Valahogy őszintébb lesz az ember, kevesebb az idő mellébeszélni. A mai ötvenes már nem az az ötvenes, aki évtizedekkel ezelőtt volt. Hol van már a nyugdíjra készülő, őszes hajjal unokákat kísérő, lenyugodott, lecsendesedett ötvenéves eszménye?

Nem, ő éppen beiratkozott társastáncra, lefutotta élete első félmaratonját, unokája még nincs, gyereke fiatalabb, ezért ő is tisztában van a trendekkel, megőszülni pedig nincs ideje.

Jó, persze nem minden olyan színes, mint a sálai, mert néha morcosabban kel, fáj azért itt meg ott, és nehezebben bírja az éjszakázást. De bölcs, jobb döntéseket hoz, tudatosabb a testét, életét illetően, és jobban élvezi az életet, mert már megengedi magának. 

Most nekik, róluk készítettük ezt a lapot, sok fontos tartalommal, egy elképesztően őszinte és humoros címlapinterjúval Janza Katától, akinek a mondanivalója példaértékű.

Álljon itt Lackfi János egy versrészlete, melyet ennek a korosztálynak írt:

A nőci, ha ötven, nem úszik a könnyben,
a nőci, ha ötven, a sminkje decens.
A nőci, ha ötven, nem alél biza könnyen,
légy bár bodybuilder, kósza docens.

A nőci, ha ötven, meg sose döbben,
bár remekül mos, nem mosoda!
Bárki szavára az égbe se röppen,
nem vár a csodára, hisz ő a csoda!

(A nőci, ha ötven – részlet)