Szenvedéllyel szeretni

Minden ember életét alapjaiban határozza meg az, hogy kik a szülei. Velem sincs ez másképp. Elhivatott, a színházat szenvedéllyel szerető színészek gyermeke vagyok, akiket nemcsak a színpadon, de otthon is fűtött ez a különleges szerelem. Én ebben a légkörben léteztem, nőttem fel. Szabályosan szívtam magamba a színháznak azt az alázatos és féktelen szeretetét, ami meghatározta, hogy azzá válhattam, aki ma vagyok.  

Egy legendás osztály

A csillagok kivételes állásának tudom be, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem egy különleges osztályába nyertem felvételt. Osztályfőnökünkkel, Máté Gáborral olyan csapattá kovácsolódtunk, ami egyetemi színészosztályok között is nagyon ritka. Nemcsak szakmailag, de emberileg is jól működtünk együtt. Ez a társulás tanította meg nekem a színházi közösségi létezést, és formálta tovább bennem azt a szenvedélyt, amit a szüleim hagytak rám örökül. Alázattal voltunk a színház, és tisztelettel egymás felé. Elengedni egymást a diploma után még vagy húsz évig nem tudtuk. 

Levegő, zöld, állatok

Amióta az eszemet tudom, mindig állatok vettek körül. Megszámolni nem tudom, hány macskánk, kutyánk volt már, de arra is akadt példa, hogy madarakat fogadtam örökbe. Most is két mentett kutyával élünk, a napi két kötelező kutyasétáltatásnak köszönhetően pedig két-három órát biztosan a szabadban töltök. Az állatok áldásos velejárója, hogy a természet kellős közepén létezhetek: mindegy, hogy fúj vagy esik, én útra kelek, hogy belélegezzem, hogy meglessem annak folyamatos átalakulását. Lételemem a zöld – és ha tehetném, receptre írnám fel mindenkinek.