. Végül az örökbefogadást választottam. 

Lassan négy éve egy csodálatos kislány boldog anyukája vagyok. Nem tagadom, egyedül nevelni egy gyereket, akinek komoly veszteségei és lemaradásai vannak, nem sétagalopp. Ráadásul az egyszülős családok életét teljesen feleslegesen nehezítik meg olyan társadalmi beidegződések, előítéletek és megbélyegzések, amelyek – ma már legalábbis – nem állják meg a helyüket.

Az elmúlt években tagja lettem számos közösségnek, amelyekben gyereket egyedül vállaló embereket ismertem meg. Az első időkben nem találtam magyar csoportot, így az amerikai Single Mothers by Choice (anyák, akik egyedül vállaltak gyereket – a szerk.) oldalhoz csatlakoztam a Facebookon. Ebben a hatalmas közösségben olyan nők (sőt néhány férfi) történetét is megismertem, akik örökbefogadás útján lettek szülők, és olyanokét is, akik mesterséges megtermékenyítéssel, donor segítségével. Nyitott, elfogadó, ítélkezéstől mentes közegre leltem. Bár én egy magyar megyéből fogadtam örökbe egy kétéves cigány kislányt, hihetetlen módon tudtam kapcsolódni ezekkel a mindenre elszánt anyákkal a világ másik feléről. Közben a való életemben sokan értetlenül álltak a döntésem előtt, sőt, nem egy ismerősöm a szemembe mondta, hogy nem vagyok normális. Akik igazán számítanak, azok mindig támogattak, de azt a mai napig érzem, hogy sokan nem tekintenek családként a kislányomra és rám. Hiába végződik válással rengeteg házasság, és maradnak magukra nagyon sokan egyedüli szülőként, azokat, akik ezt önként választják, még mindig valamiféle kívülállóként értelmezi a társadalom. 

Ma már az említett amerikai Facebook-közösséghez hasonlóan­ Magyarországon is létezik ilyen csoport, a Single Mothers by Choice­ – Hungary (Egyedülálló anyák választás alapján) nevet viseli, és jelenleg háromszáznegyven körüli tagja van, mind olyan nők, akik vagy tervezik, vagy már belevágtak a gyerekvállalásba, társ nélkül. Tapasztalataim szerint sok félreértésre ad okot, hogy a „választás alapján” kifejezést ki hogyan értelmezi. A társadalmi megítélés sokszor azt sugallja, hogy ezek a nők önzők, karrieristák, férfigyűlölők, és szándékosan társ nélkül szeretnének gyereket, ez azonban nem igaz. A választás sokkal inkább arról szól, hogy annak ellenére, hogy épp nem áll mellettük társ, mégis az anyaságot választják. 

Akikre a párok nemet mondtak

Nekem szerencsém volt az időzítéssel, sikeres örökbefogadóvá váltam a 2020–21-es törvényi változások előtt, amelyek megnehezítik a nem házasságban élők örökbefogadását. Többek között bevezették, hogy az egyedül jelentkezőknél az alkalmassági javaslatot a családpolitikáért felelős miniszternek is jóvá kell hagynia. A törvénymódosítás kimondja, hogy egyedülállók csak olyan gyereket kaphatnak, akinek az egész országban nem találtak házaspár szülőt. Ezek a gyerekek nagy eséllyel cigány származásúak, három év felettiek, és fejlődési vagy egészségi problémáik vannak. És rájuk is hosszú éveket kell várni. Mindez nem jelenti azt, hogy ma nincsenek Magyarországon sikeres egyedülálló örökbefogadók. 2019-ben, amikor én adoptáltam, összesen 837 örökbefogadás történt, ebből 71 esetben volt egyedülálló a szülő.

A jelenlegi helyzet kicsit paradoxnak hat: egyedülállók csak olyan gyereket kaphatnak, akire minden házaspár nemet mondott, ebből egyenesen következik, hogy ezek a gyerekek súlyos lemaradásban vannak kortársaikhoz képest, többféle fejlesztésre és foglalkozásra szorulnak, és/vagy olyan fizikai vagy mentális betegséggel élnek, ami még két szülőre is rengeteg feladatot és anyagi terhet ró, amelyet az egyedülállók legnagyobb része nem tud vállalni.

