1981. Ekkor készült az első Indiana Jones-film, Az elveszett frigyláda fosztogatói, amelynek Harrison Ford a főszereplője. Negyvenkét év alatt nemcsak a filmgyártás, hanem az egész világ hatalmasat változott, úgy tűnik azonban, hogy Indiana Jones karaktere még tartozott egy izgalmas búcsúval a nézőknek. Íme, az Indiana Jones és a sors tárcsája ismerős és kevésbé ismerős arcai.

„Megváltoztam. Idősebb lettem. Szeretném, ha a közönség is értékelné az idő múlását, és azt, ahogyan nyomot hagyott a karakteremen” – nyilatkozta Harrison Ford a GQ magazinnak a legújabb, egészen pontosan az ötödik Indiana Jones-mozifilm bemutatója apropóján. Az Indiana Jones és a sors tárcsája az első (és valószínűleg az utolsó) alkotás a sorban, amelyet nem Steven Spielberg rendezett, vezető producerként azonban ebben is közreműködött, akárcsak George Lucas. A film zenéjét a legendás John Williams szerezte, aki utoljára az első részben dolgozott zeneszerzőként. Újra összeállt tehát egy nagy csapat, hogy méltó módon búcsúzhasson a közönségtől Harrison Ford mint Indiana Jones, minden idők legvagányabb régésze. 

Mondhatnánk, már az is csoda, hogy Ford képes volt leforgatni egy ekkora kaliberű filmet nyolcvanévesen, de az ő esetében ez szinte természetes. Hollywood egyik legszimpatikusabb színésze nem kíván nyugdíjba vonulni, most is folyamatosan dolgozik. Csak az elmúlt néhány évben láthattuk őt a Szárnyas fejvadász 2049-ben, A vadon hívó szavában, hallhattuk a hangját A kis kedvencek titkos élete második részében, és leforgatott két sorozatot is, az 1923, valamint a Direkt terápia címűeket. És bár az szinte biztos, hogy Indiana Jones bőrébe többet nem bújik bele, hamarosan a Thunderbolts és az Amerika Kapitány legújabb részében is feltűnik majd. Úgy látszik, Harrison Ford számára az idő múlása nem okoz semmiféle akadályt, de közben nem is dacol az öregedéssel. Nem akar fiatalnak tűnni, sőt, egyáltalán nem akar másnak látszani, mint ami, és talán ez is az egyik legfontosabb védjegye. 

A már említett első Indiana ­Jones-film 1981-ben készült, ezt követte 1984-ben az Indiana Jones és a végzet temploma, majd ’89-ben az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag. Majdnem húsz év szünet után, 2008-ban a karakter visszatért, és hatalmas sikert aratott a mozikban az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága. Azóta eltelt tizenöt év, és a rajongók legnagyobb örömére elkészült az utolsó rész. „Szerettem volna egy filmet, amely Indiana Jones életének a végéről szól, amiben látszik, hogyan fejlődött a személyisége, és milyen idős ember lett belőle” – nyilatkozta a színész a bemutató után. A sors iróniája, vagy épp a holly­woodi szupertechnológia nyughatatlansága az oka, de kedvenc régészünk ebben a legújabb epizódban nagyjából huszonöt percre visszarepül az időben, egészen pontosan 1969-be, hogy megküzdjön a nácikkal, akik huszonnégy évvel a második világháború után még mindig rettenetes dolgokat terveznek. Hogy hiteles legyen a jelenet, a filmkészítők a „hagyományos” Photoshop-technológia helyett a mesterséges intelligenciát hívták segítségül, hogy Indy karaktere nagyjából úgy nézzen ki, mint a ’81-ben készült első részben. Bár a végeredményt sokan kritizálják, sőt magát a kérdést is sokan feszegetik, hogy miért volt erre egyáltalán szükség, Harrison Ford nagyon elégedett. „Megpróbálom elmagyarázni, hogyan készült, bár én sem értem – vallotta be nevetve a The Esquire magazin interjújában –, ez nem olyan, mint amikor Photoshoppal fiatalítanak. Ez tényleg az én arcom, csak egy másik életkoromban.” Arra a kérdésre pedig, hogy hogyan érezte magát, amikor meglátta a felvételeket, nemes egyszerűséggel csak azt felelte: „öregnek”. Pedig ez az a jelző, ami valószínűleg még mindig nem jut eszünkbe róla.

Valódi helyszíneken

Ford egyébként nagyon haladó szellemű, és lelkesen próbál ki új dolgokat. Ezért adta meg magát a Marvel-univerzumnak is, és vállalt szerepet az Amerika Kapitány legújabb részében. „Én csak azt láttam, hogy ezekben a filmekben egy csomó nagyszerű színész nagyon jól érzi magát. Miért akartam volna kimaradni ebből?” – nyilatkozta, de azt is elmondta, hisz a „régimódi” filmezés csodájában is. „Néha nagyon hasznos egy kék dobozban állni és eljátszani, hogy az Eiffel-­torony tetejéről látom egész Párizst, de azért az az igazi, amikor egy jelenet forgatása közben érzem Marokkó szagát, vibrálását, látom a helyi statisztákat. Semmi sem fogható ahhoz, mint amikor ott lehetek valahol élőben, és elrepíthetem a nézőket olyan helyekre, ahova a legtöbbjüknek nem sok esélye van eljutni.” A legújabb Indiana Jones-filmet egyébként nagyrészt Szicíliában forgatták, amiről a többi stábtag is hatalmas lelkesedéssel áradozott.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .