Negyedik emeleti lakásom falai hősugárzóként ontották a meleget, a dunsztos júliusi levegő fullasztó súlyként nehezedett rám. Nyaralás nem volt kilátásban, a számlámon ugyanis alig pár tízezer forint pihent. A kánikula sokadik napját éltem túl, amikor eszembe jutott, karácsonyra egy harmincezer forintos utazási utalványt kaptam ajándékba. Az esélytelenek nyugalmával kerestem rá a világhálón, hova tudnék ebből a pénzből elutazni pár napra. A kereső első helyen Bélapátfalvát dobta ki, osztottam, szoroztam, két nap múlva pedig már csuktam is be magam mögött a katlan bejárati ajtaját, hogy meg se álljak a Bükk lábánál található városkáig. Bár kimerülten és elvárások nélkül érkeztem meg, életem egyik legszebb pihenése kerekedett ki a történetből. Festői táj, mesés túraútvonalak és egy maroknyi csupa szív ember egy életre megtanította: akkor is érdemes elindulni, ha minden kilátástalan.

Míg engem a menekülés vágya fűtött, mások egyszerűen csak alámerülnének a tenger sós vizében, ezeréves történelmi romok között ücsörögnének, vagy ismeretlen utakra tévednének. Kolumbusz Kristóf és Marco Polo óta tudjuk, az utazás ösztönös emberi vágy, lelkileg azonban mindenki esetében más a motiváció. Vajon hogyan választunk célállomást, milyen tényezők befolyásolják a döntésünket turistaként?
– Az utazónak van egy kielégítetlen szükséglete, ami az utazás révén elégül ki, tehát maga az utazás a megoldás egy belső hiányállapotra – magyarázza Szabó Adrienn klinikai szakpszichológus, aki a nyaralás kapcsán megannyi szempont közül az egyik legfontosabbra, az öngondoskodásra irányítja a figyelmet. – Bár a kifejezés első hallásra félrevezető lehet, jócskán túlmutat a pénzügyeken. Minden olyan tevékenység ide tartozik, amit saját magunkért, saját jóllétünkért teszünk, és nem terheli megfelelési kényszer, netán félelem.
A szakember hangsúlyozza, ez nem számít önzőségnek, a pihenés, a töltődés jóllétünk záloga.

Hátizsákos turisták

Az utazási kérdőívet kitöltők között sokan a hátizsákos turisták közé sorolták magukat, ők nem kérnek a szervezett utakból, és csak kevés holmit visznek magukkal. Közéjük tartozik a nyugdíjas Cseri Mária és férje is, akik, ha tehetnék, állandóan a világot járnák.
– Eleinte évente egy külföldi szabadságot engedtünk meg magunknak, aztán rákaptunk a dolog ízére, és volt olyan év, hogy tizenegyszer keltünk útra. Ezek többnyire hosszú hétvégék, de évente kétszer két-három hétre is elutazunk. Nem túlzok, ha azt mondom, havi rendszerességgel tör ránk, hogy „Ej, de régen utaztunk!”. Ilyenkor elkezdünk repülőjegyre vadászni, kitaláljuk, mit akarunk megnézni, majd ehhez igazítjuk a szálláskeresést. Ennyi év tapasztalattal a hátunk mögött pontosan tudjuk, mire kell figyelni. Például vannak olyan helyek, ahova bár olcsó a repülőjegy, a szállás megfizethetetlen. Azt is kitapasztaltuk, ha egy légitársaság új járatot indít, az első jegyek biztosan kedvezményesek.
Ezt leszámítva Máriáéknak szinte mindegy is, mi a desztináció, szerintük ugyanis minden ország gyönyörű. Bejárták már Olaszországot, Nagy-Britanniát, Franciaországot, a Balkánt, Marokkót és Jordániát. A legnagyobb hatással az olaszországi Éoli-szigetek voltak rájuk. Régebben előfordult, hogy szállás nélkül keltek útra, és arra a hajóra szálltak fel, ami a kikötőből előbb indult el, ebből azonban kiöregedtek.
– Ma már fontos a biztonságérzet, az, hogy komfortos helyen szálljunk meg. Mivel cukorbeteg vagyok, az is elengedhetetlen, hogy a szálláson tudjak főzni. Az iramot sem bírjuk úgy, mint régen, ma már pihenőt is be kell iktatni a kirándulásokba – meséli Mária, és rátör a nosztalgia. – Pénzünk soha nem volt az utazásra, amikor például­ először eljutottunk Kotorba, az első éjszakát még ki tudtuk fizetni, de másnap már ott ültünk a bank előtt, vártuk, hogy megérkezzen a férjem számlájára a fizetése. Azon is sokszor izgultunk, hogy időben landoljon a gép, hogy beérjünk a munkahelyre. Bár a házaspárt leginkább a mediterrán térség vonzza, hiszen a tenger a mindenük, Magyarországot is jól ismerik. Idős korukra belföldi utazásokban gondolkodnak.

