Tizennyolc éve dolgoztam a sajtóban, amikor a semmiből elfogott a pánik. Rájöttem, nem értek semmi máshoz, ki kell találnom, hogyan állhatok több lábon. Megnéztem, milyen ingyenes képzéseket biztosít az akkori OKJ, kiválasztottam néhány szakmát, ami testhez­állónak tűnt vagy vonzott, és elkezdtem nyomozni, hogy az egyes szakképzési centrumokban milyen minőségű az oktatás. A kör hamar egy iskolára szűkült, beadtam a jelentkezésemet kárpitos szakra, majd negyvenévesen újra beültem az iskolapadba, illetve a műhelybe, hogy elsajátítsam egy hiányszakma alapjait. Fárasztó két év elébe néztem, munka után jártam iskolába, de ma párhuzamosan űzöm a két szakmám, és hamarosan kezdem az asztalosságot. Megnyugtat a gondolat, hogy ha ki is húzza az élet a lábam alól a talajt, van merre elindulnom. Hozzáteszem, bár szorongásból döntöttem az iskolapad mellett, életem legjobb élménye volt, a közösség és a kétkezi szakma szépsége megannyi pozitív változást hozott az életembe. 

Állandóság helyett fejlődés

Bár sokan tudják, hogy a munkaerőpiac sebes változásai közepette csak az boldogul, aki folyamatosan képzi magát, szomorú hír, hogy a lehetőségek korlátozottak.

 – Ami a felnőttképzésekben való részvételt illeti, hazánk nem áll jól ebben, az EU-tagországok listáján az utolsók között vagyunk – magyarázza Scharle Ágota, a Budapest Intézet vezető kutatója. Hozzáteszi, sokszor pont azok maradnak ki a tanulásból, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá: az iskolázatlanok, munkanélküliek. – Lakossági adatfelvételekből tudjuk, sokan azért nem képzik magukat, mert nincs idejük, nincs, aki megfinanszírozza a költséges tanulmányokat, de gyakran a képzések minősége is bizonytalan. Szomorú, de rengeteg ember számára az alapvető készségek hiánya jelenti az akadályt, a beiratkozásig sem jutnak el, hiszen funkcionális analfabéták. Ez a felnőtt népesség 15-20 százalékát érinti. Alapprobléma a képzési piac rugalmatlansága is: a képzések általában nem tudnak eljutni a kisebb falvakba – magyarázza a kutató. Rávilágít arra is, hogy itthon a képzések nem igazodnak a résztvevő már meglévő tudásához, mindent a nulláról kell kezdeni.

 – Ez egy olyan világban, ahol egy szakma helyett négyet-ötöt kellene megtanulni egy élet során, nem fenntartható, ráadásul a szakmák is egyre gyorsabban változnak. Ezt már a saját bőrükön érzik azok a fia­talok is, akik nem biztosak benne, hogy választott szakmájuk pár év múlva ér-e valamit.

– Huszonkettő voltam, amikor rájöttem, tudatosan kell tanulnom, hiszen ma már azzal is számolni kell, hogy lehet, hogy amit kitanulok, arra pár év múlva már nem lesz kereslet, vagy nem tudok megélni belőle – mondja a huszonnégy éves Nagy Veronika, aki jelenleg az ELTE pénzügy mesterszakán tanul. – A gimnáziumban a felvételi előtt bemutatták az egyetemeket, viszont nem tudtuk elképzelni, a valóságban mit takarnak a képzések. Az volt a legnagyobb félelmem, hogy valami olyasmibe fektetem bele az energiá­mat, amire később nem lesz igény, vagy én magam nem találom meg magam benne, és így elveszítek négy évet, ami rengeteg idő. Sokan csak úgy találomra választottunk szakot, és úgy voltunk vele, majd útközben meglátjuk, jó-e, vagy sem. Míg a szüleim generációja a biztonságos állandóságot kereste egy szakmával, ma már más a helyzet, a folyamatos gyorsulásra, fejlődésre kell koncentrálnunk, hogy versenyben tudjunk maradni – magyarázza Veronika. Szerinte ma minden a fogyasztás, a gyors elhelyezkedés felé tolja a fia­talokat, amit csak tetéz, hogy az albérletek árai az egekben vannak, egy teljes munkaidős állásból is alig lehet kifizetni. A fiatal lány tudja, a diploma megszerzésével biztosan nem ér véget a tanulás.

