Házi közvélemény-kutatást végeztem a környezetemben. Egy tizenkilenc éves fiú szerint az ő korában vörös zászlónak számít, ha a másik drogozik, láncdohányos, és tartja a kapcsolatot az exével. Majd hozzátette, hogy neki személy szerint a vegánság is az, mert húsimádóként nem látja életszerűnek, hogy egy szigorú növényi étrendet követő lánnyal bármi tartós kialakulhatna. A negyvenes elvált nő számára azonnali kizáró tényező, ha a férfinak nincsenek rendben a fogai, a társkereső profiljában hazudott a magasságáról, vagy ha az intim testtájairól küld fotókat. Amikor a tinédzserek preferenciáját említettem, akkor elmondta, nála pont fordítva van: ha egy férfi nem beszél az exével – vagyis jellemzően a volt feleségével, és a gyermeke anyjával –, az minimum gyanús, felnőtt személyiség ilyet nem tesz; és akkor is menekülőre fogja, ha a másik fennen hangoztatja, hogy „zöldséget egyenek a nyulak, rendes férfinak rendes étel dukál”. Életkortól és nemtől függetlenül akadtak ismétlődő kitételek, például­ hogy nem jöhet szóba az, aki idegenkedik a kutyáktól, bár olyan is akadt, aki nem kezdene azzal, aki több állatot tart a lakásában. Többen említették a rasszizmust és a hímsovinizmust, de felmerültek hitbéli és politikai elköteleződések is mint kizáró tényezők. 

Amikor Gaál-Soproni Anita klinikai szakpszichológust felhívom, hogy beszéljünk a red flag jelenségről, nagyon megörül, a hozzá fordulók körében ugyanis mostanában ugrásszerűen megszaporodott ennek a kifejezésnek a használata. 

– Az elmúlt pár évben egyértelműen tetten érhető tendencia, hogy a fiatal páciensek angol kifejezéseket használnak bizonyos helyzetekre, és ezeket zavartalanul beleszövik a mondanivalójukba. Esetenként, amikor megkérem őket, hogy fordítsák le, mit jelent számukra a red flag, általában a stop kifejezéssel azonosítják. Onnan nincs tovább, egy kezdődő párkapcsolatnak ott véget kell vetni. Nézőpontom szerint egy ilyen red flaget sokkal inkább csak figyelmeztető jelként kellene kezelni, mert így végleg kizárják a potenciális partnert egy hirtelen ítélkezés alapján. Mostanában gyakran találkozom azzal is, hogy az emberek ismerkedési fázisban a benyomásaik alapján, megalapozatlanul, komplett pszichológiai diagnózisokat állítanak fel a másikról, például: az illető nem határozott vagy magabiztos, hanem narcisztikus, és menekülni kell. Ahhoz, hogy személyiségzavart diagnosztizáljunk, többórás tesztek és szakértelem kell, nem elég egy húsz másodperces TikTok-videóból merített információhalmaz. Ez az attitűd nagyon visszaveti a nyitottságot, és felgyorsítja a stigmatizálást, kirekesztést. A párkeresés előtt álló pácienseket gyakran kérem arra, hogy írjanak listát, mely jellemzőket díjazzák, és melyek kizáró tényezők. Megesik, hogy az utóbbiak közé olyan dolog is bekerül, ami számomra egy elakadást jelez. Ezekben az esetekben elkezdünk erről beszélgetni, és a terápia végén sokszor eljutunk oda, hogy a kliens azt mondja, végül mégsem olyan fontos neki ez a korábban megjelölt kizáró tényező, és ha ilyen a lehetséges partner, ő akkor is ad neki esélyt, mert összességében nézi majd az embert. Az első lépés mindig az, hogy saját magunknak merjük kimondani, hogy mi a fontos, és mi a figyelmeztető jel. 

NE ÍTÉLJÜNK ELHAMARKODOTTAN!

A szakértő hangsúlyozza, hogy valóban vannak olyan viselkedésformák, mintázatok, attitűdök, amelyek valakinek a viselkedésében vagy egy kapcsolat dinamikájában rejlő potenciális problémákra, kockázatokra hívhatják fel a figyelmet. Egészen mást jelent azonban mérlegelni ezeket, mint azonnal elvetni a lehetőséget, mondván, ebből úgysem lehet egészséges, egyenlő kapcsolat, és szakítás lesz a vége. 

