Az Üvöltés című 1981-es filmben egy természettudós Afrikában tanulmányozza az oroszlánokat és a tigriseket, a házában és a környéken szabadon mászkálnak a nagymacskák. A felesége és a kamasz gyerekei éppen akkor érkeznek meg látogatóba, amikor a férfi nincs otthon, a dühös állatok pedig hosszasan kergetik a házban a vendégeket. Az Üvöltés a világ legveszélyesebb körülmények között forgatott filmje.

KIRÁLY AZ ABLAKBAN

1945-ben a tizenöt éves Tippi Hedren – Melanie ­Griffith anyja – éppen leszállt a villamosról, amikor odalépett hozzá egy nő, és elhívta modellnek a szombati divatbemutatóra. A szőke lány néhány évvel később már címlapokon, tévéreklámokban szerepelt. Első férjét, az egykori gyerekszínész Peter Griffitht egy forgatáson ismerte meg. Bár 1957-ben megszületett a lányuk, Melanie, a férfi kicsapongásai miatt elváltak.
Alfred Hitchcock egy csokiitalos tévéreklámban fedezte fel Tippi Hedrent, mielőtt a Madarak főszerepét felajánlotta neki. Mire a második közös filmjükkel végeztek, a rendező a rajongásával már megszállottan üldözte a nőt. „Tönkreteszem a karrie­redet” – fenyegetőzött Hitchcock, amikor a nő felbontotta a szerződésüket. Hedren akkoriban házasodott össze a második férjével, Noel Marshall producerrel. Neki az első házasságából három fia született.
A Marshall házaspár 1969-ben Afri­ká­ban forgatott, és a filmben szerepelt egy közöttük szabadon mászkáló oroszlán is. „Nem veszélyes így?” – kérdezte a színésznő. „Addig nem, ameddig a gazdája a közelben van” – magyarázták a stábtagok.
Marshallék meglátogattak egy rezervátumot, és eljutottak egy lepusztult házhoz is, amelyben oroszlánok éltek. „Az egyik a tetőn feküdt, a másik az ablakkeretben aludt. A legnagyobb oroszlán egy törött kerekes-székben gubbasztott” – írja a Shambala macskái című könyvében Tippi Hedren. Ahogy baktattak vissza a kocsihoz, a férje hirtelen megszólalt: „Ebből filmet kell csinálnunk.”
Ötletüket elmesélték a gazdának, akivel a forgatáson találkoztak. A férfi kinevette őket: „Egy oroszlánnal még lehet dolgozni. A felnőtt, idegen állatokat viszont nem terelgethetitek össze csak úgy, a semmiből, összeszoktatás nélkül, mert lemészárolják egymást. Vagy titeket.”

EGY ÁGYBAN A FENEVADDAL

Azt, hogy Afrikában forgassanak, gyorsan elvetették: arrafelé kevés a háziasított oroszlán, márpedig a vadon élők könnyen támadnak bárkire, hogy megóvják a kölykeiket. Elmerültek hát a dél-kaliforniai oroszlántulajdonosok és magánállatkertek világában. Amikor Tippi először fogott pórázon egy fiatal nőstényt, az állat meglódult, és a színésznő hason csúszott utána.
Megismerkedtek valakivel, akinek a hím oroszlánja, Neil már több filmben alakította a főgonoszt. Az első találkozón az állat játékból bekapta Melanie jobb vállát. A gazda felajánlotta, hogy kedvencével hetente négyszer-­ötször meglátogatják a családot, hogy összeszokhassanak. „Bár a gepárdokat megengedték a jogszabályok, a városban más nagymacskákat nem tarthattunk otthon. De hát Neil csak vendég volt nálunk” ‒ idézi fel az 1971-es emlékeit Tippi. A harmadik héten az oroszlán már Melanie-val aludt a franciaágyon. Amikor hatalmasat üvöltött, és a szomszédok áttelefonáltak, Tippi megcsillogtatta a színészi képességeit: „Igen, én is hallottam, szerintem egy motor lehetett.”
Egyszer vendégek vacsoráztak náluk, amikor Neilből kitört a birtoklási vágy, és nem akart a gazdája figyelmén másokkal osztozni. A barátságos pajtásból dühöngő fenevaddá vált. „Tűnjetek el innen!” ‒ kiáltotta a gazdája, a többiek pedig a nappaliba zárkóztak. Ahhoz, hogy a férfi visszanyerje az uralmat, felemelt kézzel kellett ordítania az állatra.
Az első saját oroszlánjukat, a háromhónapos Casey-t egy orvostól kapták, aki hamar ráunt. Onnantól nem volt megállás: sorra érkeztek a kölykök, akik a teniszcipőtől a drága kanapéig mindent megrágtak, és villámgyorsan nőttek.
Aztán egy délután Casey kiszökött a nyitva felejtett kapun. Tippi rémülten kereste a forgalmas utakon. Amikor végre meglátta, és utánakiabált, eszébe jutott, amit egy gondozótól hallott: az oroszlánok figyelmét a legjobban azzal vonhatja magára, ha furcsán mozog, mert az állatok agya ilyenkor automatikusan zsákmányt keres a jelenség mögött. Látványosan sántítani kezdett. A terve bevált, Casey hazáig követte.
A hatóság huszonnégy órát adott arra, hogy eltüntessék a vadállatokat. Egy sziklás-sivatagos területen, a Soledad Canyonban kezdtek új életet. A Shambalá­nak elnevezett birtok a készülő filmjükhöz is kiváló helyszínnek bizonyult. Ide építették az „Afrika-házat”, ahol a történet nagy része játszódik.