Hogyan sajátítják el a gyerekek az érzelemkifejezést, különösen annak társadalmilag elfogadott módjait? A végére is hagyhatnám tanulságnak, de inkább rögtön az elején leszögezem: alapvetően tőlünk, szüleiktől tanulják. Abból, ahogyan mi viszonyulunk a saját érzelmeinkhez. Na persze nem szabad megfeledkeznünk az egyéni temperamentumról sem: ez olyasvalami, amit mindannyian hozunk magunkkal, és befolyásolja, milyen utat engedünk az érzelmeinknek.
– A kisgyerek kezdetben képtelen hömpölygő érzelmei szabályozására, ezt tőlünk, szüleitől várja – mondja Herczegh Tímea klinikai gyermek-szakpszichológus. – Tulajdonképpen az a jelenség is erről szól, amit hisztinek szoktunk nevezni, bár én kerülöm ezt a címkét. „Jelöld ki a határokat!”, majd pedig „Segíts megnyugodnom!”: többnyire ezt üzeni a toporzékoló csöppség, és a legjobb, amit szülőként tehetünk, ha határozottak és nyugodtak maradunk. Ami nem könnyű, mert a heves kitörés a szülőben is szélsőséges érzelmek áradatát indítja el. Bizonyos esetekben nincs mit tenni, egyszerűen ki kell bírni és türelemmel kivárni, amíg elvonul a vihar, és a kicsi a karjainkba veti magát, megnyugvást keresve.
Szakértőnk szerint egyébként az a gyerek, aki a családban megélheti az érzelmek széles skáláját, és tudja, hogy segítenek neki azok mederbe terelésében, nagy valószínűséggel nem az áruházban vagy az orvosi rendelőben fog tombolni, hanem otthon ereszti ki a fáradt gőzt. Lehet, hogy szülőként ezt is kimerítő megélni, de ha belegondolunk, ez azt jelenti, hogy otthon érzelmileg biztonságban érzi magát annyira, hogy kifejezze az indulatait. „Színpadot” és „közönséget” általában az a gyerek keres, akinek otthon nem segítenek az érzelmei szabályozásában. Ilyenkor az is a játszma része, hogy mások előtt anyu is másképp viselkedik.
Mint Herczegh Tímea mondja, a gyerekek az otthoni, túl feszült légkört gyakran másokon vagy az óvodában, iskolában vezetik le, de olyan is van, aki mélyen magába zárkózik. Mindkét esetben traumatikus élményből fakadó reakcióról van szó.
És mi a helyzet a túlszabályozott, túlfegyelmezett gyerekekkel? Ők azt tanulják meg, hogy az érzelmeknek nem lehet szabad folyást engedni, azokat háttérbe kell szorítani. Később olyan felnőtt válhat belőlük, aki nem tudja képviselni a szükségleteit, kijelölni a határait.
