„Hallottam azt a semmivel össze nem hasonlítható hangot. A lövés hangját. Jack azonban néma maradt. (…) Aztán hirtelen a homlokához kapott, és élettelenül zuhant az ölembe”  – emlékezett vissza férje, John Fitzgerald Kennedy elnök meggyilkolására a felesége, Jacqueline az ügyben nyomozó bizottság előtt. 

Így végződött 1963 novemberében az Egyesült Államok akkori elnökének élete Dallasban. Amikor délután egy órakor nyilvánosságra hozták a halálhírét, mély megrendülés lett úrrá a világon. Az elnök mind­össze ezer napig lakott a Fehér Házban, de ezalatt mindenkit fellelkesített. A világ összes elnöke közül ő volt a legjóképűbb, a leggazdagabb és a legfiatalabb. 

Míg a többiek a nemzetek atyját alakították, Kennedy­ elsősorban a gyerekei apja volt. A Fehér Házba már egy hároméves kislánnyal és egy pár hónapos csecsemővel költözött be, oldalán a karcsú Jacqueline Bouvier-­val, a Kennedy-féle összművészeti produkció fontos szereplőjével. „A politika a világ legnagyobb show-műsora!” – nyilatkozta húsz év múlva a fia, John F. Kennedy Jr. egy magazinban, hozzátéve, hogy édesapja volt az első, aki ezt bebizonyította.

Azt azonban kevesen tudták, hogy a világ legerősebb államának elnöke számtalan betegségére maroknyi gyógyszert szedett. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy szeresse, élvezze az életet – és mániá­kusan hajszolja a szexet. Az emberek szemében úgy tűnhetett, hogy a Kennedy klán élete egyetlen végeláthatatlan ünnep. Az apák – Jack az öccsét nevezte ki igazságügyi miniszterré, és a sógorai is részesültek a hatalomból – a beachen fogócskáztak a gyerekekkel, jachtokon és magánrepülőkön mutatkoztak, a feleségek divatikonokká avanzsáltak, a Fehér Házban pedig egymásnak adták a kilincset a híresek és a gazdagok, estélyeiken patakokban folyt a pezsgő. 

„Túl gazdag, túl sármos, túl fiatal”

Azon a tragikus napon azonban örökre véget ért a parti. Emlékszünk a temetés fotóira, ahogy az özvegy lefátyolozva, két oldalán a sógoraival, Roberttel és Edwarddal, gyermekei kezét fogva lépked a férje koporsója mögött; ahogy kisfia, John megható mozdulattal tisztelgésre emeli a kezét… Aznap volt a gyermek harmadik születésnapja. A látszólag elhanyagolható, ám jelzésértékű részletre csak Edward, a nagybátyja emlékezett, akire harminchat év múlva az a szomorú feladat hárult, hogy az ifjú herceget utolsó útjára kísérje. John, az amerikai felső tízezer ügyeletes szívtiprója és gyönyörű, szőke felesége, Carolyn, valamint annak húga ugyanis repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett, miközben Cape Cod felé repültek John unokahúga, Robert F. Kennedy szenátor lánya, Rory esküvőjére. Rory is árva volt, apja életét hat hónappal a kislánya születése előtt, 1968. június 6-án oltotta ki gyilkosa. 

De ne siessünk ennyire előre! Robert a bátyja halála után kétségbeesve járta New York utcáit, míg végül hazatért a családjához, és közölte feleségével, ­Ethellel: folytatni fogja a fivére küldetését, és elnöknek jelölteti magát, hiszen Jack is így akarná. És valóban, a bátyja­ többször hangoztatta: „A Kennedyek­ egy csapat. Ha velem történik valami, Bobby (Robert – a szerk.) veszi át a stafétabotot, ha Bobby dől ki, Teddyn (Edward – a szerk.) a sor…”  Csakhogy Bobby „túl sármos, túl gazdag és túl fiatal” volt, ahogy a francia író, Romain Gary megjósolta. Éppen az előválasztáson kampányolt, amikor Los Angeles-i szállodájából kilépve a szívébe fúródott egy golyó. Az átok ismét beteljesült. 

„Valaki ott fenn nem kedvel minket!”

A Kennedyek baljós csillagzata azonban már korábban megmutatkozott. Nővérük, Rosemary balul elsült lobotómiája volt az első jel. A lobotómia a korban népszerű műtét volt, amelynek során a homloklebeny károsításával elvágják a területen futó idegi kapcsolatokat, így próbálva csillapítani egyes mentális betegek szélsőséges érzelmi ingadozását, agresszióját. Hatékonysága nem volt bizonyított, ennek ellenére a dinasztiaalapító Joseph P. Kennedy kegyetlen módon elvégeztette lányán. Rosemary a következő hatvanhárom évét egy intézetben kényszerült eltölteni magatehetetlen állapotban. 

Maradt a kilenc gyerek közül a legkisebb, Edward, aki szintén a szenátorságig vitte, de benne már nem tombolt úgy a becsvágy, mint a bátyjaiban. Mintha időközben elszivárgott volna az életerő a Kennedy klánból, és a csillagok is egyre rosszabbul álltak. Kezdve azzal, hogy Edward 1964-ben lezuhant a magánrepülőgépével, de csodával határos módon túlélte a szerencsétlenséget. Később egy hídról száguldott le az autójával, amit szintén sikerült ép bőrrel megúsznia, de a kampányasszisztensnője életét vesztette. Ekkor hagyta el testvére, Bobby­ száját a mondat: „Valaki ott fent nem kedvel minket!”