‒ Három, kettő, egy, ollé! ‒ a debreceni Különleges Akadémia fociedzése ezzel a csatakiáltással indul: egy tucatnyi kamasz áll körbe úgy, hogy kinyújtott karjuk középen találkozik. A három lányból ketten testvérek. Utána az egyik edző, Sigér Sándor gyógypedagógus, testnevelő leülteti a srácokat, hogy az új fiú bemutatkozhasson.

‒ Cristiano Ronaldo ‒ előzi meg valaki, amin hangosan nevetnek. Utána a fiú jön: Patriknak hívják, tizenöt éves, debreceni.

‒ Nagyon jó, ügyes vagy, többet is mondtál, mint amit elvártunk ‒ jelez vissza az edző. Kezdődik a bemelegítés, bóják között futnak, majd az óriásjárás után indiánszökdelés következik. ‒ Magasan, nyitott kézzel ugrunk ‒ vezényel Sigér Sándor. És közben mosolyog. A mosoly a legfontosabb.

Amikor a fiatalok üres kapura rúgnak, a felnőttek minden próbálkozást olyan kitörő lelkesedéssel jutalmaznak, mintha a világbajnokságon szurkolnának. „Úgy van!” „Nem baj, nagyon jó volt!” „De szépen csináltad!” És a gyerekek csak mosolyognak, mosolyognak még akkor is, amikor már rég vége az indiánszökdelésnek.

KÖZÖSSÉG ÉS FLOW-ÉLMÉNY

A Debreceni Vasutas Sport Club fedett csarnokában hetente kétszer sajátos nevelési igényű – például hallássérült, enyhe értelmi fogyatékos, Down-szindrómás, autista, izomsorvadással küzdő ‒ gyerekeknek tartanak labdarúgóedzéseket. A tréningeket edzők, pszichológusok, gyógypedagógusok felkészült csapata vezeti, így a játékosok a saját szintjüknek, igényeiknek és lehetőségeiknek megfelelően sportolhatnak. A fejlesztés három területen zajlik. A focin keresztül erősítik a finommotorikai készségeket, a fizikai állóképességet. A második pillér a mentális fejlesztés, ide tartozik például a koncentrációs vagy a döntéshozatali képesség. A harmadik bástya pedig az emocionális fejlesztés, ez a pszichológusok asztala. Azt figyelik, a gyerekek hogyan viselkednek közösségben, hogyan képviselik az érdekeiket, és hogyan kezelik a feszültséget és a konfliktusokat. Nagy hangsúlyt fektetnek az önismeretre is. A sportolói életforma megtapasztalása mellett nem titkolt cél a gyerekek mindennapi életminőségének javítása és társadalmi elfogadottságuk, beilleszkedésük előmozdítása.

Most az egyik csapattal például Major Imola pedagógiai és sportpszichológus dolgozik, melegítőben. A szünetben körbeülnek, és elsőnek azt játsszák, hogy akihez gurítják a labdát, annak a nevét mondják. 

‒ Cristiano Ronaldo ‒ csap le a lehetőségre ismét a futballsztár legnagyobb rajongója. Utána koncentrációfejlesztő játékokkal folytatják.

– Ezeknek a gyerekeknek sokkal kevesebb lehetőségük nyílik a sportolásra, mint ép társaiknak ‒ magyarázza később a pszichológus. ‒ Az, hogy a flow-élmény és a lehetőségek kombinációja robbanásszerű fejlődést eredményezett, minden várakozásunkat felülmúlta. Érkezett hozzánk olyan sportolni vágyó gyerek, aki az elején csak ült a sarokban, kerülte a szemkontaktust, nem dolgozott a társaival, az edzőkkel is csak minimális kapcsolatot tartott. Néhány hét alatt feloldódott. Elkezdett bízni önmagában és ebben a rendkívül elfogadó, támogató közösségben. A szülők és a tanárok szintén érzékelik a pozitív változásokat. Például az egyik tanuló az iskolában visszahúzódó volt, jelentkezni sem mert, és lefagyott, ha kértek vagy kérdeztek tőle valamit. A program hatására viszont látványosan változott a viselkedése és az iskolai teljesítménye is: nyitottabb, kedvesebb, érdeklődőbb lett, és a feladatok végzése során egyre hosszabb ideig volt képes figyelni.

