Kutyaiskola a Magyar Nemzeti Cirkuszban. Az iskolapadban ülő diákok árgus szemmel figyelik, ahogy a kockás rövidnadrágos tanár a táblára felírja: 2 + 3. Az egyiküket felszólítják, mire a diák ötöt ugat. A közönség nevet és tapsol. Az orosz kutyaidomárt, Mihail Ermakovot a párja, Ermakova Jevgenyija segíti. A férfi egy interjúban elmesélte, hogy a legtöbb kutyája az orosz utcákon kóborolt, mielőtt befogadta őket. A mínusz harminc fokos hidegben egyszerűen beugrottak mellé az autóba.
A szombat délutáni előadás a komikus, Alfonse Coconut humorbombáival folytatódik. A legismertebb karatés videójáték mozdulatait utánozza úgy, hogy az ellenfele,
egy nindzsa „távirányítását” a közönségből az egyik anyukára bízza. Elverik. A cicaidomár Horváth Fatime bebizonyítja, hogy a macskák is taníthatók. Partnere, Pejcsev Plamen később Mr. Jumpingként egy mulatságos gumiasztalos számmal tér vissza: miután összevissza botladozik, megugorja a beígért dupla szaltóját. Az egyik leghajmeresztőbb produkció a halálgömb, amelyben négy brazil motoros teker körbe-körbe, fel és le úgy, hogy aztán a gömb vízszintesen kettényílik.
Persze az előadás legnagyobb sztárja a cirkusz igazgatója, ifjabb Richter József. Az egzotikusállat-számában lovakat, tevéket, lámát irányít. A Richter csoporttal pedig sok év szünet után újra előadják a hungarikummá nyilvánított lovasakrobata-számukat. Lóról lóra szaltóznak, majd az ügető állaton hárman állnak egymás vállán.
ÚJ IRÁNYT MUTAT
A Richter família a legrégebbi magyar cirkuszos családok egyike. Idősebb Richter József az egyetlen cirkuszművész, akit Kossuth-díjjal tüntettek ki. 1983-ban együtt szerepeltek Roger Moore-ral egy James Bond-filmben, az elefántjukkal egy vár ostromában vettek részt. A legendás artistaművésznek két fia született, Flórián és József, őket gyerekkorukban az év végi vizsgákra egy magántanár készítette fel. Ma már mindketten külön utazócirkuszt vezetnek. A Magyar Nemzeti Cirkuszt, amit az apa alapított, 2013-tól ifjabb Richter József viszi tovább.
József (induló képünkön) ötévesen már a bátyja lovasakrobata-számában szerepelt. Lázadó tinédzserként teniszezőnek készült, ám tizenhat évesen visszatért a cirkuszhoz. 2014-ben első magyarként Arany Pierrot-díjat, a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál kitüntetését vehette át, négy évvel később Monacóban megkapta a cirkuszművészek Oscar-díját, az Arany Bohóc-díjat. A sikerüket abban látja, hogy a cirkusz hagyományait a modern időkhöz tudták igazítani, ezért a műsorban mindenki megtalálja, amit keres.
– Mi mindig is az elefántokról, zsiráfokról, a nagy állatokról voltunk híresek, de néhány éve eldöntöttem, hogy új irányt mutatunk a magyar cirkuszoknak, és nálunk többé nem lépnek fel vadállatok. Helyette valóra váltottam a gyerekkori nagy álmomat, és elindítottam az ország első és egyetlen autós szafari- és élményparkját. A nagykőrösi Richter Safari Parkban a vízibivalytól a kengurun és a struccon át az oroszlánig több mint háromszáz állat lelt otthonra – meséli, miközben odalép hozzánk az egyik néző, és azt mondja neki: „Láttalak nyilatkozni az állatvédőknél. Király voltál!”
A társulat járművei sorba állítva egy kilométer hosszú konvojt alkotnak. Az időjárással rendszeresen meg kell küzdeniük. Amikor napokon át szakadt, akkora volt a sár, hogy a motorosok többtonnás halálgömbjét – ami ideális körülmények között automatikusan, hidraulikával közlekedik – nem tudták bevinni. A végén vagy húsz néző segítségével tolták be a porondra. De a cirkusz tartogat még emlékezetesebb kalandokat is. Az elefánt egy éjszaka elcsatangolt, és meglátogatta a közeli zöldségest. Láttak olyan zebrát is, amelyik átszökött a szamarakhoz, aztán nem csíkos, hanem foltos zebrákat ellett.
