Óvtak és tanítottak

A színház világába nőttem bele, hiszen apukám operaénekes volt, anyukám pedig szubrett (Oszvald Gyula és Halasi Marika – a szerk.). Már gyerekkoromban látszott, hogy nekem is megvannak a magam adottságai. A szüleim nem tiltottak ettől a pályától, mert meg voltak győződve arról, hogy színpadra születtem. Ugyanakkor óvtak is, mert pontosan tudták, hogy a siker nemcsak a tehetségen múlik, hanem a kitartáson, a szorgalmon, az empatikus képességen, és azon is, hogy az adott pillanatban éppen hogyan tudok összpontosítani a színpadon. Megtanítottak mindenre, amit ők tudtak, de azért szakmát is adtak a kezembe, így először közgazdasági technikumban végeztem. Ellestem tőlük azt is, hogyan érdemes szemlélni a világot, hogyan kell talpon maradni, hogyan éljem boldogan az életemet. Filozofikus alkatok voltak, nagyon sokat beszélgettünk. Én pozitívan szemlélem az életet. A véletlen szerencséről például azt gondolom, mindig itt van körülöttünk, csak készen kell állni rá, hogy az ember nyakon csípje.

Egy jó mondat

Fontos mentorom volt Vámos László főiskolai tanárom, Bogár Richárd és Váli Éva is. És természetesen az összes elődöm nagy hatást gyakorolt rám, akiknek a jóvoltából magamba szívhattam a műfajt. Egyszer A denevérben a kuplénál három női karaktert kellett életre keltenem: egy cselédet, egy kokottot és egy királynőt. A királynőt először nem tudtam, hogyan oldjam meg. Akkor Vámos László azt mondta: „Gondold azt, Marika, hogy ekkora szempillái vannak!” És a tenyerével meg az ujjaival imitálta a szempillákat. Egyből a helyére került bennem a királynő. Mindig is nagyon fogékony voltam a jó instrukciókra.

Elsöprő siker Iluskaként

A János vitéz Iluskája az egyik legkedvesebb szerepem. Huszonhét éves voltam, amikor a bőrébe bújhattam, ekkor bíztak meg először egy ilyen fontos alakítással első szereposztásban. Meghatott a megtiszteltetés, de épp akkor derült ki, hogy várandós vagyok, így szaladtam Vámoshoz, hogy sajnos nem tudom elvállalni. Ő viszont megnyugtatott, hogy megoldjuk. Végül átlagon felüli kritikákat kaptam, az nagyon boldoggá tett. A János vitéz a gyerekem életében is meghatározóvá vált.