A Tiszai PET Kupa egyhetes vízitúra, és az egyik legjobb dolog, amiről korábban hallottam: az egyedileg tervezett és épített hajókban egy-egy csapat evez, és hatalmas zsákokban begyűjtik a folyóból és annak árteréből a műanyag palackokat és más környezetszennyezőket. A hét végére rendszerint soktonnányi PET-flakon gyűlik össze, amit újrahasznosításra leadnak a feldolgozóba. A PET-kupa ugyan jól hangzik, de valójában rettenetes mocsokban, folyamatos rovarcsípéseket eltűrve, és rendszerint hatalmas kánikulában kell az ártéren guberálni. Ennek ellenére mindig vidám és jó fej csapatok indulnak. 2018-ban én is csatlakoztam néhány napra, és az egyik este, Tiszaladányban, a tábortűznél ütötte meg a fülemet a New Yorki-i akcentus. Márka Szabolcs ült mellettem. A párbeszédünk körülbelül így hangzott:

István: Ha jól sejtem, Amerikában laktok.

Szabolcs: Igen, New York Cityben.

István: Na, és mivel foglalkoztok?

Szabolcs: A Columbia Egyetemen vagyunk professzorok. (Itt egy hosszabb szünet jött a társalgásban, hogy megemésszem az elhangzottakat.)

István: Aha. És mi a szakterületetek?

Szabolcs: Asztrofizikusok vagyunk. (Újabb, sóhajtásnyi szünet.)

István: Hát, az érdekes…

Szabolcs: Igen. Hallottál a LIGO nevű eszközről? Ez detektálta a világon először a gravitációs hullámokat. Ezzel foglalkozunk.

István: Hallottam róla… De hát… akkor ti Nobel-díjat fogtok kapni!

Szabolcs: Meglehet… De leginkább a mentoraink… És nem most, hanem valószínűleg még el kell telnie néhány évnek.

Arra simítják a jeget, amerre csúszunk

Az asztrofizikus házaspárral az elmúlt hetekben is beszélgettem. A kanadai erdőtüzek apokaliptikus füstjét már elvitte a szél, New York felett kitisztult az idő, és ez jól érződött a videóbeszélgetés hangulatán is.

– A legfontosabb dolog, hogy elmondjam: a tehetség létezik – mondja Szabolcs. – Manapság nagyon sokan állítják, hogy csak a szorgalom vezet a célhoz. Szerintem van tehetség, és jó lenne, ha odafigyelnénk arra, hogy megtaláljuk, és segítsük ebben a gyerekeket. Legelőször a családon belül kell rájönni, mi érdekli őket, és mi megy nekik könnyen. Nálunk is így volt. Engem érdekelt a csillagászat, és hagyták, hogy azzal foglalkozzam, sőt megkeresték, hogy hol tudok jobban elmélyülni benne.

Szabolcs és Zsuzsa Nyíregyházán nőtt fel, de Szabolcs nagyon sok időt töltött Nyírgyulajon és Szatmáron is gyermekkorában. Amikor azt feszegetem, hogy nem lehetett könnyű neki a periférián ezzel az érdeklődéssel, már megint érzem, hogy az előítéleteim működnek. 

– Nyíregyházán nagyon jó lehetőségek voltak, szenzációs csillagda üzemelt, magas színvonalú matematikaklubba lehetett járni. A pilótaképzés miatt a repülés is világszínvonalú volt: a modellezéstől a vitorlázórepülésig mindennel lehetett foglalkozni. Sok emberrel találkoztam, akik hasonló érdeklődésűek voltak, a matek–fizika és magyar–történelem tanár szüleim pedig úgy viselkedtek velem, mintha curlingeznének: arra simították a jeget előttem, amerre csúszni szerettem volna.

Zsuzsa édesanyja a Nyíregyházi Főiskolán oktatott és kutatott. Környezeti kémiával kapcsolatos dolgokkal foglalkozott, nagyrészt talajszennyezéssel. 

– Automatikusan belém ültetett egyfajta környezettudatos értékrendet. Abba nőttem bele, hogy háromévesen végigrohanok a főiskola negyedik emeletén, és bemegyek az állattan tanszékre – megkapóan érdekes volt ott minden –, utána továbbmegyek a laborokhoz, és oda is belesek. Anyu nem mondta, hogy vegyész vagy fizikus legyek, de amikor látta, hogy érdekel, nagyon örült neki. Soha nem ült le velem tanulni. Viszont az igaz, hogy meghatározza az ember életét, hogy gyerekkorában milyen könyvek vannak otthon a polcon. Édesapám matek–fizika szakos középiskolai tanár volt, de vele inkább a kertben dolgoztunk együtt. Segítettem neki, ott voltam mellette, és néztem, hogy mit csinál. Itt, Amerikában is azt látom: egy diák, aki nem városban nőtt fel, és látta otthon a kétkezi munkát, jobban teljesít a laborban, mint egy városi. Nézd meg Karikó Katalint! Az apukája hentes volt. 

Séta a Columbia Egyetemen

A Columbia Egyetem New York városában, a Manhattan-szigeten áll. A Central Parktól északra, a Hudson folyóhoz közel található, és rengeteg kreatív agyat koncentrál: a világ egyik legkiemelkedőbb kutatóhelye. 2019-ben, amikor New Yorkban jártam, ellátogattam Szabolcshoz, aki lelkesen körbekalauzolt az intézményben. Végül elvitt egy viszonylag egyszerű épülethez, ahol az ő irodája is található. Érdekes módon az iroda egy kicsit kopottnak tűnt. 

– Nem lehet felújítani, mert műemlék – mesélte négy éve. – Itt kezdték el a tudósok 1942-ben a Manhattan-tervet: az atombomba kifejlesztését. Ehhez az épülethez és a tanszékhez körülbelül harminc Nobel-díj kötődik. Megfordult az épületben Szilárd Leó fizikus, és itt dolgozott I. I. Rabi és C. H. Townes is, akiknek a modern orvostudomány és lézer alapjait is köszönhetjük. Enrico Fermi fizikusnak az alagsorban volt a laborja és gyorsítója. Tudod, mit csináltak, amikor radioaktív hulladék keletkezett? Nem akarod tudni… Akkor még nem érezték eléggé, hogy ez kimondottan veszélyes dolog.