Jól gondoljuk: óriásit. Rengeteg vizet fogyaszt, óriási szerepe van az üvegházhatású gázok kibocsátásában, és egyre nagyobb területet hasít ki a bolygó vadonnal borított területeiből, gyorsítva ezzel a klímaváltozást. És akkor még nem beszéltünk a környezeti terhelésről, amit az élelmiszerek csomagolása, vagy a pazarlásról, amit a tonnaszám kidobott étel jelent.
Mit tehetünk? Ha szorongással, tagadással reagálunk, nem jutunk előre. Viszont ha csak egy kicsit is jobban odafigyelünk arra, hogyan bánunk az étellel, tudatosabban vásárolunk, változtatunk az étrendünkön, és teszünk az ételpazarlás ellen, formálhatjuk a jövőt. Hogy mindezzel spórolhatunk is, csak hab a tortán.
Enni vagy nem enni – a húst
Ha a húsmentes vagy kevesebb húst tartalmazó étrend egészségügyi előnyeiről most nem is szólunk, bőven van, amit a húsfogyasztás csökkentésével nyerhetünk. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet adatai szerint ugyanis világszinten az állattenyésztés felelős az összes üvegházhatásúgáz-kibocsátás csaknem tizenöt százalékáért, ami annyi, mint amennyit a közlekedéssel pöfögünk a levegőbe. Hagyjuk tehát el a húst, ha védenénk a környezetet? Megpróbálhatjuk, mert kutatások igazolják, hogy még a vegán étkezés is egészséges, vegetáriánus étrenddel pedig bőven marad állati fehérjeforrásunk. De még ekkorát sem kell lépnünk: kezdhetünk heti egy húsmentes nappal, a következő lépés pedig az lehet, hogy hétköznap megpróbáljuk minimalizálni húsfogyasztásunkat. Így a bolygónak is jót teszünk, és a vasárnapi húsleves sem kerül le az étlapról.
Minél közelebbről
Ha a szupermarketben megnézzük a címkét, a piacon érdeklődünk az áru eredetéről, és nem vesszük meg azt, ami indokolatlanul messziről érkezik, rengeteget tehetünk a fenntartható étkezésért. Az avokádó finom, de ha belegondolunk, hány évig éltünk úgy, hogy a létezéséről se tudtunk, és hány ezer kilométert utazott, hogy félig éretlenül a kosarunkba kerüljön, már nem csúszik olyan könnyen. Át kell gondolnunk azt is, biztos-e, hogy egy szárazföldi országban tengeri herkentyűvel kell feltölteni a fagyasztót, vagy hogy miért nem tudjuk kivárni az isteni ízes hazai paradicsomot, mert már áprilisban lecsót ennénk. A származási hely kérdése átvezet a szezonalitás fontosságához is. Kiss-Szabó Eszter, a Felelős Gasztrohős Alapítvány kommunikációs vezetője úgy fogalmaz:
– A szezonális alapanyagok fogyasztása mind környezetvédelmi, mind egészségügyi szempontból kedvezőbb, mert általában együtt jár a lokalitással is, így a termények utaztatásával járó kibocsátás sokkal kisebb lesz, mint az import-, szezonon kívül termesztett árué. Az éppen idejében leszedett alapanyagok termesztéséhez nem kell annyi pluszenergia sem, mint ezek üvegházi változatához, és a kisebb szállítási idő miatt vegyszerekből is kevesebb kell, hiszen nem szükséges a hosszú útra tartósítani. A szezonális terményekkel csomagolási hulladékot is spórolhatunk, mert ezek gyakrabban kaphatók lédig kiszerelésben, és a szállításuk sem igényel annyi csomagolást, ráadásul ezek a termények ízben is sokkal gazdagabbak. – Hagyjuk a holland kelbimbót, a görög görögdinnyét másra, várjuk ki és együk jóízűen a sajátunkat!
Fülétől a farkáig
Dédszüleink, nagyszüleink generációja számára alapvetés volt, most újratanuljuk, hogy a zöldséget a gyökerétől a leveléig, a gyümölcsöt héjastul, a húst pedig a szerényebb részekkel is számolva fogyasszuk. Érdemes belegondolni, milyen óriási különbség van lábnyomilag és etikailag is aközött, hogy hipermarketes csirkemellfilét veszünk, vagy az árából hentesnél vásárolunk egy egész csirkét, és az aprólékból levest főzünk, a combokból és a szárnyból pörkölt, a mellből rántott hús készül. Ugyanígy van a zöldségek esetében is: szinte nincs olyan növényi rész, amit valamilyen formában ne tudnánk felhasználni, így tényleg vétek kidobni bármit is. A karalábé leveléből pesztó, a héjakból alaplé készülhet, de még a kávézacc is újjászülethet, például sütiben. Tanuljunk az előző generációktól és a tudatosságban előttünk járóktól!
Tartósítsunk!
A „gyökerétől a leveléig” szemléletet erősíthetjük azzal is, ha amit csak lehet, elteszünk télre-tavaszra, vitaminhiányos időkre. Az utóbbi években ebben a témában is felelevenítettük nagyszüleink ismereteit, és a dolog trendi is lett: a legjobb séfek is savanyítanak, fermentálnak. A koreai konyha itthon is népszerű, mikrobiom-támogató savanyúságát, a kimchit otthon is elkészíthetjük, ráadásul akár még a görögdinnye egyébként kidobásra ítélt héját is felhasználhatjuk hozzá. Ha szezonban lecsót, paradicsomszószt, lekvárt teszünk el, télen nemcsak változatosabban ehetünk, de pénzt is megspórolunk, emellett pedig talán több türelmünk lesz megvárni, míg elárasztják a piacot az ízes itthoni termények.
Főzzünk többet!
Próbáljunk visszatérni az otthoni főzéshez. Nem mintha nem érdemelnénk meg néha egy jó éttermi ebédet vagy vacsorát (csak ne feledjük, hogy választásunkkal itt is szavazunk), de a gyakorlat, hogy mindennap házon kívül eszünk, vagy készételt rendelünk, sem a pénztárcánknak, sem a környezetünknek nem tesz jót. Kezdjük heti egy-két alkalommal az otthoni főzőcskét, majd ha ráéreztünk az ízére, fogjunk tudatos és előrelátó menütervezésbe.
Mentsünk ételt!
Az élelmiszer-hulladék jelentős része nem a háztartásokban, hanem áruházakban és vendéglátó-egységekben keletkezik. A Munch nevű magyar startup appja segítségével olyan ételeket menthetünk meg jóval az eredeti áruk alatt, amelyek a polcokra már nem kerülnének vissza, de még kifogástalan minőségűek.
Mitől olyan szuper?
A superfood az utóbbi évek trendi kifejezése lett, pedig az így címkézett élelmiszereknek inkább csak a marketingjük szuper. Ha kiváló élelmiszereket szeretnénk enni, lássuk meg a szupererőt a szezonális magyar zöldségben, gyümölcsben, gabonában is. A Felelős Gasztrohős szerint a jövő superfoodjai olyan szerény termények lesznek, mint
▸ a gluténmentes cirok
▸ az antioxidánssal és ómega 3-mal csordultig teli porcsin
▸ a májregeneráló köles
▸ a fehérjében gazdag kender
▸ vagy az immunerősítő homoktövis
Irány a piac!
A környezettudatos étkezés és főzés alfája és ómegája a piac. Tegyük rendszeres hétvégi programmá a piacra járást: jobbat, olcsóbbat, egészségesebbet kaphatunk, védjük a bolygót,
és közben még jól is szórakozunk.
Fotó: Unsplash / Shelley Pauls