Mi a másik lehetőség? A törvény 2006 óta lehetővé teszi, hogy egyedülálló nők is részt vehessenek lombikprogramban, ha bizonyítottan fennáll náluk a meddőség, vagy megállapítják, hogy vészesen közel járnak a fogamzóképtelen korhoz. Ehhez két szakorvosi véleményre van szükség. 2022 júliusától már csak az állami meddőségi centrumokban lehet mesterséges megtermékenyítést végezni Magyarországon. Ezekben a központokban a társadalombiztosítási jogosultsággal rendelkező és a szabályoknak megfelelő páciensek ellátása térítésmentes. Az ellátásba beletartozik a személyre szabott kivizsgálás, a laboratóriumi vizsgálatok, a konzultációk, a képalkotó vizsgálatok, az inszeminációk és akár az IVF ­(in vitro fertilizáció, szervezeten kívüli megtermékenyítés) kezelés is. Öt beavatkozás térítésmentes, ez után az állami meddőségi központokban is fizetni kell az eljárásért. Hogy bebiztosítva érezhessék magukat azok az egyedülállók (és párban élők), akik számára vészesen közelít a fogamzóképes kor vége, nagyon jó lehetőség lenne, ha volnának korábban lefagyasztott petesejtjeik, erre az eljárásra azonban jelenleg különösen szigorú szabályok vonatkoznak itthon. Például­ azoknál a nőknél végezhetik el, akik kemoterápia vagy sugárkezelés előtt állnak, vagy akik a munkájuk során folyamatos egészségügyi veszélynek vannak kitéve. 

Elfogadást is szeretnének

Sajnos ezzel kapcsolatban nincsenek statisztikák, de közismert, hogy jelenleg sok magyar nő, aki kisbabát szeretne, külföldre megy, és ottani intézményeknek fizet rengeteg pénzt. Persze azért akadnak pozitív történetek itthonról is szép számmal. 

Ilyen például Király Ibolyáé is, aki egyébként a már említett magyar online közösség létrehozója, és most várja első kisbabáját. Ibolyát egy debreceni intézményben kezelték, ahova tavaly januárban jelentkezett be. Májusra kapott időpontot, és kevesebb mint egy év próbálkozás után idén márciusban sikeres lett a harmadik beültetése, egy dán spermadonortól.

 – Több mint tizenöt éve marketingvezetőként dolgozom, és hét éve élek Magyarországon – meséli. – Sajnos idehaza még túl könnyedén ítélkeznek a családformák felett: egyszülős, sokgyerekes, egygyerekes, mozaikcsalád. Sokan vonakodnak elfogadni, teljes értékűként kezelni egyiket-másikat. Nők vagyunk, akik a döntéseinket szeretnénk megélni anélkül, hogy meg lennénk bélyegezve, vagy szociális normákba szorítanának minket. Hiszünk a reprodukciós autonómiá­ban, azaz hogy mindenki maga dönthet arról, szeretne-e gyermeket vállalni, és ha igen, akkor kivel és hogyan. Mi azt valljuk, a családunk ugyanolyan egyedi és különleges, mint mindenki másé, csak az utunk, amely az anyasághoz vezetett, a hagyományostól eltérő – mondja Ibolya, aki megosztotta velünk spermadonáció­ja történetét is. – Magyarországon jelenleg két akkreditált intézmény szolgáltathat donorspermát mesterséges megtermékenyítést végző intézményeknek. Viszont mára egyre gyakoribb, hogy az itteni klinikák nyitottak külföldi spermabankoktól is donort fogadni. Magyarországon nincs nyílt donáció, fényképes kiválasztás, csupán a donor paraméterei szerepelnek az adatlapon: rassz, nemzetiség, szemszín, magasság, testsúly, vércsoport. Számomra azért volt szimpatikus a dán vonal, mert láthattam képet a donoromról, és megismerhettem az egészségügyi és pszichológiai adatait is. Tudhatok a felmenőiről, a betegségeiről, sőt még hangüzenetet is hallhatok tőle.

Törvény tervez, orvos végez?

