Beletörődtem? Hiba volt. Kitartóbban kellett volna szóvá tenni, hogy tűrhetetlen a hivatalok nyelvezete, és Arany János eliszonyodna, ha látná, mit tesznek a gyönyörű magyar nyelvvel a magasságos intézmények. De nem kiabáltunk-kiabáltam, legfeljebb csak morgolódtunk, közben megszoktuk, hogy többször kell elolvasni a mondatszörnyeket, hogy egyszer megértse az ember. Akkor is, ha diplomákat halmozott, akkor is, ha nyolc osztályt (se) végzett. No, ezért örültem, amikor egy ismerős, tizenkilenc éves srác pikírt mosollyal mutatott egy sms-t, miszerint a vezetői engedélye „a mai napon postára adásra került”. – Nem azt írták, végre elküldték, postázták, postára adták (adtuk), szerintük a személytelen ügyintézőtől függetlenül, valamiféle felsőbb hatalom juttatja el hozzám a szerencsétlen jogsimat – magyarázta röhögve, és én értékeltem, hogy a Z generáció tagját is elképeszti a nyakatekert nyelvi képződmény. ­Talán van remény arra, hogy a jövőben nem megcsókolásra kerül a szerelmem, a halottunk sem kerül eltemetésre, a pénzünk sem ellopásra… Ők majd kimondják: megcsókoltam a szerelmemet (ÉN), eltemettük a halottunkat (MI), postáztam a jogosítványt (ÉN, a hivatal ügyintézője),­ ellopták a pénzünket (ŐK). Olyan silány a jelen, hogy nem lesz nehéz feljebb lépni a következő generációnak!

A hatéves Panna derékig érő szőke haja és bájos arcocskája ellenére sem foglalkozik a külsejével. Észreveszi, ha tetszik valamelyik kortársának, de nem érdeklik a fiúk, szerinte a lányok okosabbak. Épp ezért lep meg mindenkit, amikor a strandon belehallgat a felnőttek beszélgetésébe, amelynek főszereplője egy válófélben levő jóbarát, majd a szüleinek szegezi a kérdést: – A lányok feleségül mehetnek a testvérükhöz? – Az első döbbenet után az édesanyja szerencsére nem tart előadást a vérfertőzésről, csak egy rövid nemmel válaszol. – Kár – jelenti ki Panna. – Gondoltam, ha születik egy fiútestvérem, biztosan okos lesz, meg rendes, és akkor nem kell más férjet választanom. – Hatéves koromban királylányruhákban illegettem magam, és biztos voltam abban, tökéletes királyfi jön majd értem, a kislányom pedig olyan szabadon és pragmatikusan gondolkozik, mint egy bölcs, öreg politikus. Talán a mai öt-hat évesek teremtenek majd olyan világot, amelyben valóban egyenrangú lesz nő és férfi… – mondja este az édesanya, közben az arca egyszerre tükröz csodálkozást, büszkeséget és aggodalmat.