A spiritualitás alapjai
Általános iskola harmadik osztályában különös hitoktatót kaptunk: Béla bácsit, aki ősz haját mindig hátrafésülve hordta, barna szövetöltönyt viselt, és finom pipadohányillat lengte körül. Nagyon jó ember volt. Olyan érdekesen és izgalmasan adta elő a bibliai misztikus történeteket, hogy az egész osztály hittanra akart járni miatta. Számomra nagyon fontos a spiritualitás, főleg így, felnőttként, amelynek egyik legfontosabb alapjává Béla bácsi, a vele való találkozás és az ő tanítása vált.
Szabadság és biztonság
Mindenképp szeretném megemlíteni a szüleimet is. Tizenévesen, amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy mit csinálnék szívesen, ők csak egyet követeltek, hogy tanuljak tovább. Abba viszont nem szóltak bele, hogy mit, nem volt kényszer. Semmi sem állt távolabb tőlük, mint a tévé, teljesen mással foglalkoztak, el sem tudták képzelni, hogyan lehet oda bekerülni. Igaz, én sem. Nagyon hálás vagyok nekik, főleg azért, mert a filmművészeti egyetem tévés szaka nekem már másoddiploma volt, és fizetni kellett érte. De apukám azt mondta, ez a legjobb befektetés. A szüleim egyszerre adtak szabadságot és biztonságot, mindig tudtam, hogy ha esetleg zuhannék, akkor sem fogok a földbe csapódni, mert anya és apa mindig elkap.
Meseszerű karrierállomás
Harmadéves voltam az egyetemen, amikor részt vettem az RTL Klub castingján, és bekerültem a csatornához. Fontos megemlítenem, hogy abszolút tiszteletet és szeretetet érzek a tanáraim iránt, nélkülük nem kerültem volna kapcsolatba ezzel a sokat eldöntő lehetőséggel sem. Bárdos András és Máté Krisztina voltak az osztályfőnökeim, és tanított Vitray Tamás és Horváth Ádám is. Nagyon szerettem őket, és ők is engem. Az első pillanattól éreztették velem, hogy van tehetségem, de felhívták a figyelmem a hiányosságaimra is. Miattuk kezdtem el rengeteget olvasni, hogy bővítsem a szókincsemet, nagyobb rálátásom legyen a világra, és véleményt formáljak a dolgokról. Ha ők nincsenek, akkor nem találkozom az RTL Klub egyik akkori kreatívjával, Schiwert-Takács Lászlóval, aki megjegyezte az arcomat, és elhívott erre a castingra. Magamban mindig azt gondoltam, hogy engem egyszer fel fognak fedezni, de amikor megtörtént, szinte el sem hittem, annyira meseszerű volt.
A saját út
Ugyanilyen fontos volt az is, hogy elbocsátottak a csatornától. Ha ez nem történik meg, akkor nem kezdek el azon gondolkodni, mi az, ami ténylegesen én vagyok, mi az, ami a legjobban érdekel, és hogyan lehetne ezt nézhető és hallgatható formában átadni. Hálás vagyok az elbocsátásért, mert így elkészülhetett a saját műsorom… És milyen szép, hogy hét év után visszatérhettem a Reggelibe, abba a műsorba, ahonnan elküldtek.
A legcsodásabb szeretetélmény
Az anyává válás folyamata mindenképp életem egyik legmeghatározóbb része. Nagyon féltem tőle, úgy gondoltam, óriási felelősség és hatalmas kötelezettség, és ez be is igazolódott. Ma már jobban kezelem mindezt, számomra az eleje sokkal nehezebb volt. Anyának lenni hihetetlen szeretetélmény, annyira mélyen és olyan rajongva tudom nézni a fiaimat, és úgy tudok velük veszekedni, mint senki mással. Folyton nézem, mi az, amiben hasonlítanak rám, és mi az, amiben előrébb tartanak, ügyesebbek, bátrabbak vagy szabadabbak. Többet és mélyebbeket tanulok tőlük, mint ők tőlem.
Fotó: Rózsa Erika, Fotocentral / Fülöp Dániel, Szabó Lilla
