Fájdalmasan nehéz téma. Minderről az orvos, a pszichológus tapasztalatai, tudása folytán (nem utolsósorban gyakorló apaként és nagyapaként) röviden beszélni, megérintődés nélkül, szinte lehetetlen. Megpróbálom. Messziről kezdem.

A köztudatban nincs benne az emberi emlékezet két (majdhogynem külön működő) részének az ismerete. Amiről talán tud az átlagember, az a tudatos tanuláshoz szükséges, fókuszált figyelmet is igénylő emlékezeti rendszer. Ez a ki, mit, mikor, vagyis a tényanyagok megjegyzésének rendszere.

De van egy másik, szinte nagyobb és ősibb emlékezeti folyam. Ennek nincs akkora igénye a fókuszált figyelemre, nem kell hozzá tudatosság. Furcsa, de ezzel a rendszerrel tanuljuk meg az anyanyelvünket, a mozgással kapcsolatos és egyéb más készségeinket. Ide tartozik a késsel-villával evés, a szépírás, a biciklizés, a bukfencezés, a korcsolyázás, az autóvezetés, a tánc. Sőt, a viselkedési szabályok és normatívák rendszere. Annak, hogy nem kell tudatosan figyelnünk, az az ára, hogy nagyon sokszor kell ismételnünk. Az ismétléssel tanuljuk meg folyamatosan gátolni a rossz szokásainkat: nem csámcsogunk, mások beszédébe nem vágunk bele, nem káromkodunk, stb. Ha ezeket a szokásokat sok-sok spontán ismétlés után elsajátítjuk, automatikusan kezdenek el működni. Ez a rendszerünk hasonlít a robotpilóta működéséhez. Alig kell odafigyelnünk.

Példa: Egy kedves kollégánk gyakorlatilag haldoklott, nem volt már magánál az idegsebészeten. Láttuk, hogy teljesen kiszáradt a szája. Egyikünk óvatosan megtörölte vizes zsebkendővel az ajkait. Mire a hölgy jól hallhatóan – tudatának visszajövetele nélkül – megköszönte.

Visszatérve az ismétlésre. A reklámipar pontosan erre épít. Jó vagy rossz az a reklám, mindegy, csak sokszor ismétlődjön. Így szép lassan kiirthatatlanul beépül a tudatunkba. Mondjam, hogy így leszünk áldozatai a reklámoknak?

Nos, így működik agyunknak ez a rendszere. És most már közelítünk szomorú témánkhoz…