Garfield megálmodója, Davis egy farmon, huszonöt cica között nőtt fel, vagyis betéve ismerte a macskák valamennyi tulajdonságát. Belőlük gyúrta össze Garfieldot, akinek eredetileg csak a mellékszerepet szánta, és a gazdi, Jon Arbuckle köré építette volna a történetet, sőt a képregény is a Jon címet kapta volna. Szövegírás közben jött rá, hogy az összes poén és csattanó a macska szájából az igazi, így végül a duci vörös házi kedvenc lett a főhős, aki 1978. június 19-én jelent meg először az újságok hasábjain.

Míg Garfield alakja azokból a macskákból építkezett, amelyekkel Davis felnőtt, nevét, személyiségét és testalkatát már a karikaturista nagyapja, James A. Garfield Davis ihlette – akit nem mellesleg James Abram Garfieldről, az Egyesült Államok huszadik elnökéről neveztek el. Davis a nagyapját egy interjúban nagydarab és fanyar emberként jellemezte.

Bár Garfield története Jim Davis szülővárosában játszódik, annak nincs túl nagy jelentősége. „Szeretném, ha az ausztráliai Sydney-ben is azt gondolnák az olvasók, hogy Garfield a szomszédban lakik – nyilatkozta egy interjúban Davis. – Az evéssel és alvással foglalatoskodó Garfield macskaként nagyon univerzális. Csak azért, mert macska, valójában nem hím vagy nőstény, nincs fajtája vagy nemzetisége, nem fiatal, nem idős. Mindez sokkal több mozgásteret ad a humornak.” Bár Garfield fajtája nem ismert, csíkos szőrméje alapján valószínűleg egy cirmossal van dolgunk.

Az örök kövér

Az évek során a képregényhős sok változáson ment keresztül, például 1984-ben négyről két lábra állították – hogy fenéken tudja billenteni Ubult, a kutyát –, álmos tekintete és ducisága viszont több mint négy évtizede állandó. „Garfield egészséges üzenettel bír, hiszen egyáltalán nem tökéletes. Ezt maga is tudja, és el is fogadja. Elégedett önmagával. Ha hozzá hasonlóan mindenki így érezne, talán kevesebb lenne a különféle mentális zavar. Ő sem tökéletes. Sőt, valójában ő maga a bennünk mélyen rejlő tökéletlenség. Ezért azt gondolom, vele sokkal könnyebb azonosulni, mint egy vékony, izmos képregénykarakterrel” – nyilatkozta a macska megálmodója. 

2004-ben Garfield a mozikba is megérkezett, ahol az élő szereplős játékfilmben egy számítógépes program segítségével keltették életre a cicát. A film összesen 203,7 millió dollár bevételt hozott világszerte.

Lasagne minden mennyiségben

A képregényben megjelenő történet szerint Garfield a Mamma Leoni olasz étterem konyhájában született, öt fontot és hat unciát nyomott. Ellentétben a család többi tagjával, akik inkább rágcsálókon éltek, ő fet­tuccinében és ravioliban hempergett, és megette az összes lasagnét, amit csak látott. Mivel Garfieldnak hatalmas volt az étvágya, az étterem tulajdonosa úgy döntött, megválik a macskától, és egy állatkereskedésbe adta. Itt nem érezte túl jól magát, így az első érkező vásárlóra vetette magát, hogy őt válassza. Ő volt Jon
Arbuckle (aki egy 1950-es kávéreklámból kapta a nevét), Garfield későbbi gazdája. A macska tésztarajongása később sem csillapodott, hetente átlagosan ötven doboz lasagnét rendel, de a születésnapján ennek a sokszorosa is belefér. „Soha nem találkoztam olyan lasagné­val, amelyet ne szerettem volna” – hangzik egyik elhíresült mondata. Bár gazdája gyakran fogyókúrára fogja, az agyafúrt macska mindig kijátssza.

Egzisztenciális válságban

Az 1989. október 23-tól 28-ig megjelenő Garfield-képregények történetszála egy váratlan és szokatlan fordulatot vett: a korábban mindig laza és vicces macska egy sötét és üres házban ébredt, egzisztenciális szorongások gyötörték, és szembe kellett néznie legnagyobb félelmével, a magánnyal. „Miután évekig magától értetődőnek tartotta az életet – írta Davis –, Garfieldot megrázza az időnek nevezett elkerülhetetlen folyamat rémisztő látomása.” Garfield, bár legtöbbször cinikus hangulatban van, néha azért elgyengül, problémáit pedig Micivel, a plüssmackóval osztja meg.

Üzleti siker

Garfield hamar országos sikert aratott: három évvel a debütálása után 850 újságban jelent meg, a garfieldos termékeket pedig több mint 15 millió dollár értékben értékesítették. 2002-re a világsiker is megérkezett, 263 millió olvasóval több mint 2500 újságban jelent meg világszerte. Népes olvasótáborával a Guinness-rekordok Könyvébe is bekerült, mint a legtöbb újságban szereplő képregény. 1983 és 1991 között tizenkétszer jelölték a televíziós Emmy-díjra, amiből négyet meg is ítéltek animációs kategóriában. Több mint négy évtized után a vörös macska népszerűsége töretlen, könyvek, tévéműsorok, animációs sorozatok, filmek, videójátékok főszereplője, amelyek évente egymilliárd dollárt hoznak.

A listavezető

A Garfield-képregények a The New York Times bestsellerlistájára is felkerültek. „Egy időben hét kötet szerepelt a listán egyszerre. Ekkor változtatták meg a lista elkészítésének módját, a többi kiadó sérelmezte, hogy szerzőik Garfield miatt nem tudtak bekerülni. A Garfield at Large (1980) két éven keresztül volt az első helyen” – emlékezett vissza Davis, és hozzátette, a kötetek címei rendre a macska ­súlyára vagy az ételre utalnak.

Míg a televízióban Lorenzo Music amerikai színész kölcsönözte Garfieldnak a hangját, 2001-es halálát követően a 2004-es mozifilmben már Bill Murray hangján szólalt meg. Davis szerint a színészlegenda nemcsak az orgánuma miatt volt jó választás, személyisége pont olyan, mint a cinikus Garfieldé.

A rejtélyes rakomány

Mint az egyik legsikeresebb franchise, Garfield számtalan terméken (játékon, ruhaneműn, matricán, bögrén) megjelent már, de a legemlékezetesebb az a vezetékes telefon, amelyen a hatalmas Garfield-szemek kinyílnak, ha használója felemeli a kagylót. A telefont az 1980-as években gyártották, és gyakori tengerparti hulladék az észak-franciaországi Finistère-ben. Mint kiderült, egy megsemmisült szállítókonténerből származnak a narancssárga telefonok, amelyekre egy félreeső, csak apály idején megközelíthető tengeri barlangban bukkantak rá. A víz innen mossa ki a meglepően jó állapotú készülékeket.

Egy csapat készíti

A kreatív irányítás ugyan Davis kezében maradt, és a szövegeket is ő írja, a rajzokhoz már csak vázlatokat készít, a kidolgozást és a színezést művésztársaira bízza, akikkel közösen találják ki az újabb gesztusokat, mimikákat és testtartásokat. Az utolsó szó mindig Davisé, hogy Garfield eredeti hangja ne vesszen el.