Bár lábunk természetes talajra van „tervezve”, régóta cipőben járunk, sima, kemény felületeken. Pedig igazán jó az lenne, ha változatos talajon lépdelnénk vele. Ezt felismerve építenek immár Magyarországon is mezítlábas ösvényeket, elsősorban óvodákban, parkokban és turisztikai helyszíneken. Aki szeret a kertben kreatívkodni, az kialakíthat ilyet otthon is, a kisebb változatok elkészítése nem ördöngösség – de már önmagában az is jó, ha a gyepen sétálunk, hiszen az is egyenetlen. A változatos talajon történő mezítlábazás azért hasznos, mert segíti a talpboltozat épségének megőrzését – ami mai életvitelünk mellett komoly kihívás.
– Sokszor bele sem gondolunk, de a két lábon járás komoly terhet jelent ennek a területnek. Állás, sétálás, futás és ugrálás során a test tömege a talpboltozaton keresztül terhelődik át a talajra, az segíti csillapítani a mozgásból adódó ütközéseket is. Emiatt kulcskérdés, hogy anatómiája megfelelő legyen, egyenetlen talajon, síkon, lejtőn és emelkedőn egyaránt jól funkcionáljon. A problémája a leggyakrabban abból adódik, hogy a talpboltozat úgymond lelapul – mondja Kiss Kata gyógytornász, manuálterapeuta.
A talp boltozata hat-hét éves korig alakul ki, emiatt pici gyerekeknél lúdtalpról és egyéb problémáról nem beszélhetünk – ami viszont nem jelenti azt, hogy nem kell figyelni a lábukra. Hiába normális ugyanis kicsi korban, hogy a talp felülete szinte teljesen sík (lévén náluk a láb- és lábszárizmok még nem elég erősek ahhoz, hogy megtartsák a bokát, így a teljes talp adja a stabilitást), később ez már nem az. Ennek ellenére a gyerekek húsz-harminc százalékánál később is megmarad a lesüllyedt boka, ami olyankor már gondot okozhat, kihatással lehet a teljes láb működésére. Például csökkenhet miatta a boka mobilitása, bedőlő boka, bütyök és kalapácsujj, sarokfájdalom alakulhat ki, begyulladhat a talpi bőnye, azaz kötőszövet. Mivel a bokaízület problémái a térdízületre és a csípőre is kihatnak – a mozgás ott kompenzálódik –, hosszabb távon térdfájdalom és derékfájdalom is jelentkezhet, kialakulhatnak különböző ízületi problémák, például kopások. A talpi boltozat kialakulási időszakára emiatt is figyelni kell.
– A prevenció gyerekkorban egyszerű, elég, ha a kicsiket engedjük mezítláb járni a fűben, a kavicsos talajon és a homokban, bármilyen egyenetlen felszínen, emelkedőn és lejtőn. Ilyenkor a lábuk bele tud kapaszkodni a talajba, ami természetes módon erősíti a talp- és lábszárizmokat, javítja az úgynevezett szenzomotoros képességeket (ezalatt azt értjük, hogy az agy hogyan dolgozza fel az érzékszervi információkat – a szerk.), fejleszti az ízületi helyzetérzékelést. A mezítlábazás helyszíne akár egy kis füves terület is lehet, hiszen az is egyenetlen. Egyedül arra kell figyelni, hogy a kiszemelt terepen ne legyenek éles kövek, darázs- és hangyafészek. Betonon és kerti járólapokon azonban nem ideális ezt gyakoroltatni, mert ott a nem elég erős talpizom és lábszárizmok miatt még jobban bedőlhet a boka, ráadásul a sima felület miatt a talpizmok sem kapnak elegendő ingert, nem tudnak megfelelően erősödni – magyarázza Kiss Kata.
Ha nincs, vagy csak korlátozottan van lehetőség füves vagy kavicsos területen játszani, időt tölteni játékos tornával, akkor kreatív ügyességi feladatokkal is segíthető a kicsik lábizmainak megfelelő fejlődése. A célzott feladatokról gyermekekre specializálódott gyógytornászoktól kérhetnek segítséget a szülők.
Túl a talajon
A természetes, változatos talajokon való mezítlábas séta a felnőttek számára is hasznos, náluk már amiatt, mert segíti a lábboltozat épségének megőrzését, helyreállítását. Annak struktúráját izmok és szalagok bonyolult rendszere tartja fenn, a lelapulást pedig azok gyengülése okozza. A mezítlábazás azért dolgozik ez ellen, mert ha rálépünk egy kőre vagy egy tobozra, elkezdődik egy emelkedő vagy lejtő, akkor ösztönösen megfeszülnek a talpi és a följebb lévő izmaink. Hasonló hatású ez ahhoz, mint amikor a test többi izmát súlyzókkal erősítjük. Az egyenetlen felületen történő mezítlábas járkálás fejleszti az egyensúlyozási képességet is, amelynek nem megfelelő működése időskorban komoly problémát is okozhat, esésekhez vezethet.
– A talpi részeket torna és különböző eszközök segítségével hidegebb időben is erősíthetjük. Ehhez remekül használható a tüskés kislabda és az SMR-henger, amelyek egy zárt íróasztal mögött akár az irodában is bevethetők. Olyan kismama is van, aki a szoptatási időben görgeti a talpát kislabdán – ez is mutatja, hogy az ilyen jellegű, pár perces tornákat kis odafigyeléssel könnyen be lehet illeszteni a mindennapokba. A kislabda és a hengerezés a vérkeringésnek is jót tesz, plusz képes lazítani a talpi kötőszövetet, aminek túlzott feszessége szintén problémát okozhat – mondja szakértőnk.
Jók az olyan gyakorlatok is – ezekre elég napi tizenöt percet szánni –, amelyeknél csak a cipőt kell levenni, és a lábujjakkal kell a talajt „karmolgatni”, megpróbálni „megfogni”. Persze ha már kialakult problémáról van szó, célszerű felkeresni gyógytornászt is, és elsajátítani egyénre szabott gyakorlatokat, izomlazításokat és -erősítéseket.
