Nem, köszönöm, a kenyeret nem kérem mellé, csak ha kovásszal készült.

Tejből van esetleg növényi?

A tojást nem ehetem meg, sajnálom, és megmondaná, gluténmentes-e a panír?

És ez csak az első öt perc, ha barátnőkkel beülünk valahova. Mert inkább a rendelést választom, mint hogy én főzzek, mert per pillanat úgy látom, képtelenség az ötfős, tizennégy allergiával/intoleranciával rendelkező csapatnak készíteni valami egységes vacsorát. Magam sem szólhatok egy szót sem, én sem vagyok egyszerű eset. 

Manapság egy ovis vagy iskolás csoportot szülinapra meghívni hatalmas kihívás, alapos kutatómunka előzi meg. A lelkiismeretes anyukák táblázatba foglalják, kinek nem szabad cukrot, tejet, tejfehérjét, epret, glutént enni. Hol van az már, hogy egy hagyományosan elkészített tortát tolunk a gyerekek elé, aztán csak hagyjuk, hogy mindenki egyen, ameddig beüt a cukorsokk… Mindenmentes falatok foglalták el a csokimázas, csokitöltetes, marcipándíszes szeletek helyét. Nagyon helyes, iszonyú nehéz kezelni a felpörgött gyerekhadat.

Ám, amikor megkérdezem, hogy milyen megfontolásból vesz ki valaki egy alapélelmiszert az étrendjéből (vagy a gyerekééből), gyakran legnagyobb meglepetésemre kiderül, hogy semmi orvosi alapja nincs, csupán az, hogy hallotta, ez jó megoldás lehet a fennálló problémájára. Labor, orvos, kivizsgálás? Á, nem, de a kolléganőnek is segített.  

Mindenre van ellenpélda, én például jól tudom, hogy az édesítőszeres müzliszelet nagyon nem jó nekem. Úgyhogy nem árulom el, most éppen mit rágcsálok.