Néhány hónappal ezelőtt egy vidéki vonalas te­lefonszámról hívtak. A vonal túlsó felén egy határozott hangú nyomozónő mutatkozott be. Megállt bennem az ütő. A nyomozónő azonban megnyugtatott, és közölte, semmi baj, „csak” átverés áldozata lettem. Nem mintha ez olyan megnyugtató volna, hiszen azonnal eszembe jutott az a rengeteg átverős történet, amelyet az utóbbi időben hallottam. Az enyém azért volt kicsit más, mert tőlem még csak nem is kellett kérni, magamtól sétáltam bele a kelepcébe, amikor megláttam a Facebookon egy szívszorító posztot egy párról, amelynek az egyik tagja mozgássérült, a másik pedig rákos, lehetetlen körülmények között élnek, és nemhogy gyógyszerre, tűzifára sincs pénzük. Mivel a segélykérést egy általam nagyra becsült és megbízható ismerősöm osztotta meg, nem is gondolkodtam, vajon igaz-e, és utaltam ötezer forintot. A nyomozónő vázolta a helyzetet, majd azt is elmondta, hogy nyomozás indul, nekem pedig tanúskodnom kell. Az, hogy átvertek, egy dolog, mint ahogyan az is, hogy ennek ötezer forintom látta kárát. De hogy ezek után még nekem van pluszfeladatom abból, hogy csalás áldozata lettem, igazán feldühített. Ám mivel a tanúskodás kötelező, gyorsan túlestem rajta. A rendőrségen azt is megtudtam, hogy volt, aki félmillió forinttal támogatta a csalókat, akik összességében több millióval rövidítették meg gyanútlan jóakaróikat. Csalók mindig is voltak, vannak és lesznek, de ebben a szélsőségesen digitalizált világban jobban ki vagyunk téve nekik, mint valaha.

Verát tíz évvel ezelőtt az őrületbe kergette nagyon idős nagymamája, aki kapott egy levelet (postai úton), amelyben értesítették, hogy több millió eurót nyert, mindössze annyi a dolga, hogy hívást kezdeményez egy külföldi telefonszámra. Unokája csak annyit kérdezett, amikor tudomást szerzett a „nyereményről”, hogy „mama, indultál bármilyen nyereményjátékon, amelynek ekkora összeg a fődíja?”. És bár a válasz természetesen nem volt, azért a nagymama nagyon hitt benne, hogy ami a levélben áll, az igaz, és folyamatosan kérte az unokáját, hogy járjon utána ennek az egésznek. Boldog békeidők, mondhatnánk, amikor még „csak” postai úton érkeztek ezek az átverések, és a potenciális áldozatoknak sokkal több esélyük volt, hogy átlássanak a szitán, vagy legalább segítséget kérjenek. Néhány évvel ezelőtt még nem lehetett egy-két gombnyomással tönkretenni embereket sem anyagilag, sem lelkileg. Ma ez napi szinten megtörténik. Kortól, nemtől, társadalmi helyzettől függetlenül gyakorlatilag mindenki folyamatosan ki van téve a veszélynek. Telefonon, e-mailben, sms-ben, a közösségi médiában, bárhol. Az átverések nagyon sokfélék lehetnek, bizonyos szempontból azonban szinte mind ugyanolyan: a potenciális áldozatot vagy megfenyegetik, vagy megfélemlítik valamivel, vagy rátapintva gyenge pontjára, határozott, megalkuvást nem ismerő, de azért esetenként szinte együttérző hangnemben annyi pénzt sajtolnak ki belőle, amennyit csak lehetséges. 

Biztosan sokan látták Deák Kristóf Az unoka című filmjét, amely megtörtént eseményen alapul. Az Oscar-díjas Mindenki című rövidfilm rendezője saját nagypapája átverésének apropóján döntötte el, hogy krimit forgat egy klasszikus unokázós csalásból. Amikor elkezdett a témával foglalkozni, szembesült vele, hogy ez a fajta becsapás valóságos iparággá nőtte ki magát, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Itthon néhány év alatt több tízezer sikeres csalást hajtottak végre ebben a műfajban, a próbálkozások száma pedig a százezret is elérte. Deák Kristóf filmje azért is fontos, mert nemcsak kézzelfogható, hasznos tudást ad arról, hogyan is néz ki pontosan egy ilyen átverés (a filmben Jordán Tamás alakítja a nagypapát, akit megkárosítanak, magát a jelenetet szinte fájóan megrendítő végignézni), de arra is rámutat, hogy egy ilyen bűnesetben családok mennek tönkre, és idős emberek törnek meg mind lelkileg, mind fizikailag. Nem mellesleg felhívja a figyelmet egy nagyon fontos, ám sokszor elfeledett dologra: az idősekre különösen oda kell figyelni, és nagyon kell vigyázni rájuk.

