Rezes Judit színésznő – Két nap a barátnővel
– Augusztus utolsó hete nálam már munkával telik, elkezdem próbálni a Katonában az Embtrag című darabot, amelyet Székely Kriszta rendezett, és Az ember tragédiájának Nádasdy Ádám-féle szövegváltozatára épül. A próbákig volt három hetem, amit igyekeztem okosan, izgalmas élményekkel beosztani. Nagyon szeretünk a lakóautónkkal útra kelni. Mivel a gyerekek vízimádók, folyópartokban és tavakban gondolkodtunk. Nagy szerelem nekünk a Dunakanyar, például Esztergom környéke, de idén nyáron beleszerettünk Tiszakécskébe is, ahol van egy fantasztikus kemping, egybenyitva a fürdővel. Gyerekekkel, kutyával ideális. Ide visszavágyom. Szerettem a kutyával futni a gáton, nézni, ahogy a Tiszában úszik. Nagy álmom, hogy eljussunk Szlovéniába egy vadvízi túrára, de már annak is nagyon örülnék, ha összejönne még két szabadnap a barátnőmmel, hogy kettesben el tudjunk utazni valahova. Ez nagyon jólesne.
Lackfi János író, költő – Szőlő és privát tenger
– A nyár a munkákról is szólt, július végén a kapolcsi Kaláka Versudvaron üzemelt költészeti látványpékségem. A sok örömöt, találkozást augusztusban pihenem ki. Szőlőmet tetejezem, kerítést festek, focizok a helybeli öregfiúkkal, családommal vagyok, elmerülök a nyári örömökben, meg a vízzel teli szőlőskádban, az én privát tengeremben. Csodás várakat nézünk a Zemplénben, hegyre mászunk, kisvonatozunk, patakban tocsogunk, mókusokat, harkályokat, unkákat és lepkéket nézünk. S mivel nyolcéves Julcsink is velünk tart, nem is kirándulók vagyunk, hanem rendőrök, Medve Mátyás, Oroszlán Oszkár és Kecske Kálmán, akik a betyárokat próbálják kideríteni fába vésett nyomok és egyéb gya-nús jelek alapján… Mindeközben a zsámbéki szabadtéri színpadon Őze Áron rendezésében bemutatták Milyenek a magyarok? című sikerkönyvem zenés változatát. A darutollas, Erős Pistá-s, unicumos, sírva vigadós mindenit neki! Feladat is van persze, be kell fejeznem egy mesekönyvet a halálról, és egy intenzív apa-fiú drámát, amely Debrecenben kerül színre.
Lami Juli, a Nők Lapja újágírója – Fogadalmak és némi pánik
– Augusztus 20-án minden évben elfog valamiféle pánik, hogy mindjárt vége a nyárnak, még gyorsan ki kell hozni belőle a lehető legtöbbet. Néhány éve elhatároztam, ezt nem szomorúsággal, hanem tettvággyal fogom megélni, és tudatosan megpróbálom még egy utolsó nagy lendülettel élvezni ezt az időszakot. Ennek fontos része, hogy minden olyan programot, amit leginkább csak nyáron lehet csinálni, belesűrítem ebbe az utolsó hétbe. Még nem voltam a Palatinuson? Gyorsan pótlom. Nem ittam Aperol Spritzet valamelyik teraszon? Még aznapra próbálom beszervezni egy barátnőmet.
A családunkban már-már hagyomány, hogy augusztus 31-én, legalábbis, ha az idő engedi, mindenképp elmegyünk strandra, mégpedig az összes gyerekkel, beleértve az unokatestvéreket is, hogy méltó módon búcsúzhassunk a nyártól, és vele együtt a strandolástól is.