– Amikor megkérdezem, hogy mi volt legutóbb a red flag, nagyon sokan ugyanazokat mondják: a manipulatív viselkedést, a felelősség elutasítását és a csúnya beszédet, ezek visszatérő viselkedési minták. Vannak általánosan elfogadott figyelmeztető jelek, például a drogozás, vagy sokak számára a játékszenvedély, de az irányítási hajlam már megosztó, mert van, akinek szüksége van arra, hogy a társa utat mutasson. A baj az, hogy belefutottunk az eltúlzott általánosításba: vannak pozitív és elfogadhatatlan tulajdonságok, így, ha egy férfi határozott vagy irányító, akkor az már sokak szemében agresszív. A szte­reotípiák fontosak, megkönnyítik az életünket, de nem szabad reflexszerűen alkalmazni őket. Hasznosabb, ha nem hozunk végleges ítéletet a másik felett, hanem hagyunk időt arra, hogy a problémákat jobban körüljárjuk, és további kérdéseket tegyünk fel az érintettnek. Így leáshatunk a probléma gyökeréig, és lehetőséget teremtünk arra, hogy megtaláljuk a megoldást.

KULCSSZÓ: ÖNISMERET

Magunkon segítünk, ha tudatában vagyunk a saját érzékeny pontjainknak, ugyanakkor nagyon fontos tudni, hogy ezek folyamatosan változnak, a különböző életszakaszokban teljesen mások lehetnek. Erről nemcsak gondolkodni, de beszélgetni is érdemes barátokkal, hozzátartozókkal, mert így kikristályosodik, hogy mik a saját értékeink, céljaink, hol vannak a határaink. Ha foglalkozunk magunkkal mentálisan, akkor gyorsabban felismerhetjük azokat a helyzeteket, amikor veszélybe sodorják az értékrendünket, önbecsülésünket, kapcsolatunkat. Azért is hasznos megosztani ezt másokkal, mert így alakulhat a gondolkodásunk, kiderülhet, hogy amit én kizáró tényezőnek látok, az másoknak kifejezetten vonzó. 

A pszichológus szerint nem árt néha azt is átgondolni, hogy a saját viselkedésünkből, múltunkból melyek azok az elemek, amelyeket mások figyelmeztető jelnek vagy egyenesen kizáró tényezőnek láthattak. Ez remek lecke arra, hogy ne egy-egy red flag alapján ítéljük meg a többi embert, hiszen az életben akadnak nehezebb napok, pillanatok. 

A legfontosabb az lenne, hogy kerüljük a túlzott kategorizálást; mindenkinek vannak hibái, idegesítő tulajdonságai, ne következtessünk ezekből rögtön arra, hogy a másik teljesen alkalmatlan partner vagy rossz ember. Társadalmi és kulturális háttértől is függ, hogy mik számítanak figyelmeztető jelnek, ahogy különbséget találunk a település méretétől függően is, más számít kizáró tényezőnek a nagyvárosban és egy kis faluban. Ha ismerjük a saját értékeinket, és tudjuk, hogy miket várunk el a másiktól, magunktól, akkor képesek vagyunk értelmezni ezeket a kívülről jövő „előírásokat” a saját kontextusunkban. Nem az számít, hogy mások számára mi a normális, hanem hogy mi elfogadható az adott egyén számára, illetve az ő mikrokörnyezetének. 

MIÉRT ÉPPEN VÖRÖS ÉS ZÁSZLÓ?

A „vörös zászló” kifejezésnek több évszázadra visszatekintő, kézzelfogható történelmi hagyományai vannak. A hadviselésben betöltött szerepének leghírhedtebb példája Antonio López de Santa Anna mexikói tábornokhoz kapcsolódik, ő volt az, aki Alamónál ezzel a szimbólummal hozta texasi ellenfelei tudtára, hogy nem szándékozik megkegyelmezni a védők egyikének sem, és fenyegetését be is tartotta. A vörös zászlót a mai napig használják a szárazföldi fegyveres erők, hogy figyelmeztessék a lakosságot a folyamatban lévő éleslövészeti gyakorlatokra, de így jeleznek a lőszereket szállító hadihajók is. A vörös zászló bizonyos országokban az erdőtűz kockázatát jelzi, a strandokon felhúzott piros lobogók pedig időlegesen tiltják a fürdőzést, jellemzően az időjárási körülmények miatt. 

Fotó: Stocksy