A filozófia különböző irányzatainak képviselői között ritka az egyetértés, de abban viszonylagos konszenzus uralkodik, hogy ami felé mindannyian törekszünk, az a boldogság. A témát illetően a fő kérdésük inkább arra irányul, hogy mi is a boldogság.
– A hedonista elméletek viszonylag közel állnak a mai felfogáshoz: ezek azt képviselik, hogy minél több gyönyört élünk át, minél több élvezetben van részünk, és minél kevesebb fájdalomtól szenvedünk, annál nagyobb az esélyünk a boldogságra – mondja Réz Anna filozófus, az ELTE Filozófiai Intézetének oktatója.
– Figyelemre méltó, hogy még ők sem azt mondják, hogy mindenképpen ki kell küszöbölni a szenvedést (nem is lehet), hanem azt, hogy a jó és a rossz élmények megfelelő arányára érdemes törekednünk.
Oláh Attila, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának pszichológiaprofesszora, boldogságkutató megerősíti ezt az elképzelést, sőt, pontos aránnyal is szolgál.
– Az érzelmi életünkben a pozitív és a negatív érzelmek párhuzamosan, egy időben vannak jelen. A pozitív pszichológiának az az álláspontja, hogy az egészséges működésnek nem a negatív érzelmek megszüntetése a feltétele, hanem az, hogy kezelni tudjuk azokat. Egyébként ahhoz, hogy érzelmi jóllétről beszélhessünk, hozzávetőlegesen háromszor annyi pozitív élményre van szükségünk, mint negatívra. Magyarul, az örömbe belefér egy kis üröm is, és még mindig kedvező a mérleg.
Pár éve egy barátom viharosnak ígérkező szerelmi ügybe bonyolódott. Amikor aggodalmamat fejeztem ki, hogy a végén esetleg fájni fog, azt válaszolta, hogy az is belefér. Felszabadítólag hatott rám ez a gondolkodás, és azóta foglalkoztat, vajon miért is törekszünk görcsösen a folyamatos boldogságra, és mi történik, ha elengedjük ezt.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.