Csak annyi történt, hogy az internet jóvoltából nagyjából egyszerre olvasták a magyar, angol, dán, francia, német, olasz, amerikai, szlovák nyaralók a hírt arról, hogy a kínai Csengduban tartott Universiadén, a nyári egyetemi világjátékokon egy szomáliai lány, Naszra Abukar furcsa produkcióval lepte meg a közönséget és a sporttársait. Persze e hír kevés lett volna a kollektív röhögéshez, ha nem láthatunk videót arról, hogy a százméteres futószámban induló, enyhén túlsúlyos lánynak már a rajtgéppel gondjai voltak, majd a szakemberek szerint minden idők leglassúbb futását – vagy inkább vánszorgását – mutatta be, ami viccesnek tűnt a valódi sportolók profi teljesítményéhez képest. Ő mégis azt nyilatkozta a világverseny után, hogy érzi magában a lendületet…
Miként került az Universiadéra, és miből táplálkozott e bámulatra méltó öntudat? Ó, a válasz egyszerű! A nemzetközi sajtó tájékoztatása szerint Naszra Abukar se nem sportoló, se nem egyetemista, „csak” a Szomáliai Atlétikai Szövetség elnökének unokahúga. Slussz. És ez a „státusz” elég volt ahhoz, hogy az olimpia utáni legrangosabb világversenyen együtt induljon olyanokkal, akik önmagukat nem kímélve versengtek a részvételért.
– Talán akad a családunkban egy sportvezető nagynéni, mert még nem jártam a francia fővárosban, és szívesen indulnék a párizsi olimpián, mondjuk, tornászként vagy a ritmikus gimnasztika üdvöskéjeként – mondta hahotázva egy szép olasz lány, akinek legalább harminc kilót kellett volna leadnia az említett sportok gyakorlásához, s az öniróniájával beindította a nemzetközi társaság fantáziáját. Egy vékony szlovák srác súlylökőként kívánt villogni a 2024-es olimpián, egy víz­iszonyos amerikai lány, aki legfeljebb térdig merészkedett a tengerbe, hátúszói babérokra vágyott, egy görög nászutas pár fiú tagjának teniszsikerekhez kellett volna egy nagynéni segítsége, pedig bevallása szerint szinte soha nem találta el
a labdát a térlátási problémái miatt.