Tavaly a világ végén nyaraltam. Konkrétan Cabo da Rocán. „Ahol a Föld véget ér, és elkezdődik a tenger” – írta róla a középkori portugál költő, Luís de Camões. Csakhogy mióta Kolumbusz Kristóf felfedezte Amerikát, a meredek sziklaszirt szép lassan Európa legnyugatibb pontjává fokozódott le. Ettől azonban még nem nyújt kevésbé szédítő látványt! Száznegyven méter magas sziklafalat képzeljenek el! Ahogy az árnyékok nyúlnak, egyre többen érkeznek a sziklára. Várnak valamire. Hogy mire, az csak alkonyatkor derül ki, amikor a nap óriási, vörösen izzó korongja lassan, méltóságteljesen, akár egy lassított felvétel, alábukik az Atlanti-óceánba. A tömeg elragadtatott tapsviharban tör ki. Nem gondoltam volna, hogy valaha még részese leszek hasonlónak, ráadásul a saját teraszomon. Idén augusztus 1-én mégis megtörtént…

Éppen befejeztük a vacsorát, a férjem, a lányom, a barátja és én, és elégedetten beletemetkeztünk a mobilunkba… Gyerünk le a tóhoz! Néhány perc múlva mindannyian a parton ültünk, és körülöttünk ragyogó ezüstben úszott a világ. Az égbolt közepén az óriásira dagadt „szuperhold” terpeszkedett! Ezen az éjszakán 22 500 kilométerrel közelebb volt a Földhöz, mint máskor, tizennégy százalékkal látszott nagyobbnak, és harminc százalékkal volt erősebb a fénye. A ritka jelenség elnevezése Richard Nolle asztrológustól származik, aki egy magazinban írta le először, de ma már a NASA is ezt a kifejezést használja. Más napokon ilyentájt már kirajzolódnak a csillagképek a fekete bársonyon, de most ez a különös égitest, amelyről köztudomásúan csak a Nap fénye verődik vissza, eluralta az egész menny­boltot. Erről eszembe jutott, amikor apám megmutatta a Nagy Göncölt meg a Kis Göncölt, amelynek a rúdja legvégén csücsül a Sarkcsillag. Amint hozzászokott a szemem a világossághoz, megkerestem a tengerészek csillagát. Ha nem lenne, holnap fel se lenne érdemes kelni, hiszen a Teremtő csak pöccint egyet az óriás golyóbisokon, és a mi világunk atomjaira hullik. Jó ezt néha tudatosítani. S végre csak úgy lenni, mintha az utolsó lenne az a pillanat. A szuperhold erre figyelmeztetett. 

Aki e varázsos jelenséget elmulasztotta, augusztus 31-én még bepótolhatja, különben 2034-ig kell rá várnia.