A kis út másik oldalán húzódik a rézsű. Műszaki meghatározása: lejtős oldal, töltést határoló ferde felület. Pontos leírás, ilyen a miénk is. Öreg, ferde betonrézsű, tetején hosszan futó dupla korlát, végig a megálló hosszában. Merthogy a HÉV-megálló magasított peronját szegélyezi, jó terepet kínálva a bicikliző gyerkőcöknek, akik föl-le gurulva akrobatikáznak a ferde pályán. Meg nekem, aki régebben mindig sietve, guruló bőrönddel nehezítve, fölkapaszkodtam a rézsűn, átbújtam a korláton, magam után húztam lentről a bőröndöt, s ezzel a mutatvánnyal éppen elértem a befutó HÉV-et.
Az utóbbi időben annyi a változás, hogy időben indulok, már nem sietek, ritkán húzok bőröndöt magam után. Az ismerős gazokkal benőtt rézsű előtt megállok, ha van csomagom, odapakolom a peronra, felhúzom magam a rézsű tetejére, a vascsőbe kapaszkodva átbújok a korlát két ága között, és észrevétlenül kiegyenesedem. Feltűnés nélkül próbálok mozogni, de akadnak figyelő szemek. Nemrég egy arra bicikliző öregúr lefékezett, és ennyit mondott:
– Na, látja, ezért irigylem!
Intett és továbbhajtott. De van a rézsűnek egyéb emléke is. Például az, hogy itt másztak fel az akkor még apró unokák, hogy kipróbálják, félnek-e a korlát tetején. Mit mondjak, nem féltek. Csak én, aki néhány próbálkozás után elvezényeltem a társaságot a játszótérre, ahol ugyan beláttam, hogy semmi, a rézsűhez és a korláthoz hasonló izgalmas mászóka nincs, de gondoltam, valahogy csak kibírjuk.