Velem ilyen nem történhet!

Több kutatás is bizonyította, hogy az emberi agy úgynevezett elfogult optimizmus mentén működik. Azaz alapvetően inkább abban hiszünk, hogy jó dolgok történnek velünk, a rosszak pedig elkerülnek, mint fordítva. Ezt a pszichológiában a sebezhetetlenség illúziójának is nevezik, és legtöbb esetben ez az oka, hogy át tudnak verni bennünket. 

Tévedés azt hinni, hogy csalások áldozatává csak idős, kiszolgáltatott emberek válhatnak. Senki nem lehet biztos abban, hogy vele mindez nem történhet meg. Hányszor hallani olyan átverős történetet, amelyben a mesélő nem győzi hangsúlyozni, hogy az áldozat határozott, okos, tapasztalt, az élet dolgaiban jártas ember. Több kutatásból is kiderült, hogy ha nagyon biztosak vagyunk benne, hogy minket nem lehet átverni, akkor jobb, ha még inkább vigyázunk, ugyanis pont ez az a tulajdonság, amely kimondottan sebezhetővé tesz bennünket. Az általános nézet szerint az idősebbek és a csökkent szellemi képességekkel rendelkezők az első számú célpontok, de valójában mindegy, hogy az ember hány éves, a lényeg, hogy ha azt hiszi, túl okos vagy túl jól informált ahhoz, hogy bárki is átverje, akkor fokozottan ki van téve ezeknek a veszélyeknek. 

Péter IT-szakember, ezért is vi­selte meg különösen, hogy pont az interneten tudták átverni. – Az egyik internetes piactéren hirdettem meg egy márkás laptopot. Ezen a felületen már létezik olyan opció, hogy „szállítással eladó”. A potenciális vevő küldött egy üzenetet, és benne egy linket, amely szinte teljesen lemásolta az internetes oldal dizájnját. Ezen a linken azt kérték, hogy adjam meg az eladáshoz a bankkártyaadataimat. Én pedig megadtam, sőt, még azt a háromjegyű kódot is, amely a bankkártya hátoldalán található, és kelleni szokott internetes vásárlásokhoz. Én balga, nem gondolkoztam, mert épp százfelé állt a fejem. Ezután a bank applikációja jelezte, hogy van egy tranzakció, amit jóvá kéne hagynom, én pedig, szintén nagyon balga módon, elolvasás nélkül jóváhagytam. Így járultam hozzá ahhoz, hogy azt az összeget, amennyiért a laptopot hirdettem, egy az egyben leemeljék a számlámról, és még segítettem is benne. Ráadásul utána más hirdetéseimen is támadtak a csalók, gondolom, felkerültem valami „online baleklistára”, és hirtelen feltűnően sokszor próbáltak átvágni. Ennek az egynek azért dőltem be, mert pont abban a néhány napban találtak meg, amikor azt sem tudtam, fiú vagyok-e, vagy lány. Épp véget ért a házasságom, költözködtem, gyakorlatilag nem voltam magamnál. Tökéletes prédát jelentettem a csalók számára.

Péter története nem egyedi, és nem is kell drága laptopot meghirdetni ahhoz, hogy a csalók lecsapjanak. Elég egy húszezer forintért kínált gyerekbicikli, egy gyanútlan, ám elfoglalt és fáradt anyuka vagy apuka, és a csalóknak nincs is igazán nehéz dolguk.