– Egyedülálló pácienseimnek azt szoktam mondani, gondolják végig, hogyan akarnak élni hetvenöt évesen. Leszármazottak nélküli, kedves idős asszonyként, vagy épp az unokája után a balettórára rohanó hölgyként? Ezt viszont nagyjából negyvenéves korig el kell dönteni – mondja dr. Verecz­key Attila, a Versys Clinics meddőségi központ orvos igazgatója. – Az elmúlt tíz-­tizenkét évben sok egyedülálló nőt kezeltünk. Ennek két oka van. Egyrészt mert a magyar törvények ezt jelenleg engedik, másrészt mi is támogatjuk azt, hogy a minket felkereső nők gyereket vállaljanak. Tudomásom szerint nem minden intézmény nyitott erre, én viszont úgy gondolom, minden lehetséges eszközzel támogatni kell a társ nélkül élő nők gyerekvállalását. Sosem mondanám egy negyvenéves hölgynek, hogy tessék párt keresni még két évig, mert ha addig nem talált, igen kicsi az esélye arra, hogy egy-két éven belül sikerül majd. Ha mi nem a megfelelő  tanácsot adjuk, akkor lehet, hogy a páciensnek végleg le kell mondania arról, hogy gyereke szülessen.

Orvos szakértőnk szerint a mai modern technikák birtokában már nem életkor alapján szokás megmondani, meddig van esélye egy nőnek a teherbe esésre. 

– Az egyedülállóknak statisztikailag jobbak lehetnek az esélyeik, mint ha saját partnerrel érkeznének, hiszen a spermadonor fiatal, egészséges életet élő, kivizsgált, donornak alkalmas férfi. Persze ezzel nem azt mondom, hogy hajrá, vállaljon mindenki társ nélkül gyereket. De fontosnak tartom, hogy a gyermeket vállaló párok vagy egyedülállók is alapos információt kapjanak a lehetőségekről. Nekünk, meddőségi szakembereknek nemcsak az anya (és párok esetén az apa) a páciensünk, hanem maga az embrió is. ­Tehát arra is oda kell figyelnünk, hogy amikor beültetünk egy embriót, olyan közegbe ültessük be – itt nemcsak az anyaméhre gondolok –, ahol tényleg a számára legmegfelelőbb esélyeket kapja. Tény, hogy az egyedülállók számára nagyobb nehézség, hogy a terheket egyedül kell vinni. De ez nem lehet elég indok arra, hogy ők ne élhessék meg a szülővé válás csodálatos élményét.

Mit hoz a jövő?

Az egyedülálló gyerekvállalókat sokszor éri az a kritika, hogy nem gondolnak bele, hogy a gyereket fel is kell nevelni, illetve hogy gyerekeik milyen nehézségeknek vannak kitéve azáltal, hogy csak egy szülőjük van. Személyes tapasztalatból mondom, hogy ezeknek persze van alapjuk, de akik ezt az utat választják, nem felelőtlen emberek. Nagyon jól felépített háló szükséges ahhoz, hogy egy gyerek jó körülmények között nevelkedhessen, hiszen a neveléshez nemhogy egy, de még két ember is kevés. „It takes a village”, hangzik angolul a nagy igazság, miszerint egy gyerek biztonságos felneveléséhez egy egész falu szükséges. Az egyedülálló szülők talán még tudatosabban figyelnek arra, hogy előteremtsék gyerekük számára ezt a bizonyos falut, az pedig már a társadalom többi szereplőjén múlik, mennyire éreztetik egy ilyen gyerekkel, hogy ő más, mint a többiek. Nyilván, ha egy gyereknek csak egy szülője van, az sok kérdést szül, így a családon belüli nyitott kommunikáció és a környezet érzékenyítése fontos feladat. De ahogyan minden nehézséggel, általában ezzel is elbír. 

Hímivarsejtek a világ minden tájáról

Ha megkérdezünk egy egyedülálló gyerekvállalót, honnan szerzett spermadonort, az esetek legnagyobb részében valamelyik külföldi ország neve a válasz, leginkább Dániáé. – A skandináv országok híresek ivarsejtbankjaikról, korán kezdték, magas szakmai minőségben dolgoznak – mondja orvos szakértőnk.
– De nagyon jók a spanyolok, az olaszok is. Lekörözött minket Csehország, Szlovákia is. Sajnos a hazai mesterséges megtermékenyítési kezelések élve születési rátája csupán 16,6 százalékos. Ezen sikerességi mutató Afrikában 21,6%, a világátlag 36,4%, az európai átlag 31,4%. A legmagasabb eredményt az Egyesült Államok éri el, ott az élve születési ráta 49,2%.

(Az ICMART, az asszisztált reprodukciós eljárásokat monitorozó nemzetközi bizottság adatai)

(Fotó: Stocksy)