– Az artista tisztában van azzal, hogy kockáztatja a testi épségét. Jó tíz éve például a porond szélére estem a lóról, és eltört az alkarom, tizenhárom csavarral rakták össze ‒ folytatja József. ‒ Egy produkciót ezerszer kell gyakorolnunk ahhoz, hogy sikerüljön nagy nyomás alatt, akár egy cirkuszfesztiválon négyezer ember és a szakmai zsűri előtt. De persze ez is olyan, mint az élsport, nem lehet a végtelenségig csinálni. Harmincegy éves vagyok. A lovakat felvezetni bármeddig tudjuk, viszont a lovak hátán szaltózni megterhelő. De azért még néhány jó év van bennem, és minden pillanatát szeretném kiélvezni.
ELHIVATOTTAK, AKÁR A SZÍNMŰVÉSZEK
Miután az összes rajongó szelfizhetett a fellépőkkel, a cirkusz területe kiürül, mi pedig a fotós kollégámmal, Bielik Istvánnal a sátor mögé, a lakókocsikhoz indulunk. Esténként a társulat tagjai szívesen ülnek össze, grilleznek vagy pihengetnek, ma viszont el kell kezdeniük a bontást, mert holnap útnak indulnak. A sötétben a marokkói munkások lázasan dolgoznak, a targoncát ifjabb Richter József vezeti. Közben az egyik lány, Baranyai Noémi mesél, négy éve utazik a csapattal. Noémi párja szintén a társulathoz tartozik: az ukrán fiatalemberrel együtt gondoskodnak a fénytechnikáról. A lány az előadások előtt kukoricát is pattogtat.
A konferansziét, Réz Tamást a kasszában találjuk. Mielőtt csatlakozott a társulathoz, marketinggel és rendezvényekkel foglalkozott. A legelső Cirkuszok éjszakáján az egyik számhoz a cirkusz teljes sötétségbe borult, csak Tamás arcába világított két reflektor – hiába tartotta kezében a sztárvendégről szóló ismertetőt, semmit nem látott belőle. Szerencsére néhányszor elolvasta korábban, mondta, ami éppen az eszébe jutott.
Tamás szerzett mozdonyvezetői és vezető jegyvizsgáló képesítést is, szezonon kívül a MÁV-nál dolgozik. 2022-től több vonaton az utasokat az ő hangján tájékoztatják a menetrendváltozásról. Hatéves kora óta zongorázik, az egyik artista kisfiát tanítja is. Ha úgy adódna, akár a zenekarba is be tudna ugrani, de erre még nem volt szükség.
– Itt a zenésztől a műszaki személyzeten át a trapézosokig mindenki olyan elhivatott, mint a neves színművészek. Lehetnek akármilyen betegek, bánthatja őket a legnagyobb probléma, kibicsaklott a bokájuk, az mindegy, az előadás két-három órájára összeszedik magukat, és végigcsinálják a műsort.
„IMÁDOM EZT A HIPPIÉLETET”
Másnap reggel újra meglátogatjuk a cirkuszt. A sátor mögött Kovács Dominika a lovakat csutakolja. Dominika Balatonlellén lakott – az a Magyar Nemzeti Cirkusz nyári állomása –, villanyszerelőnek tanult, mellette hajfonóként dolgozott. Itt a cirkuszi lovak sörényét is ő fonja. Kétszeres magyar bajnok bokszoló. Az alkarját cirkuszos tetoválás díszíti.
Az egyik lakókocsinál Magyarország egyetlen trapézcsapatából, a Flying Weissből Paraizo-Blaha Zsuzsanna tereget. A csapat tavaly Anger Zsolttal együtt szerepelt egy Nanni Moretti-filmben, ami a cannes-i filmfesztiválra is bejutott. 2017-ben egy luxus-óceánjáró utasait kápráztatták el.
– Hajón szerepelni azért izgalmas, mert, ugye, folyamatosan halad, miközben nálunk minden milliméterre pontosan meg van tervezve, hogy mikor kell lendülnünk, hol kapjuk el egymást. Így azonban előfordult, hogy Fabio ugrott, Attilát viszont arrébb találta, nem maga előtt – magyarázza. De érik őket meglepetések a szárazföldön is. – Ha például esik az eső, elázhat a trapéz, amitől csúszik. És fönt sokkal melegebb van, a hatodik méternél a kupolát elönti a forró levegő.
A macskaidomár Horváth Fatimét a lakókocsijában találjuk a tizenhárom éves fiával, Leroyjal. ‒ Van egy házunk Nagykovácsiban, de nekem a szüleim is artisták, így nőttem fel, imádom a hippiéletet. A Covid idején már erősen kilométerhiányom volt ‒ mondja Fatime, aki tízévesen, az artistaiskola növendékeként szerepelt már a Nők Lapja címlapján.
Fatime volt az első, aki Magyarországon akrobatikai elemekkel tarkított hulahoppszámmal lépett fel, és máig az egyetlen magyar, aki lediplomázott az orosz artistaképzőn. Egy svédországi turnén találkozott azzal az orosz artistával, aki macskaszámot mutatott be, a cicáival az ő hatására kezdett gyakorolni.