Sztárom a párom

Nemrég döbbenetes hír látott napvilágot: egy fiatal nő több millió forint kölcsönt vett fel, hogy anyagilag támogasson egy népszerű hollywoodi sorozatszínészt, pontosabban a csalót, aki ennek a hírességnek adta ki magát. Története rávilágított, hogy ez az egyik legújabb átverési forma, amely elsősorban a mindent elsöprő rajongásra épít, meglehetősen sikeresen. A csalás nagyjából úgy néz ki, hogy ha valakiről látszik a közösségi oldalakon, hogy egy sztárért különösen rajong, akkor a csaló valamilyen rajongói vagy nem hivatalos sztároldal mögé bújva „felkeresi” a potenciális áldozatot, és magát a hírességnek kiadva levelezésbe kezd vele, majd hamarosan rákapcsol, és beizzít akár egy szerelmi szálat is. Azzal kecsegteti az áldozatát, hogy hamarosan beszélhetnek és találkozhatnak is, ehhez azonban VIP-hozzáférésre van szükség, ami pénzbe kerül. Nem is kevésbe. A legtöbb csalás arra a pszichológiában jól ismert tézisre épül, hogy az emberek képesek elveszíteni józan ítélőképességüket, ha nagyon erős érzelmi hatás éri őket. Nemcsak a harag, hanem a félelem és a mohóság is rendkívül rossz tanácsadó, és amikor ezek úrrá lesznek rajtunk, hajlamosak vagyunk olyan döntéseket hozni, amelyeket normál esetben nem hoznánk meg. A csalók ezeket az érzéseket próbálják bennünk felcsiholni. Tehát nem csak a pénzünkre, a lelkünkre is törnek. Ez pedig válasz lehet azokra a kérdésekre is, amelyek azt boncolgatják, hogyan lehetséges, hogy egy felnőtt nő milliós kölcsönöket vesz fel egy holly­woodi színész megsegítésére, vagy egy nagymama az összes pénzt, amit összekuporgatott, odaad egy vadidegennek, mert azt hiszi, ezzel megmentheti az unokáját. Dörzsölt cégvezetők képesek átadni legfontosabb jelszavaikat az őket kisemmizni akaró hackereknek. A csalóknak egyetlen döntő feladatuk van: meg kell találniuk áldozataik legsebezhetőbb pontját, és onnantól nyert ügyük van. Nagy csalódásokhoz nagy hit kell – mondja Illyés Gyula, és a csalók pont ezt a nagy hitet képesek felébreszteni bennünk. Hogy nem tönkretenni, hanem megmenteni jöttek bennünket. 

Hallgatni arany? Épp ellenkezőleg!

Sokan nagyon szégyellik magukat, miután átverés áldozatai lettek, ami részben érthető, hiszen a család vagy a környezet hajlamos hibáztatni a károsultat. Gyakran az a társadalmi reakció, hogy „meg is érdemli, ha ilyen óvatlan volt!”, ami rendkívül igazságtalan, hiszen átverés áldozata bárki lehet. Aki viszont szégyelli magát, az gyakran nem beszél róla, hogy megkárosították, nem tesz feljelentést – a csalók pedig ezt is önmaguk javára fordítják. A hallgatás egyrészt azért rossz, mert minél többen értesülnek egy adott átverésről, annál kisebb az esélye, hogy az elkövető újabb sikeres akciókat hajtson végre, másrészt megnehezíti az érzelmi feldolgozást is. Itthon egyébként működnek úgynevezett Áldozatsegítő Szolgálatok, amelyek nemcsak jogi tanácsokkal és praktikus segítségnyújtással állnak az átverést elszenvedett áldozatok szolgálatára, hanem érzelmi támogatást is nyújtanak. 

Védjük meg magunkat!

KiberPajzs néven 2022 novemberében közös oktatási és kommunikációs együttműködésről döntött a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Bankszövetség, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Nemzeti Kibervédelmi Intézet, illetve az Országos Rendőr-főkapitányság. A digitális pénzügyi bűnözők ma elsősorban a fogyasztók érzelmi manipulálásával, illetve megtévesztésével támadnak. Így a KiberPajzs szervezői a lakossági ügyfelek pénzügyi tudatosságának erősítése, a kiberkockázatok minél hatékonyabb kezelése érdekében fogtak össze. A kiberpajzs.hu weboldalon rendkívül hasznos információkat olvashatunk számos ma használatos csalási módszerről, és arról, hogyan védhetjük ki ezeket. Íme, néhány alapszabály, amellyel ha tisztában vagyunk, megóvhatjuk magunkat a csalóktól.

A bankok sosem kérik el sms-ben, e-mailen vagy telefonon a jelszavainkat, sem a PIN-kódunkat, sem más titkos azonosítónkat. 
A banki ügyintézők sosem sürgetnek, azonosításkor nem kérik el a bankkártya valamennyi adatát, sem hitelesítő kódokat, felhasználónevet, jelszavakat. 
Pénzösszeg fogadásához a számlatulajdonos nevén és bankszámlaszámán (esetleg – kizárólag belföldi forintátutalások esetében – bankszámlaszám helyett használt másodlagos azonosítóján, például e-mail-címén vagy mobiltelefonszámán) kívül semmi egyébre nincs szükség. Akinek ez nem elég, az csaló.
Soha ne töltsünk le mások kérésére ismeretlen programot vagy applikációt számítógépre, telefonra.
Nem kell netbanki fiókunkba bejelentkezni vagy a kártyaadatainkat megadni ahhoz, hogy pénzt fogadjunk.
Soha ne kattintsunk sms-ben vagy e-mailben érkező úgynevezett pénzfogadást megerősítő vagy fizetési linkekre!
Forrás: kiberpajzs.hu

Fotó: Getty Images