Ki dönti el, hova utazik a család? Apa, anya? A gyerekek beleszólhatnak? A Tisza-tó, a Balaton, kulcsosház a Mátrában vagy egy közeli tengerpart – az egy dolog, hogy a pénztárcánkhoz kell szabni az úti célt, de ahol négyen utaznak, ott valahogy ki kell alakítani egy közös nevezőt.
Mondjuk, ahol ketten, ott sem könnyebb.
Romantikus filmek visszatérő jelenete, hogy megpörgeti a lelki bánatos hős a földgömböt, szorosan behunyja a szemét, ujjával rábök a térkép egy pontjára, és már csomagol is. (Na, ez az, ami nekem nem menne, mert ahányszor próbáltam, valamelyik óceán közepén állt meg a kezem.)
Ahány embert megkérdeztem, annyiféle választ kaptam: Van olyan család, ahol évente felváltva dönt a férj és a feleség, van, ahol mindig az asszony, és akad, ahol sorsolják a családtagok a kívánságaikat. És, persze, egyre többen arról is beszámolnak, hogy otthon maradnak a szabadságuk ideje alatt, kirándulnak, olvasnak, vagy a kertben heverésznek egy hétig.
Mindegy is, hol érezzük magunkat jól, kell-e hozzá messzire utaznunk, vagy elég annyi, hogy keresünk egy hűvös szobát, a lényeg, hogy pihenjünk.
Ne nézzük a leveleket, higgyük el, hogy pár napig nélkülünk is működik a munkahelyünk, ne akarjuk ellenőrizni, kellünk-e.
Engedjük el néhány napra mindezt, és henyéljünk tiszta erőből.
Megérdemeljük.