Az 1850-ben született Lady Mary Hamilton az egyik legelőkelőbb skót nemesi család legfiatalabb gyermekeként látta meg a napvilágot. Ereiben a Stuart királyok vére csörgedezett, és Európa több uralkodó dinasztiájával is rokonságban állt, édesanyja, Mária Amália badeni hercegnő révén például a mi Sissi királynénk másod-unokatestvére volt. Nem csoda hát, hogy az ifjú hercegkisasszony kezére sokan pályáztak, köztük a monacói trónörökös herceg, Albert is. Ő eredetileg a brit királyi családba szándékozott beházasodni, ám Viktória királynő egyik lányát, sőt közeli rokonát sem volt hajlandó feleségül adni hozzá – így hát Albert kénytelen volt beérni a skót hercegi sarjjal, akinek 1869-ben meg is kérte a kezét.
Már csak ezért sem indult jól ez a kapcsolat, de ráadásul Mary hallani sem akart a főrangú kérőről. Ám mivel túl sokak érdekében állt ez a frigy, így a fiatal lánynak semmiféle beleszólása nem lehetett a sorsába. Ennek ellenére nem hagyta magát, és a franciaországi esküvőn az oltár előtt állva hallatlan dologra vetemedett: mikor a szertartást vezető pap megkérdezte, akarja-e a házasságot, jól hallható nemmel válaszolt. Mielőtt kitört volna a világraszóló botrány, az örömanya, Mária hercegnő sietve megmentette a helyzetet, és kijavította a lánya válaszát igenre. Ekkor mindenki fellélegzett, és a vendégek betudták az esetet egy fiatal csitri makacskodásának, de ennek az epizódnak a későbbiekben még nagy jelentősége lesz.
A házasság ilyen előzmények után csakis boldogtalan lehetett, és Mary mindössze néhány hónap után faképnél hagyta a férjét, hogy az édesanyjához költözzön Baden-Badenbe. Itt született meg fia, a kis Lajos herceg, aki később II. Lajos néven került Monaco trónjára. A kis-fiút az apja évekig nem is látta, és Mary olyan rossz viszonyban volt a férjével, hogy detektívekkel őriztette Lajost, nehogy elrabolják.
Az asszony valamikor 1875 körül találkozhatott először Festetics II. Taszilóval, Tolna grófjával, aki sok időt töltött Angliában, hiszen Oxfordban tanult, és jó barátságban volt Mary bátyjával, William Hamilton herceggel. Szinte az első pillanatban mély vonzalom alakult ki közöttük, ami a környezetüknek is azonnal feltűnt, és hamarosan már a pletykalapok is nyíltan cikkeztek a gyönyörű hercegné és a fess magyar gróf (ekkor még vélhetően plátói) kapcsolatáról. A budapesti lapokban egy marienbadi kirándulásról olvashatott a kíváncsi publikum, ahol Mary és Tasziló egy nagyobb társaságban, de együtt töltöttek egy kis időt.
Mivel katolikus hite miatt válásról szó sem lehetett, Mary 1877-ben egyenesen a pápához fordult a balsikerű házassága felbontását kérve, arra hivatkozva, hogy a templomi szertartáson részéről nem hangzott el az egyértelmű igen. Erre több tanú is volt, ám még így is három évig tartott az eljárás, míg végül XIII. Leó 1880-ban érvénytelenítette a frigyet. Mary fiát, Lajost azonban meghagyták trónöröklési jogaiban, és így végre találkozhatott az apjával, aki 1889-ben Monaco trónjára ülhetett.
Szerelme jeléül: M&T
Immár annak sem volt akadálya, hogy Lady Mary és Tasziló gróf egybekeljenek, és 1880. június 2-án a budapesti Festetics Palota kápolnájában sor is került az esküvőre, amit a hercegprímás, Simor János celebrált. A szertartás viszonylag szűk körű, ám így is pompázatos volt: a vőlegény díszmagyarban feszített, a menyasszony pedig csodálatos vadgalambszürke selyemruhában, gyémántdiadémmal a hajában. A nászútra vonattal indultak, a gróf berzencei vadászbirtokára, de a keszthelyi kastélyt is útba ejtették, így az ifjú asszony megcsodálhatta férje ősi rezidenciáját a Balaton-parti barokk városkában. Maryt elbűvölte a kastély, a balatoni táj, a tóból áradó nyugalom és a környékbeli emberek kedvessége, vendégszeretete. Tasziló hamisítatlan gavallérként romantikus csónakázásra is elvitte a feleségét, és amikor megérkeztek Berzencére, ott a következő felirat fogadta őket: „Isten hozott! Üdvözlégy új hazádban!”