Az sem mellékes, hogy sokszor augusztus vége felé jövök rá, hogy a legjobb nyári cuccaim nagy részét már megint nem vettem fel, ugyanabban a két ruhában, pántos felsőben és lenge nadrágban csináltam végig az egészet. Úgyhogy ezekben a napokban hajlamos vagyok úgy kinézni, mint egy elkeseredett divatinfluenszer, aki apait-anyait belead, hogy mindennap tetőtől talpig mást viseljen.
Végül, de nem utolsósorban minden évben igyekszem megfogadni, hogy nem hagyom, hogy az évszakok változása rányomja a bélyegét az életkedvemre… de ezzel január közepénél messzebbre még nem igazán jutottam. Olyankor már rendszerint csak az motivál, hogy idén is eljön a nyár… és legközelebb annak minden napját maximálisan ki fogom élvezni.
Jónap Rita, a Nők Lapja újságírója – Nyárbúcsúztató őszváró
– Lehet bármekkora kánikula, augusztus utolsó napjaiban én már dörzsölöm a tenyerem, hogy csak párat kell aludni, és itt van végre az ősz! Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy tisztességesen elbúcsúzzak a nyártól, többek között egy klasszikus szalonnasütéssel, melynek kötelező eleme a pálinka, szalonna, kolbász, sült hagyma, fröccs. Ilyenkor ejtem meg az utolsó befőzést is, általában áfonyával zárom a sort, szépen elrendezem a pincében az üvegeket, és örömködöm, hogy idén is szorgos kis hangya voltam. Az iskolás évek nem múltak el nyomtalanul, szeptember elseje előtt be kell szereznem néhány szép színes tollat, különleges jegyzetfüzetet. Nem mintha máskor nem lehetne, de ilyenkor a legjobb a választék, és már attól boldog vagyok, hogy a papírboltban matatok. A kedvenc szandálomat meg a bitang overallomat még egyszer biztosan felveszem, és nagyon ügyelek rá, hogy a nyári mintás bögréimet és könyvjelzőmet, valamint a fürdőruhás nővel, világítótoronnyal és fagylalttal díszített táskámat még használjam, mert ezeknek szeptember elsején menniük kell. Végre.
Cserhalmi Imre író – Az előadás munka, az unoka jutalom
– Mintha az idős emberek elfelejtenének nevetni. Ez a tapasztalatom, illetve aggodalmam is sarkall a Szenior Akadémián tartandó következő előadásomra, amelyen augusztusban dolgozom. A humor, a derű meg az időskor összefüggéseiről szeretnék beszélni. A téma nemi meghatározottságát már sokan megfigyelték: a nők azokat a férfiakat tartják humorérzékkel megáldottnak, akik meg tudják őket nevettetni, a férfiak pedig azokat a nőket, akik nevetni tudnak az ő vicceiken. Ám vannak specialitásai az időskor és humor összefüggéseinek is. Például az évek múlásával mind nagyobb szerepe van az öniróniának, a tapasztaltságból fakadó felülemelkedés képességének, s annak a szemüvegnek, amellyel a humort nem csak nyílt humorforrásban lehet meglátni. Mert nem kell okvetlenül vicceket, poénokat kapnia annak, aki humorra vágyik, meglelheti a látszólag unalmas, szokványos eseményekben vagy éppen a saját gyarlóságaiban is. Így is létrejöhet a humornak nem harsány, hanem szelíd, de életmóddá válható formája, a derű. Nos, ez az augusztus végi programom. Az egyik. Mert legalább ekkora feladat lesz számomra az az idő, amit azzal tölthetek, hogy Amerikában született és ott élő unokámnak megmutatom Budapestet. Elsősorban a Városligetet, ahol a Magyar Zene Háza unoka nélkül is az egyik kedvenc úti célom. Nem sorolok fel mindent, csak a Csónakázó tavat, ahol a fiúunoka bizonyára evezni akar majd, hogy fitogtassa az erejét, én pedig hagyni fogom… Ezt úgy fogom fel, mint előzetes ajándékot az augusztusi előadásért.