A fiatalokat korosztály és a pályán megmutatkozó képességek alapján három csoportra osztották. Az autizmussal élő kicsik edzése korábban indul, mint a többieké, mert őket zavarhatja a túl nagy nyüzsgés, és náluk minden sportoló mellé kell egy edző. A gyerekek életében fontos a rendszer, ezért az edzés mindig a pályának ugyanazon a területén zajlik, és mindig ugyanazok az emberek foglalkoznak velük. A kicsik edzése közben több szülő vár a pálya szélén, a nagyobbak többségét a csapatbusszal hozzák az iskolából vagy a gyermekotthonból.

Az akadémia a szülőkre szintén odafigyel. Anyák napján például gyerek–anya feladatokat találtak ki, nőnapon virággal kedveskedtek. 

– A program a szülőknek szintén óriási lehetőség, mert így van egy fórum, ahol a hétköznapokban hasonló megküzdési helyzetekkel szembesülő szülőtársakkal és szakemberekkel is beszélgethetnek, megoszthatják a problémáikat és tanácsot kérhetnek – mutat rá Major Imola.

AZ ÖLELÉS EREJE

A Különleges Akadémia olasz mintára alakult, meséli Jenei Réka, a projekt vezetője. A város vezetése azonnal a program mellé állt, így indulhatott el Debrecenben, az országban először. A hihetetlen sikerben kulcsszerepet játszik két ügyvezető igazgató is, Becsky András a Debreceni Sportcentrumtól és Makray Balázs a DVSC-től.

– Nagyon jó hívószó volt, hogy az akadémia a DVSC égisze alatt fut, tehát ezek a gyerekek ugyanúgy hordják a címeres mezt, mint a többiek – mondja Makray Balázs. – Szerettük volna, hogy ők is úgy érezzék, tartoznak valahova, hogy egy elit klub focistái, mint a társaik. Nem titkolt célunk, hogy ha majd máshol is indulnak hasonló kezdeményezések, akkor bajnokságokat is szervezhessünk velük. Rendeztünk már olyan kupát, amelyre még a Tiszántúlról is érkeztek iskolai csapatok.

A tervek kapcsán Becsky András arról beszél, hogy a program egyre népszerűbb, de ahhoz, hogy még több gyereket fogadhassanak, a szakembergárdát is bővíteniük kell, és újabb támogatókra lenne szükségük.

A program szakmai igazgatója Vad Tibor testnevelőtanár és labdarúgóedző, aki a családjával tíz évig élt Angliában, szertornaedzőként akkor találkozott először azzal, hogyan segíthet a sajátos nevelési igényű fiatalokon a sport. Itt az autizmussal élő gyerekek Bronz csoportját a szíve csücskének érzi.

– Hatalmas áttöréseket értünk el. Minden alkalommal öleléssel üdvözöljük egymást, és így is köszönünk el, ami ékes bizonyítéka annak, hogy a testi közelség nemhogy nem jelent már problémát, hanem erősíti a köztünk kialakuló bizalmat – fogalmaz a szakember, aki az elmúlt másfél évben számtalan csodának szemtanúja lehetett. – Az egyik kisfiú az elején sírva jött be a sportcsarnokba, mert kiskorában sok időt töltött kórházban, és a régi rossz emlékek miatt már az ide vezető folyosó is óriási traumát jelentett számára. Később őt a türelmen és a szereteten kívül azzal is segíthettük, hogy kinyitottuk neki az oldalsó bejáratot, azon közvetlenül a pályára léphetett be.

A Különleges Akadémia szoros kapcsolatot ápol a DVSC felnőttcsapatával. Meglátogatta őket Dzsudzsák Balázs is, és annyira belefeledkezett a játékba, hogy az edzés végéig maradt. A gyerekek rajzokkal és csokival várták, a közös edzés óriási élményt adott nekik.

– Már több hazai meccsen pályára kísérhettük a Lokit – folytatja Vad Tibor. – Ezeken a mérkőzéseken mindig nyertek a fiúk.

A projektet bemutathatták már a Magyar Labdarúgó-szövetségnek. A foci kiválóan illik a programhoz, de a szakemberek keresik azt is, milyen más sportokba ültethetnék még át a módszert.