Egyre több magyar diák dönt úgy, hogy külföldön tanul tovább, és bár pontos számadatok nincsenek, az Engame Akadémia becslései szerint 2021 és 2022 között 16 ezren tanultak felsőoktatásban külföldön. Bár idén 126 ezren jelentkeztek valamelyik felsőoktatási intézménybe itthon, azt még nem lehet tudni, hogy ténylegesen hányan kezdik meg tanulmányaikat, sokan ugyanis külföldre mennének, és csak biztosítékul adták be jelentkezésüket a magyar intézményekbe. 

Idősként is aktívan 

Az oktatásból az idősebb korosztályt sem szabad kihagyni, hiszen a várható élettartam nő, a hatvanéves vagy ennél idősebb emberek korcsoportja egy aktív generációnak tekinthető, ami megjelenik a tanulás, az egészség és a késői karriertervezés terén is. 

– Míg a fiatalabb korcsoportoknál szervezett az oktatás, addig a hatvanöt év felettiekre ez nem igaz, pedig az idős embereknek is nagy az igénye a tanulásra. Egy több mint kétmillió fős rétegről beszélünk, közülük pedig több százezerre tehető azok száma, akik képeznék magukat – magyarázza Hegyesiné Orsós Éva, a Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetségének elnöke, aki sok évtizede végzi munkáját önkéntesen. A szakember hozzáteszi, az idősek képzésére nemcsak a kellemes időtöltés miatt lenne égető szükség, hanem azért is, hogy ne szoruljanak ki a társadalomból, például magabiztosan mozogjanak az online térben. Ebben persze a fiatalabb családtagok is óriási segítséget jelentenének számukra. 

– Komoly előnyük van a magasabb iskolai végzettségűeknek, és azoknak, akik hozzáférnek az internethez. Elég, ha az ember felmegy a Face­bookra, és naponta rengeteg képzés hirdetése jön szembe. Én magam most két online programba kapcsolódom be, igaz, az online kurzusok ellen szól, hogy nem teremtenek közösséget, időskorban pedig erre lenne a legnagyobb szükség – mondja, és rávilágít, rengeteg jó példa van szerte az országban, sok a népszerű program. Több településen az idős­szervezetek az önkormányzatokkal vagy a helyi egyetemekkel együttműködve szerveznek előadásokat ­
egy féléves tematika mentén. 

A Semmelweis Egyetem Szenior­ Akadémiája évek óta népszerű, ahogy a Milton Friedman Egyetem Nyugdíjasok Óbudai Akadémiája is, de ingyen lehet tanulni a Debreceni Egyetem Szenior Egyetemén, a Pázmány Szenior Egyetemen vagy az ELTE Harmadik Kor Egyetemén is.

Energiaforrás az elmének 

Az élethosszig tanulás már csak az elnevezése miatt is sokakat megriaszt, az iskolapad rossz emlékeit hívja elő, pedig a folyamatos ismeretszerzés lehetne ennek pont az ellenkezője is.

 – Ahhoz, hogy egy kert szép maradjon, hogy gyönyörködni tudjunk benne, állandóan gondozni kell. Amint ezt abbahagyom, elkezd leépülni. Az élethosszig tanulás is ilyen: az önfejlesztés, az önépítés az egyik legélvezetesebb és leghasznosabb dolog. Fontos azonban, hogy ezt párhuzamosan tegyük az önelfogadás és az önszeretet gyakorlásával, hogy békében legyünk azzal, ahol most tartunk – mondja dr. Buda László pszichiáter, pszichoterapeuta.­ – Örülök, hogy csupa olyan ember vesz körül, aki szenvedélyesen tanul: vagy azért, mert gyógyulna, vagy azért, mert rájön, ez ad napról napra megújuló energiaforrást az elmének. 

A szakember rávilágít, a tanulásnak két oldala van: az egyik a külső információkat jelenti, legyen az egy új könyv, egy új tananyag, módszer, film, élmény; a másik azt a belső aspektust, hogy rá tudok-e nézni másképp ugyanarra a dologra. Az élethosszig tartó tanulás része, hogy húsz év után képesek vagyunk új szemmel nézni a partnerünkre, vagy végigsétálni a saját utcánkon úgy, hogy az egy eddig ismeretlen élmény legyen.

 – Ha az ember rájön arra, hogy a fejlődés egy belső tágulás, tudatra ébredés, akkor új belső territóriumra lel. Én a tanulásnak akkor látom értelmét, ha az információ bővülése mellett valamiféle mélyülés is tapasztalható: ha a tanulástól bölcseb­bé, derűssebbé, harmonikusabbá, nyugodtabbá, hasznosabbá válunk.