Eltervezett pihenés

A spontaneitás nem mindenki életébe fér bele, pontosan tudja ezt Tóth Károly evangélikus lelkész, akinek egyházközösségéhez három-négyezren tartoznak.
– Év közben a hétvégék szolgálati beosztását is egy-két hónapra előre el kell készítenünk, de a nyarakat különösen fontos több hónapra előre megterveznünk – mondja a háromgyermekes édesapa, aki gyülekezetének vasárnapi istentiszteletéért nagy felelősséget érez. Károly hozzáteszi, nyaralás közben is van bőven feladata, de a legnagyobb öröm számára mégis az, hogy sokkal több időt tölthet a családjával.­ ­– A legértékesebb idő az, amit a feleségemmel kettesben tölthetek. Jegyespároknak szoktam javasolni, hetente egy estét, havonta egy hétvégét, évente egy hetet szenteljenek egymásnak. De mindig hozzáteszem önkritikusan, hogy a gyereknevelés miatt ezt a célt nem mindig tudjuk teljesíteni.
Károly és a felesége kulturálisan aktív nyaralásokat szoktak szervezni, a gyerekek miatt persze gyakran kell beiktatni strandolást, játszóterezést is.
– A pihenést nagyon fontosnak tartom. A Biblia legelső történeté­ben, a világ teremtésekor maga Isten is megpihen, pedig ő igazán nem szorulna rá. De ezzel akar a mi életünknek is ritmust adni. Teljesítménykényszerrel, munkamániával terhelt világunkban nagy szükség van a megállásra, a feltöltődésre. Arra, hogy a pihenést megengedjük magunknak, és elhiggyük, belefér az általunk mások felé sugárzott képbe. Erről is szól a „Szenteld meg az ünnepnapot!” parancsolat.
A családnak van egy bevett szokása is, egész évben listát írnak arról, mi férjen bele a nyárba. – Vannak köztük nagyszabású tervek, de ugyanúgy felkerül rá a hintázás, kedvenc étel, sport, egy rokon meglátogatása. Hónapokig előttünk van a lista a hűtőajtón, pipálgatjuk, mit teljesítettünk már, és még a nyár elmúltával is sokáig emlékeztet minket a megvalósult programokra.

Világjárás cicafelügyelettel

Az alternatív megoldások közé tartozik a housesitting műfaja is, amikor az utazni vágyó pár napra, netán hetekre beköltözik a megbízó otthonába, hogy amíg az nincs otthon, vigyázzon az értékekre, ellássa a háziállatokat, öntözze a növényeket. Csilla, mivel a cicák nagy rajongója, és imád utazni, gondolkodás nélkül igent mondott egy cicafelvigyázói feladatra.
– Még évekkel ezelőtt meghívást kaptam a közösségi oldalon egy zárt csoportba, aminek külföldön élő tagjai is vannak. Többen érdeklődtek, szeretne-e valaki szállásért cserébe cicafelügyeletet vállalni külföldön. Az egyikük Berlinben él, én pedig rögtön kaptam az alkalmon, és el is mentem tíz napra.
Csilla hamar egy háromszobás lakásban találta magát, ahol egy bájos macskára kellett vigyáznia. A feladat hálás, hiszen az etetésről, az alom tisztításáról és a játékról kell gondoskodni, a munka mellett jut idő városnézésre, kultúrprogramokra, kirándulásra.
– A repülőjegyet kell csak kifizetni, a szállás teljesen ingyen van, igaz, egyes helyeken kérnek napi néhány eurót a rezsire – mondja Csilla, aki nemrég Bécsben vállalta egy beteg cica gondozását, hamarosan pedig a műfajra szakosodott TrustedHousesitters weboldalon regisztrál, hogy a világ több pontjára is eljuthasson.